Dion Fortune

(1890 - 1946)

Írta és összeállította: George Knowles

Fordította: Salem

Gerald B. Gardner árnyékában bujkált Dion Fortune. Nem értékelték eléggé a saját idejében, meglehet, annyi tudása volt mint neki. Csendben dolgozott, a színpad mögött kibontakoztatta saját hagyományát és nem volt érintett a exhibicionizmusban. Dion elismert pszichiáter, okkultista és író volt, aki Jung és Freud eszméivel közelített a mágiához és a hermetikához. Termékeny okkult író volt, regényeket és szakkönyveket írt és szakértő volt a szertartásos mágiában és úttörő pszichiáter volt a vallásos eszméknél az okkultizmusban.

Dion - született Violet Mary Firth - 1890-ben január 6-án látta meg a napvilágot Wales, Llandudno, Bryn-y-Bia városában. Már korán megmutatta médiumi képességeit és állítólag 4 évesen álmot látott Atlantiszról. Később úgy gondolta, az előző életében papnő volt ott. Élénk és intelligens gyermek volt, aki 13 évesen írta első könyvét, egy könyvet verseivel (Violets / Ibolyák, 1904).

Családjának, akik jó keresztények voltak, volt egy mottójuk. Így hangzott: "Deo, non Fortuna", jelentése "Isten, nem szerencse". 1906-ban nagyapja halála után, a család Londonba költözött és élt az örökségből. Ott csatlakozott a Teozófiai Társasághoz és 1908-ban publikált egy újabb verses könyvet, az Angels-t (Angyalok). 1910-ben megkezdte munkáját a St. Georges Főiskolán, ami alatt folytatta tanulmányit a pszichológiában. Asszisztensként dolgozott a kollégiumi igazgatónál, aki egy erős egyéniség és hatalmaskodó nő volt erőszakos hajlammal.

Számtalan nézeteltérés után a nővel, az eltávozásnál határozott. Miután megtudta szándékát, a nő alkalmatlannak és önbizalom-hiányosnak nevezte, ezután Dion közel állt a mentális összeomláshoz. Ezt később úgy állította be, amint az igazgatónő pszichikai támadásban részesítette és irányította őt, ezt állítása szerint Indiában tett látogatása alatt tanulta.

A támadások következtében és a következő 3 év folyamán, Dion elmerült a pszichológiában, a tanulmányait Freudra és Jungra fókuszálta. 1913-ban elfogadott egy állást pszichoanalitikus munkakörben a Gyógy-Pszichológiai Klinikán Londonban. Sem Freud, sem Jung mellett nem állt meg, saját nézeteivel vizsgálta az agy komplexitását és finomságát. Kissé eltévedt és kérdéseire a választ az okkultizmusban kereste.

A háborús évek alatt (1914-18) Dion csatlakozott a Nők Földi hadseregéhez. Eközben a Teozófiai Társasággal végig kapcsolatban állt. A háború vége felé találkozott és dolgozott egy okkultista és szabadkőműves férfivel, Theodore Moriarty-val. A férfi buzdította az okkultista érdeklődését, és 1919-ben a háború után beavatást nyert az Alfa és Omega Stella Matutina Szabadkőműves páholyába, majd később az Arany Hajnal Hermetikus rendbe Londonban.

J.W. Brodie-Innes alatt tanult, de később konfliktusba került Moina Mathers-szel, S.L. MacGregor-Mathers feleségével, aki egy az Arany Hajnal alapítói közt. Újra érezve a múltbéli pszichikai támadást kilépett, majd megalkotta a saját rendjét, a Belső Fény Testvériséget. Eleinte a rend az Arany Hajnal egy része volt, de ezoterikus kereszténység bázissal. Később elszeparálta magát és megszüntetett minden kapcsolatot a boszorkánysággal.

Barátja és mentora, Theodore Moriarty halála után 1923-ban átvette a Teozófiai társaságot és átnevezte Keresztény Misztikus Páholynak. 1924-ben birtokot vett Glastonbury-ben és Gyümölcsös Kehelynek nevezte. Itt érdeklődni kezdett az Artúr legendák iránt és elmélyült tanulmányozásukban. Később egy zarándokhelyet hozott létre, a Gyümölcsös Kehely Klubot, amelyet az Ízisz-misztériumoknak szentelt.

1937-ben találkozott Thomas Penry Evans doktorral, és később hozzáment feleségül. Köszönhető az okkult érdeklődésének, különbözve Dion-tól, Merlinnek vagy Merle-nek hívatta magát. A Belső Fényben együtt dolgoztak papként és papnőként. 1939-ben Evans elhagyta egy másik nőért és elváltak. Dion megváltoztatta a rend nevét Belső Fény Társaságra.

Később bérbe vett egy birtokot Nyugat-Londonban, nevén nevezve "A Harangtornyot". Ez később templom lett neki és követőinek. Mint Glastonbury-ben, ez is az Ízisz-misztériumokat követte. Élete folyamán a társaság csak egyre nőtt. Csak a második világháború után diagnosztizálták Leukémiáját és 1946. január 8-án elhagyta ezt az életet a következőért.

Dion Fortune (írói álneve) szapora író volt. A neve a családja mottójából született: "Deo, non Fortuna", "Isten, nem szerencse". Ez Dion Fortune-ra rövidült. Sok könyvet írt személyes érdeklődéséről az okkultizmusban és a pszichiátriában, és néhány szakkönyvet is írt.

Manapság a Belső Fény Társasága még mindig praktizál és még mindig Londonban található, állítják Dion nem boszorkány, és nem állt kapcsolatban kovenekkel. Nyomatékosítják hogy a társaság nem áll kapcsolatban a boszorkánysággal.

Néhány a könyvei közül:

Aspects of Occultism/Az Okkultizmus aspektusai

The Goat-foot God/ A kecskelábú isten

Sea Priestess/ Tengeri papnő

Esoteric Philosophy of Love and Marriage/ A házasság és szerelem ezoterikus filozófiája

The Mystical Qabalah/ A misztikus kabbalah

Introduction to Ritual Magic/ Bevezetés a rituális mágiába (Gareth Knight-tal együtt írta)

The Magical Battle of Britain/ Britannia mágikus harca (G. K. segédkezésével írta)

The Secrets of Dr. Taverner/ Dr. Taverner titkai

Spiritualism and Occultism/ Spiritualizmus és okkultizmus

Through the Gates of Death/ A halál kapuin át

Winged Bull/ Szárnyas Bika

Cosmic Doctrine/ Kozmikus Doktrina

Glastonbury/ Glastonbury

Psychic Self-defence/ Pszichikus önvédelem

The Principles of Esoteric Healing/ Ezoterikus Gyógyítás Princípiumai

Principles of Hermetic Philosophy/ Hermetikus Filozófia Princípiumai