Gerald B. Gardner

(1884-1964)

Írta és összeállította: George Knowles

Fordította: Salem

Gerald Gardner talán a legismertebb és legnagyobb beszédtárgya a modern boszorkányságnak a mai napig. Egy angol öröklött boszorkány, ő segített a boszorkányság gyakorlatát vallássá tenni. Néhány szemlélet szerint egy fantáziával és kreativitással megáldott férfi, akinek volt bátorsága felháborító dolgokat tenni nehéz időkben. Más szemlélet szerint szélhámos, csaló és számító. Ő írta a híres "Witchcraft Today" és a "The Meaning of Witchcraft" c. könyveket 1950-ben. Ez a két klasszikus könyv inspirálta a növekedését és terjeszkedését számos tradíciónak a modern boszorkányságból, az Egyesült Királyságban, Európában és az Egyesült Államokban.

Gerald Gardner 1884. június 13-án született egy kis északi "Blundellsands" nevű városban Liverpool mellett Angliában. Skót ősökkel született egy jómódú családba, apja kereskedő és békebíró volt. Nagyapja feltehetően egy boszorkánnyal kötött házasságot, és mások a távoli családtagok közül is kaptak pszichikai képességeket. Gardner hitte, hogy ő maga rokona Grissell Gairdner-nek, akit 1610-ben Newburgh-ben megégettek boszorkányság miatt. Ősei közül néhányan Liverpool polgármesterei lettek, és egy Alan Gardner, flottaparancsnok főnemes lett, kitüntette magát parancsokként a Csatorna Flotta vezérévé és segített elijeszteni Napóleon invázióját 1807-ben.

Gardner három fiú közül a középső, de távolságot tartott két testvérétől, mert nagyon erős asztmával küzdött. Szülei dadust alkalmaztak, Josephine "Com" McCombie-t, hogy elválasztva felnevelje. Com meggyőzte szüleit, hogy elvihesse a téli hónapokban utazni, javítva állapotát. Átutazták Európát, Gardnert gyakran egyedül hagyták, de elfoglalta magát az egyetemi tárgyakkal, mint például történelemmel és archeológiával. Később fiatalemberként, dadusa férjhez ment és Ceylonba költözött. Gardner vele ment és tea ültetvényen kezdett dolgozni. Később Borneóra költözött, majd végül Malajziában telepedett le.

Ott, történelem és archeológiai érdeklődésével, Gardnert elbűvölte a helyi kultúra és a vallásos, mágikus hiedelmek. Gardnert lelkesen érdekelte az okkultizmus és részletekbe menően elmerült a rituális kések és tőrök világában, különösképpen a maláj "kris" kés érdekelte (egy tőr hullámos pengével). Akadémiai körökben nevet szerezett a malájok korai civilizációja utáni kutatás úttörőnek számító munkájával. Tiszteletet szerzett, mint író és számos írása megjelent a Királyi Ázsiai Társaság maláj ágának újságában. Tanulmányai megkezdése után húsz évvel megírta első könyvét a maláj történelem és folklór témában. Címe: Kris and other Malay Weapons / Kris és más maláj fegyverek, Szingapúr, 1936. A legjelentősebb szaktekintélynek számított a maláj bennszülött emberek és fegyvereik témájában.

1923-tól nyugdíjba vonulása után, 1936-ig, Gardner civil szolgálatot végzett a Brit kormánynak, először gumiültetvény ellenőrként, majd a vámhivatal hivatalnoka és az ópium szervezetek ellenőreként. Gardner nagy pénzt szerzett gumi üzleteivel, amely segítette kedvenc időtöltését az archeológiát. Egy expedíción megkérték, hogy tárja fel Szingapúr ősi városát. 1927-ben találkozott és feleségül vett egy angol hölgyet, Donnát.

Visszavonulása után Malajziában, 1936-ban, Gardner és felesége visszatért Angliába és Hampshire New Forrest-i körzetében telepedtek le. Gardner folytatta archeológiai kutatásait és sok időt töltött európai és ázsiai utakon. Cipruson felfedezte álmai helyét és meggyőződött róla, hogy előző életében itt élt. 1939-ben megírta és publikálta második könyvét, az "A Goddess Arrives /Egy Istennő" érkezik címmel. A történet helyszíne Ciprus és Aphrodité istennő imádásáról szólt i.e. 1450-ben.

