Montague Summers

(1880-1948) Írta és összeállította: George Knowles

Fordította: Salem

Montague Summers nem volt boszorkány, messze volt tőle, katolikus pap volt, lázasan küzdött a boszorkányság ellen, noha ellenérzése csupán a régi boszorkányságról szóló irodalomnak köszönhető. Eminens tanuló és író, aki alaposan elmerült a boszorkányság sötét oldalában, démonológiában, vámpírizmusban és lycanthropiában. Tántoríthatatlanul hitte, hogy a boszorkányok a gonosz "Sátán" szolgái, akik keresztül a történelmen megérdemelték büntetésüket.

Summers Alphonsus Joseph-Mary Augustus Montague Summers-ként született Cliftonban, Angliában 1880. április 10.-én. A legfiatalabb volt a hét gyermek közül, apja kiváló bankár és békebíró volt. Anglikánként nőtt fel, de később tért át a katolikus hitre. A Trinity Főiskolán tanult Oxfordban, majd a Litchfield Teológiai Főiskolán tanult és mikor 26 éves lett, megszerezte a humán tantárgyakból az első fokozatot (Bachelor of Arts) és a bölcsészeti végzettséget.

Summers belépett a Római Katolikus Egyházba és pap lett 1909-ben, de rangja és pozíciója az egyházban sohasem volt teljesen tisztázott. Közismert nevén "Montague Summers tisztelendő úr" volt, de sok idejét magánemberként élte és sosem csatlakozott templomokhoz vagy vallásos alapítványokhoz. Néhány szóbeszéd szerint egy felsőbb katolikus személytől kapott speciális feladata volt, hogy írjon a boszorkányságról, okkultizmusról és "leleplezéséről". Számos iskolában oktatott és könyveket írt irodalmi és drámai témákban, de ideje nagy részét akadémiai tanulmányainak szentelte a boszorkányság sötét oldaláról és a démonológiáról.

Furcsa és rejtélyes ember volt, aki ha papi öltözetett viselt, disztingvált és meglepő figurának tűnt. Hosszú ezüstös haja volt és finom kezei, amin számos ékszer foglalt helyet. Noha nem volt magas, erős és erőteljes megjelenése volt és az emberek tisztelettel adóztak neki. Az író Dennis Wheatley könyvében a "Gunman Gallants and Ghost"-ban (Gengszter, Aranyifjú és Szellem), a fekete mágiáról szóló fejezetében nyíltan állította, hogy "Summers félelemmel inspirálta őt". Wheatley szintén felhasználta fizikai megjelenését, mint modell a baljós Copely-Syle kanonok karakteréhez fekete mágia történetében, a "To the Devil-a Daughter"-ben.

Egy történet Summers-ről állítja, hogy természetellenes érdeklődéssel volt a kisfiúk iránt. Állítólag a papsága korai állomásaiban, és amíg káplánként dolgozott Bath-ben, őt és egy másik lelkészt megvádoltak pederasztiával (olyan, aki anális közösülést folytat egy fiúval). Akárhogy is, Summers-t felmentették és minden vádat ejtettek.

Kutatásai alatt a boszorkányságban és az okkultizmusban, Summers természetesen kapcsolatba lépett kora néhány vezető okkultistájával. Ez vezette egy kíváncsi barátságba a hírhedt Aleister Crowley-val, ahogy Charles Richard Cammell jellemezte könyvében, "Aleister Crowley"-ban. E szerint Crowley és Summers nemcsak ismerték egymást, hanem kölcsönös csodálaton is osztoztak. Egyszer Crowley és Summers Richmondban éltek, Surrey-ban, mint Mr. Cammell, aki elmondja nekünk, hogy nála találkoztak és beszélték meg érdeklődéseiket barátságos és értelmes atmoszférában. Fura, hogy valójában mindketten szélsőségesen mást gyakoroltak, noha sajátosan briliáns elmék voltak az okkult tudásukban.

Summers több mint 30 évet szentelt az intenzív akadémiai tanulmányainak a boszorkányságról és démonológiáról, a témákról, amelyet számos történész elhanyagolt. Szintén írt könyveket a boszorkányságról és számos fordítás sorozatot is írt, szerkesztett a témában. Végignézte számos vezető démonológus munkáit, mint például Jean Bodin, Nicholas Rémy és Francesco-Maria Guazzo. Lefordította és szerkesztette angolra a démonológiai munkákat, például Henri Boguet, Reginald Scott, Richard Bovet és Ludovico Sinistrari munkáit.

Leghíresebb munkája a Malleus Maleficarum angol fordítása, írta Heinrich Kramer és Jacob Sprenger, első publikálása 1486. A középkoron és a reneszánszon keresztül és boszorkány hisztéria egész ideje alatt, a Malleus Maleficarum volt a legbefolyásosabb használati útmutató a boszorkányok kínzásainak, tortúráinak, kivégzéseinek. Summers azt mondta róla: "Egyike a legfontosabb, legbölcsebb és legsúlyosabb a könyveknek a világon". Ideje alatt a második volt az eladásoknál a Biblia után, John Bunyan "Pilgrim's Progress" (Zarándok előmenetele) megjelenéséig, 1679-ig.

Egy aprólékos tudós és kutató, Summers nem értett egyet és kigúnyolta a teóriái az antropológus Margaret A. Murray-nek, hogy a boszorkányság szervezett vallás volt a középkorban. Azt mondta: "Ez a legtalálékonyabb állítás, de egy teljesen tarthatatlan hipotézis". Könyvében "The History of Witchcraft and Demonology" (A Boszorkányság és Démonológia története) /1926/, állítja, hogy a boszorkányág, noha nem feltétlenül a középkor produktuma; azokban az időkben nőtte ki magát elegendő erővel, hogy veszélyeztesse a békét és az emberiség üdvözülését.

