Maja istenek és hitvilág
A maja hitvilág rendkívül bonyolult, ami összetett naptárrendszerükből is kitetszik. Minden hónapot, minden napot más és más isteneknek szenteltek. A dátum leírása egyben az istenségnek lerótt tiszteletadás volt, sőt, ezzel együtt a védelme alá is helyezték magukat. Magukat a számokat is ők felügyelték. A maja istenek száma - egy XVIII. századi kézirat 166-ot sorol fel - és funkcióik alig ismertek. Legfőbb istenük Itzam Na, aki a Földet, a világmindenséget megalkotó, teremtő isten, Hunab Ku fia. A klasszikus kor késői szakaszában a Na kultusz már a monoteizmushoz közelített. Ő lett minden dolog megtestesítője: a bőséges termés, a Nap, a Föld és az eső istene. De ő volt az egek ura, az idő, az éj és a nappalok váltakozásának is az istene, az írnokok védelmezője, ő adta az embereknek a tudást (írást) és a naptárakat, a gyógyítás hatalmát, ő az, aki alkot, létrehoz, de semmit sem rombol le. A maja világban mindennek megvolt a saját istene is: a foglalkozásoknak, a természeti jelenségeknek stb. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindezt csak a papok ismerték, pontos nyilvántartás (kódex, naptár) alapján.A vallás egész Közép-Amerikában fontos tényező volt, áthatotta, meghatározta életüket, hatása mindenre kiterjedt, amit az emberek tettek a reggeli felkeléstől kezdve, a földeken való munkán át az uralkodó parancsainak való engedelmeskedésig. Mindenki hitt abban, hogy az emberek életét az istenek irányítják, és senki sem küzdhet döntéseik ellen, legfeljebb csak ajándékokkal és áldozatokkal vehetik rá a nagy-hatalmúakat, hogy kedvezzenek nekik. Az áldozati ajándék lehetett a narancsszínű körömvirág, amely az emberek életét befolyásoló Nap egyik jelképe volt, vagy a kukorica, amely a legértékesebb ajándéknak számított az emberi vér után. Közép-Amerika népei úgy hitték, hogy a Nap meghal és a világ véget ér, ha nem mutatnak be vér- és emberáldozatokat az isteneknek, mivel ez tartja állandó mozgásban a Napot. A maja uralkodók maguk is példát mutattak. Kaktusztüskékkel, vagy mérges raja tüskéjével szúrták meg magukat, olykor tüskés zsineget húztak át a nyelvükön, sőt, péniszüket is felsértették, hogy vérezzenek. A hadifoglyok körmét tépték le, hogy vér serkenjen, vagy a szent kutakba vetették őket. A háborúk egyik legfontosabb célja a hadifogolyszerzés volt, mivel különleges alkalmakkor nagy számú fogolyra volt szükség az emberáldozatokhoz. Ezek ideális alanyai az erős, egészséges, fiatal férfiak voltak.
Chichén Itzá szent kútjánál (cenote) kékre festett (ez volt az áldozati szín) fiatal fiúkat és lányokat áldoztak fel szárazság idején az esőisten haragjának enyhítésére, ünnepélyes szertartások keretében. Hajnaltájt dobták az ifjakat a kútba, s ha délután még éltek, kihúzták őket. Mivel a szent kúton át lehet eljutni az istenekhez - és a túlélők "meglátogatták az esőistent" -, azt várták tőlük, hogy megjósolják, mennyire lesz csapadékos a következő esztendő. A holcan feladata volt a rabszolgák és a feláldozandó személyek beszerzése. Az alacsony származásúakat nehéz munkára fogták, s csak a háborúkban elfogott nemes vérűek lehettek áldozatok. Az istenekért meghalni nagy megtiszteltetést jelentett.