A második világháború alatt Gardner alig várta, hogy megtegye részét királyának és országának, elgondolkodott a Civil védelmi szolgálaton. Írt egy nyílt levelet a Daily Telegraph számára, ami így kezdődött: "A Magna Carta értelmében, minden szabad angol jogosult fegyverviselésre, hogy megvédje önmagát és háztáját". Ő egyébként emlékeztette a civil populációt, hogy fegyverkezni kell az invázió ideje alatt. A német sajtó felkapta a cikket és egy nyitóoldalas cikket közölt a Frankfurter Zeitungban, felháborodtak, dühösek voltak a férfira, aki középkori tanácsokat oszt. Röviddel ezután a híres "Hazaőrség" megvalósult, mint a Helyi védelmi szolgálat. Talán sosem fogjuk megtudni, hogy a Magna Carta levél volt-e az erő, ami ösztökélte?

A New Forrest-i körzetben lakott, egy a legöregebb erdejei közül Angliának, Gardner megkezdte felfedezni történelmét. Felfedezte, hogy a helyi folklór tele van a boszorkánysággal, és a kíváncsisága ösztönözte a további kutatásokra. A szomszédokon keresztül kapcsolatba lépett egy helyi okkultista Szabadkőműves csoporttal, egy testvériséggel, akik magukat Crotona Szövetségének nevezték. Egy Mrs. Besant-Scott, Annie Besant lánya, egy teozófus és a női szabadkőműves mozgalom megalapítója Angliában, alapozta meg (A rend Franciaország Nagy Keletjéhez csatlakozott, és ezért nem volt elismert az angliai Kőműves Nagy Páholy által). Volt egy közösségi színházuk, az "Első Rózsakeresztes Színház Angliában", és gyűlésekre használták. Gardner csatlakozott hozzájuk és segítette amatőr játékukat okkult és spirituális témában.

A szövetségben más, de titkos csoportok működtek, egy tagja, aki beszélt Gardnerrel, elmondta, hogy találkoztak előző életükben. A hely, amit leírt, egyezett a ciprusi vidékkel. Később, amikor Gardnert bizalmába fogadta, egy öröklött boszorkányok csoportjáról beszélt, akik a mesterséget évszázadokon át őrizték. A csoport New Forest-ben találkozott, ahol bemutatták őt Mrs. Dorothy Clutterbuck-nak. Old Dorothy, ahogy jól tudjuk, elfogadta Gardnert az avatásra és 1939 szeptemberében otthonában, a szomszédságban, egy nagy házban, beavatta az ősi vallásba.

Old Dorothy kovenje hitte, hogy az ő kovenjük a híres Kilenc Koven egy leszármazottja, amit Old George Pickingill alapított negyven évvel korábban. A következő évben, 1940-ben, amíg ezzel a kovennel dolgozott Gardner, a manapság híres Koven Rítusban vett részt, amely a Náci Főparancsnokságot célozta és Hitler erőinek invázióját fenyegette. Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz, csupán alaptalan pletyka. A Koven Rítust Hitler ellen Cecil Williamson vezette, a Boszorkányság Kutató Center megalapítója, és Aleister Crowley adta elő. Lehetséges és több mint valószínű, hogy amit bemutattak, egy rövid rítusa ismereteiknek.

Kicsivel a háború kitörése előtt Gardner találkozott Arnold Crowther-rel, egy profi bűvésszel és hasbeszélővel. Ő és Gardner hosszú távú barátságot kötöttek. A háború után, 1946-ban, Gardner először találkozott Cecil Williamson-nal. A híres Atlantis Könyvesboltban ismerkedtek össze Londonban, ahol közvetlen beszélgetés folyt le köztük. Gardner izgatott volt, hogy találkozott Williamson-nal és bővítette okkult kapcsolatainak hálóját. Noha sokat találkoztak, barátságuk később megromlott. Williamson úgy jellemezte Gardnert, mint egy "hiú, egoista férfit, aki szűken bánik a pénzzel, és akit jobban érdekel a nudista elfoglaltság, mint hogy tanuljon valamit az autentikus boszorkányságról".

1947-ben barátja Arnold Crowther bemutatta neki Aleister Crowleyt. Levelezésük vezetett később Gardner eredeti Árnyak Könyvén való vitához. Crowley állítólag tagja volt George Pickingill eredeti Kilenc Kovenjének és Gardner különösen érdekelt volt a koven rituáléiban, hogy nagyobbítsa a töredékes rituálék gyűjteményét. Megkérte Crowleyt, hogy írja le azt, amire emlékszik és implementálja azokat más mágikus anyagokkal. Crowley ez idő alatt rossz egészségi állapotban volt és néhány hónap választotta el a haláltól, de beleegyezett Gardner kérésébe. Gardnert tiszteletbeli taggá fogadtatta az Ordo Templi Orientis (OTO) által, egy tantrikus szex mágia rendbe, amelyet egykor ő vezetett, és engedélyezte, hogy megnyissa saját páholyát. Crowley szintén kapcsolatban állt Cecil Williamson-nal.

