Zsuzsanna Budapest

Zsuzsanna azt állítja, hogy családja egy Ősök könyvét birtokolt, ami egészen az 1270-es évekig datálható vissza, benne születések és halálok listája szerepelt a régi családtagokról. Azt is mondja, hogy számos családtagja gyógyító volt, nagymamája is, Ilona herbalista és természetgyógyász volt, és mostohaapja is egy doktor volt. A hagyomány szerint, míg gyermek volt, anyja tanította és hagyta rá a családi tanokat és a mesterség titkait. 12 évesen Zsuzsanna találkozott egy 14 éves fiúval, Tamással, akiről azonnal tudta, hogy össze fognak házasodni, de a körülmények abban az időben úgy alakultak, hogy távol kerültek egymástól.

1956 után Zsuzsanna Ausztriában telepedett le, s folytatta középiskolai tanulmányait Innsbruckban. Kétnyelvű gimnáziumban érettségizett le. Ezután ösztöndíjat nyert a Bécsi Egyetemre, ahol nyelveket tanult. A magyarországi történtek után újra találkozott Tamással, mikor 1958-ban meglátogatta őt Ausztriában. Később eljegyezték egymást.

1959-ben Zsuzsanna és vőlegénye Amerikába vándorolt, ahol megnyerte a Chicagói Egyetem ösztöndíját. Megérkezésük után 3 héttel összeházasodtak Tamással, és az elkövetkező két évben életet adott két fiának, Lászlónak és Gábornak. Zsuzsanna a "The Second City - A második városban" tanult, egy improvizációs színművészeti iskolában, ahol megtanulta azokat a képességeket, amiket a rituálék és papnők tanítása alatt felhasználhatott. Ebben az időben gyakorolta és próbálta rögtönözni a családi hagyományokat is, mint magányos boszorkány, áthelyezhető oltárt állított fel az otthonának hátsó kertjében, hogy kövesse az Istennőt.

1964-ben Zsuzsanna átköltöztette családját New Yorkba, ahol Port Washingtonban, Long Islanden kötöttek ki. Ekkor Zsuzsanna beiratkozott a Színművészetek Amerikai Akadémiájára és Tamás tanítói állást vállalt, mint matematika professzor. Zsuzsanna felismerte hogy az amerikai nők hasonló elnyomásban voltak, mint Magyarországon. Úgy kezelték őket, mint tulajdonok, anyák a házban, s szolgák a konyhában, egyiküket se kezelték egyenlően a férfiakkal a munkahelyükön. 1970-ben Tamással a házassága véget ért, és elváltak. Zsuzsanna Kaliforniába költözött, ahol részt vett a feminista mozgalmakban Los Angelesben. Abortusz Klinikán és Női centrumban kezdett el dolgozni, s női ügyek aktivista vezetője lett. Látta, hogy szükség van egy nőközpontú teológiára, hogy segítse a nőket, de fel is bátorítsa őket, hogy részt vegyenek egy olyan vallásban, amiben az Istennő a főszereplő. A családi hagyományait kombinálta improvizációs képességével, Zsuzsanna hat barátnőjével elkezdte ünnepelni a szabbat rítusait otthonában. Ez vezetett az első csak női koven megalapításához a téli napforduló alatt 1971-ben, a nők szüfrazsett mozgalmának vezetője után Susan B. Anthony első számú kovenje lett. Ahogy ismert lett kovenje, egyre több nő akart csatlakozni és részt venni. Ahogy a koven nőtt, otthona nem tudott helyet adni a növekvő tagállománynak, így nyíltan a parton kezdtek ünnepelni, később pedig egy hegytetején Malibuban. Zsuzsanna rituáléi és mágiájának keverékét Dianikus Wiccának nevezte el, mely a saját családjának rítusain és mágiáján alapult, ahogy azt az anyjától tanulta. Az évek alatt több testvér koven alakult az egész államban, és a dianikus wicca nagy támogatása lett a modern feminista értékeknek a gyorsan növekvő feminista és boszorkány-mozgalmakban. Egy ideig az 1970-es évek elején a dianikus wicca szinonimája lett a "radikális leszbikusságnak", noha a dianikus wicca nem a leszbikusságról szólt, fő fókuszpontja a nők spiritualitása volt. Részt vettek leszbikusok, biszexuálisok és heteroszexuális nők is. Zsuzsanna álma a női misztérium hagyományok feltámasztása, hogy a nőket támogassa.

A dianikus wiccák hasonló sablont követtek, mint a hagyományos wiccák, így mindketten feltűntek fesztiválokon, ünnepelték a természetet, de néhány hitben és gyakorlatban különböztek. A fő különbség az, hogy a dianikus wiccák kizárólag az Istennőt követik és kovenjeik szintén csak női tagot fogadnak be.