Summers nyíltan hitte, hogy a boszorkányok rászolgáltak minden büntetésre, amit kaptak és szintén hitte, hogy a meggyötört és megkínzott boszorkányok beismerő vallomása, nem a hisztéria és hallucináció terméke, ahogy sokan tartják, hanem a legfőbb: " förtelmes és borzalmas tények". Mindent elhitt a boszorkányok gonoszságáról és aljasságáról, és könyve bevezetőjében, a "The History of Witchcraft and Demonology"-ban el is mondja az olvasóinak:

"A következő oldalakon örülök, hogy bemutathatom milyen is a boszorkány valójában (és kizárólag nőneműről beszél) - egy gonosz lény: egy társadalmi nyűg és parazita: egy kellemetlen és obszcén hitvallás rajongója: a mérgezés, zsarolás és más ijesztő bűnök beavatottja: tagja egy erős titkos rendnek, amely ellensége az egyháznak és az államnak: képmutató az ígéretekben és tettekben, elsöpri a népet terror és babona által: néha egy sarlatán és egy kuruzsló: egy rém: egy abortuszvégző: hölgyek és úriemberek erkölcstelen bíróságának sötét ügyvédje: egy minisztere a vétkes és felfoghatatlan korrupciónak, padlózat a kor szennyes és mocskos szenvedélyei alatt".

Eltekintve a boszorkányságról szóló írásaitól, Summers nagy ismeretre tett szert a színházról és drámaíróként is működött. 1921-ben egy alkalommal kombinálta két érdeklődését és rendezett egy 17. századi játékot, az Edmonton Boszorkányát. A Lírai Színházban Hammersmith-ben foglalt helyet és a nagy Sybil Thorndike is játszott benne.

Hithű római katolikusként, Summers teljesen elfogadta azt az állítást, hogy a gonosz "Sátán" igazi és félelmetes, veszélyes entitás, és a boszorkányok az ő szolgái. Minden könyve a boszorkányságról, noha érdekes és olvasható írások, a saját nézőpontját tükrözik. Talán a legkiemelkedőbbek a könyvei közül: "The History of Witchcraft and Demonology" (először 1926-ban publikálták, és Routledge és Kegan Paul 1969-ben újranyomták), "The Geography of Witchcraft" (London, 1927), "A Popular History of Witchcraft" (Kegan Paul, London, 1937) és a "Witchcraft and Black Magic" (Riders, London, 1946).

Summers írt még ugyanilyen lendülettel, színezettel és teljes hittel a vámpírokról és farkasemberekről, jelenségekről, amelyeket összekapcsolt a boszorkánysággal, vagy legalább összekötött a boszorkányok aktivitásaival. Könyvei a vámpírokról és farkasemberekről kritikus, tele van megalapozatlan mesebeszéddel, mint: "The Vampire. His Kith and Kin" /A Vámpír. Rokonai és barátai/ (1928), "The Vampire in Europe" /A Vámpír Európában/ (1929) és a "The Werewolf" /A Farkasember/ (1933).

Montague Summers 1948-ban halt meg augusztus 10.-én. Ugyanebben az évben új kiadást ért meg híres munkája, a Malleus Maleficarum fordítása. Hozzájárulása a boszorkányság irodalmához értékes egyesítés és noha manapság lehurrogják nézetei miatt, senki nem tudta kétségbe vonni aprólékos tudását, amit összegyűjtött a témáról.

Életrajzírója a késői karmelita Brocard Sewell atya (Mount Carmel Miasszonyunk római katolikus javító rendjének tagja, alapítva a 12. században)

The Encyclopedia of Witches & Witchcraft - Rosemary Ellen Guiley.

An ABC of Witchcraft Past and Present - Doreen Valiente.

Saját könyvei - Malleus Maleficarum - Jacobus Sprenger and Heinrich Kramer (Egy Fordítás) - The Geography of Witchcraft - The History of Witchcraft and Demonology - Witchcraft and Black Magic.

Utóirat (George Knowles oldalán):

Kaptam nemrég egy korrekciót a Vendégkönyvemen keresztül, amelyet örömmel mellékelek és hitelesítem pontosságát. Sok köszönetem annak, aki elküldte :-).

Hozzászólás:

Weboldalad feljegyzése Montague Summers-ről nem pontos, azt mondod, hogy egy római katolikus pap volt. Noha tömören római katolikus diakónus volt, pap (és később egy püspök) csak akkor volt, amikor Utrech Utódlásának (Mathew ág) Régi Katolikus Templomában volt.

Alphonsus Joseph-Mary Augustus Montague Summers, akinek az emlékét Seán Manchester püspök dedikálta az 1991-es Gothic Press "The Highgate Vampire" kiadásában, belépett a régi katolikus papságba (diakonizált 1908 óta Anglia Egyházában és csatlakoztatta a diakonátushoz a római katolikus egyházban, amely egy évvel később lépett be). Montague Summers-t 1927-ben avatta fel Dominic Albert Godwin. Később felszentelt társkondicionáló lett Roger Stephen Matthews mellett 1946. március 21-én és Nagy-Britannia kijelölt nunciója lett ("Szerkesztés" - Nuncio, egy pápai nagykövet a civil kormányhoz). Seán Manchester-hez hasonlóan könyveket írt a vámpírológiáról, diabolizmusról és az okkultról, miközben kihangsúlyozta az exorcizmus papi rendjének fontosságát.

Lásd a bejegyzést a lap alján:

http://www.holygrail-church.fsnet.co.uk/Apostolic%20Succession%20(Old%20Catholic).htm