Középidőben, Gardner elköltözött New Forrestből Bricketts Woodba. Ott vett házat egy nudista klub területén, ahol elindította saját páholyát. Nem rendelkezve kocsival vagy jogosítvánnyal, Gardner-nek továbbra is uralkodnia kellett Williamson-on, hogy elvigye őt Crowley páholyaihoz Hastings-be konzultációkra. Williamson később követelte, hogy részt vehessen résztvevőként Gardner új páholy foglalkozásain. Később előadta a nagy rítust (egy rítust, amiben nemi érintkezés is részt foglal). A páholy, azt mondta, több férfitagot számlált, mint nőit és nagyjából 80 és 20 százalék volt a különbség, mivel sok nő, akik csatlakoztak a páholyhoz, nem akarta a szexuális rítusokat. Egy ponton Gardner egy londoni prostituálthoz folyamodott, hogy eljátssza a Főpapnő szerepét és egyesüljön vele.

Eközben Gardner összegyűjtött egy hatalmas mennyiségű tudást a folklórról, boszorkányságról és mágiáról. Számos anyagot és tárgyat halmozott fel. Habár írni akart a tudásáról, elhárította azok túlzott nyilvánosságra kerülését. A boszorkányság még mindig törvényellenes volt, és Old Dorothy intette őt, hogy megmaradjon a titoktartás, és ne írjon. Később ő vonakodva engedélyezte az írást, de mint fikciót. A novella "High Magic's Aid" nevet kapta. 1949-ben publikálta Michael Houghton, akit Michael Juste néven is ismernek, az Atlantis Könyvesbolt tulajdonosa volt Londonban. A könyv tartalmazta az alapelveit, hogy hogyan válhatnak az emberek Gardneriánus Wiccává.

1951-ben egy hiedelem újjáéledése kezdődött és új érdeklődést mutattak az Ősi Vallás után, ez okozta az utolsó elavult boszorkány törvény visszavonását Angliában. Gardner ekkor szabadon publikálhatott elszakadt a New Forest kovenjétől, megkezdte sajátja megalapítását. A törvény megváltozása Cecil H. Williamson-nak is megadta a lehetőséget, hogy megnyissa a híres Mágia és Boszorkányság Múzeumát, (hivatalosan Folklór Center) Castletown-ban Man Szigetén. Ez után az év után pénzügyi gondok miatt, Gardner az anyagi csőd küszöbére került. Williamson megtette őt a múzeuma direktorává és később ismert lett Rezidens Boszorkányként.

A múzeummal való kapcsolata alatt, Gardner ismeretséget kötött mindenkivel, aki ismert volt akkoriban az okkult körökben. Hírneve, mint vezető tekintély a boszorkányságban virágzásnak indult. Egy évvel később, 1952-ben anyagi problémái megoldódtak, Gardner megvette a múzeum épületét a vitrinekkel együtt Williamson-tól. Gardner gyűjteménye nem volt olyan jelentős, mint Williamson-é és nem tudta megtölteni az összes vitrint. Megkérte Williamson-t, hogy adjon neki kölcsön néhányat a talizmánjaiból és amulettjeiből. Ekkor már nyíltan kimutatta ellenszenvét Gardner iránt, Williamson vonakodva beleegyezett, de óvintézkedésből lenyomatot és gipszkötést készített minden darabról. Gardner újra megnyitotta a múzeumot és üzemeltette.

1953-ban Gardner találkozott Doreen Valiente nevű hölggyel és beavatta őt kovenjébe. Doreen bizonyult a legjobb segédnek, ő volt az, aki segített Gardner-nek újraírni és kiegészíteni az Árnyak Könyvét. Együttműködve számos szöveget és rituálét szépítettek, ami még a New Forrest-i Kovenből maradt fenn. Doreen kigyomlálta Aleister Crowley anyagait fekete neve miatt és nagyobb nyomatékot adott az Istennő imádásának. Közösen megalapoztak egy új munkagyakorlatot, amely mára az egyik vezető wicca mozgalom lett, a Gardneriánus Wicca mozgalmat.

1954-ben Gardner megírta és publikálta első szakmai könyvét a boszorkányságról, "Witchcraft Today" címmel. Ebben támogatta az antropológus Margaret A. Murray teóriáit, aki szerint a modern Boszorkányság a túlélője egy szervezett pogány vallásnak, ami a boszorkányüldözések előtt fennállt. Murray írta szintén a bevezetőjét a könyvnek. A könyv elindított egy hatalmas sikert és új kovenek nyíltak országszerte. A Gardneriánus hagyomány megszületett.

