Cecil Hugh Williamson

(1909-1999)

Írta és összeállította: George Knowles

Egy kevéssé ismert alak, aki okkult anyagokkal dolgozott és szerzett tudást, nagyban hozzájárult a mai Wicca/Boszorkányság építéséhez és formálásához, ő volt Cecil Hugh Williamson. Ő alapította a Boszorkányság Kutató Centert a háború alatt, és a Boszorkányság Múzeumát Castletown-ban Man-szigetén. Williamson egy egészen jómódú családba született 1909. szeptember 18.-án Paignton-ban, Dél Devonban.

Apja befolyásos tiszt volt a Királyi Haditengerészet légi flottájánál. Williamson érdeklődése a boszorkányság és az okkultizmus iránt 1916. körül kezdődött egy eset után, amely egy meghatározó tett volt a boszorkányságban. Ez év decemberében szemtanúja volt egy öreg hölgy (állítólag boszorkány) ruhátlanságának és önverésének. Fiatal volt (6 éves), amikor kipróbálta fájdalom tűrését és ütni kezdte magát. Az öreg hölgy később jó barátja lett Willamson-nak és a boszorkányokról kezdte tanítani. Néhány évvel később 1921. körül, Williamson egy másik öreg nőnek "köszönhetően" terrorizálva volt az iskolában. Az öreg hölgy megmutatta, hogy hogyan végezzen el egy varázslatot a zsarnokoskodás ellen. Röviddel később a terror után síbalesetet szenvedett, ami megnyomorította és képtelenné tette, hogy visszamenjen az iskolába. Ez drámaian befolyásolta Williamson-t, és egy életen át bővítette tudását és ismeretei, kutatott a boszorkányságban és az okkultizmusban. Williamson a Malvern Főiskolán tanult Worcesterben és a nyári szüneteket Dinard-ban, Franciaországban töltötte, nagymamáját és nagymamájának médium barátját látogatta, Mona Mackenzie-t. Monától tanulta a tisztánlátást és a divinációt. Főiskolai tanulmányainak befejezése után, apja elküldte Rhodesiába, hogy tanuljon a dohánytermesztésről. Amíg Rhodesiában élt, egy komornyikja volt, Zandonda, egy visszavonult voodoo boszorkánydoktor, aki tanította az afrikai mágiára.

Williamson 1930-ban visszatért Londonba és elkezdte munkáját a filmiparban, produkciós asszisztensként néhány stúdió számára. 1933-ban találkozott és házasodott össze egy filmrendező és producer, Herbert Wilcox unokahúgával. Gwen Wilcox sminkesként dolgozott Max Factor-nak Hollywoodban.

Williamson folytatta tanulmányait és érdeklődését az okkultizmus és boszorkányság iránt. Számos anyagot, ismeretet és lényeges gyűjteményt halmozott fel a folklórról, boszorkányokról és szakmájukról. Érdeklődésének köszönhetően nagy és befolyásos kapcsolatokat szerzett, mint például: E.A. Wallis, az egyiptológus, Montague Summer, a történész, Margaret Alice Murray, az antropológus és Aleister Crowley, okkultista.

Talán apja magas pozíciójának köszönhetően, Williamson felkeltette az MI5, a kormány titkosszolgálatának a figyelmét a második világháború kitörése előtt. 1938-ban megkérték, hogy csatlakozzon az MI5 speciális szekciójához. Ez azért jött létre, hogy összegyűjtse és asszimilálja az információkat a nácik okkult érdeklődéséről, hogy megkönnyítse megalapította a Boszorkányság Kutató Centert. Stratégiájának része volt, a nácik főparancsnokának determinálása, akit erősen befolyásolt az asztrológia, babona és jóslatok (elsődlegesen Nostradamus jóslatai). Grafológiát és más hasonló módszereket is tanulmányozott.

Williamson nagy szerepet játszott Rudolf Hess, Hitler helyettesének elfogásában. Williamson hamis Nostradamus jóslatokat írt egy öreg könyvbe Franciaországban, amely Hess tulajdonába került. A tárgy elcsalta Hess-t Németországból. Sikerült és Hess-t elkapták Skóciában.

Más vázlatok szerint szoros kapcsolatban állt a híres "Boszorkány Rituáléval". Ez Hitlert célozta meg és a náci főparancsnokságot, hogy megakadályozzák angliai invázióját. Mára már kitudódott, hogy ez egy gondosan kitervelt átverés volt, hogy Hitlert átverjék, bolonddá tegyék és aggasszák, mivel Hitler hitt a boszorkányságban és az okkultizmus erejében. A rituálé Ashdown Forest-nél volt, Crowbourghban Sussexben, Aleister Crowley és fia, Amado is segített. Állítások szerint Gerald Gardner és a New Forrest-i koven is segített, a rituálé New Forrestben, Hampshire-ben volt (?). Talán kovenje szintén előadott egy hasonló rituálét, de nem Williamson segítségével vagy a kormány támogatásával.