A hagyományos wiccában általában egy év és egy nap a várakozási (és tanulási) idő, míg egy személy csatlakozhat a kovenhez, de a Dianikus wiccában egy új nő rögtön csatlakozhat, még akkor is, ha nincs beavatva. A hagyományos kovenekben a Főpapnő és Főpap vezeti a rítust, és a mesterség vagy koven tekintélyes személyeinek tekintik őket. Ez ugyanúgy igaz a dianikus kovenekben, mínusz a Főpap.

A dianikus wiccák sok rítust ugyanúgy űznek, mint a hagyományos wiccák, de ezek persze a saját szükségeik és gyakorlataikra vannak formálva. A "Hold erejének megidézése" rítus alatt, hagyományosan egy férfi "hozza le" a Holdat a nőnek, aki ezután az Istennő erejét tartja magában. A dianikus wiccában, egy nő önmagának idézi meg az Istennőt, de ezután megosztja az Istennő erejét a többi koven taggal.

A dianikus wiccák is egyetértenek a wicca elvvel (ne árts), de nem állnak szembe a negatív mágiával vagy megkötő varázslatokkal, ha annak pozitív végkifejlete van. Vagyis hogy enyhítsék a nők elnyomását, vagy még fontosabb: visszaszorítsák a nők elleni erőszaktevőket és sorozatgyilkosokat.

Zsuzsanna közel 10 évig vezette a Susan B. Anthony első számú kovenjét, ezalatt tanított és papnőket avatott. Megnyitotta első női spiritualitás boltját a "Feminista Wiccát", Veniceben Kaliforniában, és saját maga kiadta a klasszikus szövegkönyvét a dianikus wiccának: "The Feminist Book of Lights and Shadows - Fények és Árnyak feminista könyve" (1975). Később eladta a könyvet egy kiadónak 1989-ben, ahol újrakiadták "The Holy Book of Women's Mysteries - Női misztériumok szent könyve/bibliájaként" (1989), majd 2007-ben egy másik kiadó megint kiadta.

1975-ben Zsuzsanna főcímes hír lett, mikor egy álcázott rendőrnő letartóztatta, mert törvényellenesen tarot kártyából jósolt neki. A városi törvények megtiltották a jóslást. Mikor az ügye bíróság elé került, Zsuzsanna veszített és 300 dollárnyi bírságot plusz próbaidőt kapott. Ekkor eltiltották a további jóslásoktól. Ahelyett, hogy maga jósolt volna, Zsuzsanna oktatni kezdte a tarot pakli olvasását és más kurzusokat is tartott jóslásról és boszorkányságról. Bírósági ügyének eredményeként, kilenc évvel később a régi törvényeket eltörölték.

1980-as évek elején, a Los Angeles-i szennyezett levegő okozta betegsége miatt eladta boltját és kovenjét Ruth Barrettre egy másik papnőre és vezetőre hagyta. Oaklandbe költözött, nem messze San Franciscótól, ahol a levegő minősége sokkal jobb volt. Itt egy új kovent alapított, Laughing Goddess - Kacagó Istennő" néven, ám sajnos ez a koven nem jött össze a belső politikai konfliktusok miatt. Inkább egy másik koven alapítása helyett Zsuzsanna íróként, szónokként, tanárként és média személyiségként kezdett el dolgozni.

Ma Zsuzsanna még mindig San Franciscóban él, 10 könyvet egy előadást és két cd-t adott ki, és támogatja a Dianikus Online Egyetemet, egy online iskolát dianikus wicca és istennő tanulmányokat folytatóknak. Folytatta rituáléi vezetését és leckéket ad, osztályokat tanít, workshopokat tart, cikkeket ír és női ügyek védnöke. Vezette kábelműsorát a "13th Heaven - 13. mennyország" címmel és igazgatója a Női spiritualitás fórumának, egy non-profit vallásos és oktatási szervezetnek, szponzorál online osztályokat, istennő fesztiválokat és évi spiráltáncokat Halloweenkor.

Az évek alatt Zsuzsannát számos feminista tanár és író inspirálta az Istennő mozgalomban. Egyik Starhawk volt, aki később prominens női vezető és író lett. 2003-ban az Egyesült tanulmányok Kaliforniai Intézete úgy találta, hogy Zsuzsanna "előanyja" volt a női spiritualitás kiteljesedésének.

Magánéletéről annyit tudni, hogy egy hölggyel, Bobbyval (Roberta) osztja meg életét.

Könyvei:

The Feminist Book of Lights and Shadows, Fények és Árnyak feminista könyve. 1975.

The Holy Book of Women's Mysteries, Női misztériumok szent könyve/bibliája. 1989.

Grandmother Time, Idő nagymama. 1989.

Grandmother Moon, Hold nagymama. 1991.

The Goddess in the Office, Istennő az irodában. 1993.

The Goddess in the Bedroom, Istennő a hálószobában. 1995

Summoning the Fates, Faták megidézése. 2003

Celestial Wisdom (Diana Paxson-nal írta), Égi bölcsesség. 2003

Rastadogs, Rasztakutyák. 2003

Selene, Szeléné. 2004