Gardner hamar média híresség lett és kereste figyelmüket. Szeretett a fénypontban lenni és számos nyilvános helyen megjelent, a sajtó gúnynevet adott neki, mint Britannia főboszorkánya. Azonban nem minden publicitás volt hasznos. Gardner heves naturista volt és a rituális meztelenségre való hajlama bejegyzett volt az új hagyományba. Ez okozta az első konfliktust az öröklött boszorkányokkal, akik mindig díszruhában dolgoztak. Szerintük nem kellett volna ekkora nyilvánosság. Az ekkora publicitás végül sérti a mesterséget.

Gardner nehezen dolgozott, egoizmusa és publicitás keresése kovenje tagjainak türelmét próbára tette, még Doreen-ét is, aki ekkor Főpapnő volt. Szakadékok indultak meg kovenjében szüntelen nyilvánosság hajszolása miatt. Azt állította, hogy az "ősi mesterség törvényei" azt mondják, hogy az Isten az Istennőn uralkodik. A végső felháborodás akkor tört ki, amikor kijelentette, hogy a Főpapnőnek nyugdíjba kell vonulnia, ha ő öregnek tartja. 1957-ben Doreen Valiente-nek és más tagoknak elegük lett Gardnerből, elhagyták és külön utakra indultak. Félelmet nem ismerve, Gardner folytatta, megírta és publikálta utolsó könyvét "The Meaning of Witchcraft" címmel (A boszorkányság jelentése), 1959-ben.

1960. májusában, Gardner meghívást kapott egy kerti partira a Buckingham Palotába, amelyen elismerték Távol keleti civil szolgálatát. Néhány héttel később június 6.-án beavatta Patricia Dawson-t kovenjébe, ő pedig beavatta régi barátját Arnold Crowther-t. November 8-án Patricia és Arnold összeházasodtak egy privát kézkötésen, amit Gardner vezetett le és a következő nap már egy civil ceremónián is összeházasodtak. Ugyanebben az évben hű felesége Donna meghalt. Noha soha sem vett részt a mesterségben vagy Gardner foglalkozásain, 33 évig hűséges társa maradt. Gardner magába roskadt és gyermekkori asztmája rosszabbodni kezdett.

1962-ben Gardner levelezni kezdett egy angollal Amerikában, Raymond Buckland-del. Buckland felelős lett a Gardneriánus hagyományok bemutatásában az Egyesült Államoknak. 1963-ban találkoztak Perth-ben, Skóciában, Gardner Főpapnőjének, Monique Wilson-nak (Lady Olwen) az otthonában. Monique beavatta Buckland-et a mesterségbe, csak röviddel mielőtt Gardner elment volna a téli hónapokra vakációzni Libanonba. Gardner sosem látta hagyományának hatásait Amerikában. Visszatérve a hajón Gardner egy halálos szívrohamot szenvedett el. 1964. február 12.-én hajó fedélzetén a reggeliző asztalnál halt meg. A rákövetkező napon Tuniszban temették el, a temetésén csak a hajó kapitánya vett részt.

Végakaratában Gardner a múzeumát Főpapnőjére, Monique Wilson-ra hagyta, együtt minden tárgyával és személyes rituális eszközeivel, jegyzetfüzetével és könyvei szerzői jogaival. Monique és férje folytatta a múzeumot, hetekig tartotta a koven találkozóit Gardner régi házában, - de csak egy rövid időre. Midőn tudták, bezárták a múzeumot és eladták a "Ripley's, Believe it or Not"-nak (Ripley, Higgye el vagy ne) szervezetnek Amerikában. Szétosztották a gyűjteményt számos múzeum között, néhányat pedig magángyűjteménybe adtak el. Számos támogatója Gardnernek megrémült, dühös lett ezek miatt és visszavonta a Főpapnői megtiszteltetést Monique-tól. Más haszonélvezői Gardner birtokának Patricia és Arnold Crowther (régi barátai), és Jack L. Bracelin volt, aki életrajzának írója volt, ez 1960-ban készült "Gerald Gardner: Witch" címmel.

Források

Witchcraft for Tomorrow -Doreen Valiente.

Encyclopedia of Wicca & Witchcraft - Raven Grimassi.

An ABC of Witchcraft Past and Present - Doreen Valiente.

The Encyclopedia of Witches & Witchcraft - Rosemary Ellen Guiley.