A háború vége után Williamson elfoglaltság nélkül találta magát, megtakarított egy kis pénzt, de nem volt munkája. Legtöbb idejét utazással töltötte, fel és le az országban, folytatta kutatását és kapcsolatai ápolását. 1946-ban az egyik okkult könyvesboltban, név szerint "Atlantis"-ban, Londonban találkozott Gerald B. Gardnerrel, akivel fesztelen beszélgetést folytatott a boszorkányságról. Gardner örült, hogy megismerte Williamson-t okkult kapcsolatai miatt. Noha kezdetben eléggé barátságosnak indult, gyakran feszült volt és később rossz kapcsolatuk lett egymással.

Williamson egy bámulatos boszorkánytárgy gyűjtő volt, és ezernyi mágikus tárgyat és okkult eszközt gyűjtött össze. Szerinte a legjobb, ha ezeket a tárgyakat kiállítják, és egy Boszorkányság Múzeumot alapít. Ez persze nem volt ilyen egyszerű, a boszorkányságot azokban az időkben igen nagy szkepticizmussal szemlélték. 1947-ben Stratford-on-Avon városában szerelte fel, de a városból el kellett mennie, mert nagy volt a helyi ellenszegülés. Végül Angliából elment és Castletown-ban Man szigetén települt le. Ott az ötletet jobban elfogadták, és megnyitotta a Boszorkányság és Babona Folklór Centerét 1949-ben. Felesége, Gwen javaslatára, a centerben egy Boszorkány Konyhát is nyitott étteremként és erősítette üzletét.

Az elavult boszorkány törvény visszavonása után 1951-ben, Williamson elhatározta, hogy visszatér Angliába és újra megpróbálja. 1952-ben eladta Gardner-nek a Castletown-i épületeket, és a gyűjteményeket elköltöztette vissza Angliába. Windsor-ban indította el múzeumát, a Windsor Kastély mellett. Eleinte sikeresnek bizonyult és pompás turistalátványosság lett, de az első szezon után a helyi lakosok növekvő szkepticizmusa és ellenségeskedése rábírta, hogy elköltözzön.

1954-ben áthelyezte magát Bourton-on-the-Water-be, Gloucestershire-be. Ott szintén hasonló zaklatásoknak lett kitéve, mint például: Szigilliumokat festettek ajtajára, halott macskákat tettek ajtaja elé éjszak és a múzeum egyik szárnyát felgyújtották. Williamson számos alkalommal költözött még a zaklatások miatt és folyamatban volt számos múzeum is, mint: Csempészés Múzeuma Polperro-ban, Cornwall-ban, és egy múzeum Buckfast-ben, Devonban. Végül Boscastle-be költözött, Cornwall-ba és megnyitotta végső Boszorkányság Múzeumát 1960-ban, ami a mai napig működik.

Williamson 1996-ban nyugdíjba ment, a Boszorkányság Múzeumát Graham King-nek és partnerének, Elizabeth Crow-nak adta el. Nyugdíjba vonulása után Witheridge near Tiverton-ba, Devonba költözött, vele beszélve néhány múzeumi tárgyról vonakodó volt lemondani. Számos okkult tárgy és objektum összekapcsolható volt a Boszorkányság Kutató Centerrel is.

Követve Aleister Crowley tanácsát, amit még a '40-es években adott, Williamson nem tartozott semmilyen különös csoporthoz vagy társasághoz. Állítása, hogy egy boszorkány szolgálatai értékesek és fontosak a közösségnek, főleg az alsóbb osztályoknak, akiknek nincs módjukban drága gyógyászati kezelésre járni, de lenézte a boszorkányok modern pogány vallását, mint eredményekben terméketlen vallást. Az 1930-97-es közti évek értelmében szemlélőként foglalt állást és néha dolgozóként körülbelül 1120 boszorkány rituáléban, hogy eredményeket érjenek el. Ismert volt, találkozott és tanult körülbelül 82 bölcs nőtől.

Boszorkányság és az okkultizmus ismeretének, a kapcsolatai hálójának köszönhetően, múzeuma eredményes volt és központi fókusz pontja volt a Wicca és Boszorkányság mozgalmainak. Cecil Hugh Williamson 1999-ben halt meg. 90 éves volt.

Források

The Encyclopedia of Witches & Witchcraft - Rosemary Ellen Guiley.

Weblap