A maják dualista szemlélete az istenek világából indult ki, s áthatotta egész életüket, gondolkodásmódjukat, világképüket, de még a tudományban is érvényesült. A számrendszer kettős jelölése, az egyszerre létező lapos és kerek világkép, a jó és a rossz, az élet és a halál, a tegnap és a holnap együttes jelenléte mind ezt jelzi. Itzam Nának, a Nap urának számtalan megjelenési formája volt, pl. Napistenként Kinich Ahau, a növényzet és a termékenység isteneként Bolom Dz'akab képében jelenik meg. Azt hitték, hogy Kinich Ahau minden este, alkonyatkor az alvilágba távozik, ahol vérengző jaguárrá változik, de másnap hajnalban újra visszatér a Földre, az életet adó Nap alakjában. Minden istennek több - olykor ellentétes -funkciója is volt. Talán nem csoda, hogy világukban még sokáig nehéz lesz eligazodni, akárcsak az írott szövegek szimbológiáját megfejteni. Az istenek többarcúak, változtatják nevüket és öltözéküket, lehetnek jók és rosszak attól függően, miként vannak megelégedve az emberekkel.
A maják szerint bolygónk egy nagy, vízben lebegő óriási gyík hátán nyugszik, amely ha megmozdul, földrengést okoz. De ugyanakkor a gyík, a Föld isteneként e földben is él, és emberek és állatok testével táplálkozik, mivel a halál után minden ide tér vissza. A rengeteg isten között volt négy testvér, akik Bacab névre hallgattak. A legfőbb isten a világ teremtésekor annak négy sarkába helyezte őket, hogy megtartsák az eget (földet), nehogy lezuhanjon. Egyforma istenek voltak, csak megkülönböztető jelet viseltek. Chichén Itzá egyik templománál párban ülnek egymással szemben: az egyik egy nagy tengeri csigát visel a hátán, a másik különleges, spirális alakú kagylót, a harmadik teknőspáncélt, s a negyedik pókhálót.
A Föld kék tetején az eget négy óriás tartja karjaival, a négy Bacab:
A fehér Északi óriás: szolgája az erős szél, jele: a dárda.
A vörös Keleti óriás: aki illatos, életet adó szeleket küld, jótékony esőt hoz, életre kelti a magokat, fellobbantja a szerelmet; jele: a napraforgó.
A sárga Déli óriás: istenek küldte szél van vele, hogy megszelídítse a világ erőit és felébressze az igét az ember lelkében, szájában; jele: a füstölő serpenyő.
A fekete Nyugati óriás: rossz, ő kormányozza a metsző nyugati szeleket, amely az éjszakát és a betegségeket hozza; jele: a gyöngybagoly.
Kozmikus világképük is meglehetősen bonyolult. Chaac esőistenre is számos feladat hárult. Ő volt a termékenység és a vihar istene is. Négy isten volt egy személyben, aki az égtájakat képviselte. A maja naptárban szereplő égtájakat a Tro-Cortesiano kódex alapján ismerjük. A világ négy sarkában egy-egy égtáj (fa: yaxche vagy ceiba) helyezkedik el, ami isteneket képviselő színekbe rejtve is megjelenik, azaz isten=fa=szín=égtáj. Középen emelkedik ki a világtengely (világfa: Yax cheil kab vagy wakah-chan). A szín az ősi közép-amerikai népeknél a kozmikus világkép része. Az istenségek ruhájának színe az égtájakkal való kapcsolatukra utal.
Észak (Xaman, ahonnan előtör a szél)
Zac Xib Chaac = Chaac a Fehér Ember, a Holdat, az ezüstöt szimbolizálja
Zac Imix Che = Észak fehér fája
Dél (Nohol, ahol elvész a szél)
Kan Xib Chaac = Chaac a Sárga Ember, a meleg, a termékenység, az arany szimbóluma
Kan Imix Che = Dél sárga fája
Kelet (Likin, ahol felkel a Nap)
Chac Xib Chaac = Chaac a Vörös Ember, a reménység, a várakozás színe; a Nap születését jelzi
Chac Imix Che = Kelet vörös fája
Nyugat (Chikin, ahol lemegy a Nap)
Ék Xib Chaac = Chaak a Fekete Ember, a nap végét, a reménytelenséget, az elhagyatottságot szimbolizálja, mert elmegy a fény, és mindent beborít a sötétség, a halál
Ék Imix Che = Nyugat fekete fája
A kékeszöld színű, középpontban lévő világtengely három világot képvisel. Az univerzum közepén lévő szent fa (életfa=ceiba- vagy kapok-fa) ágaival a mennyei madár 13 égi szintet alkotó égboltját (Oxlahun ti-ku), törzsével a Földet, gyökereivel a 9 szintű, sötét vizű alvilágot (Bolon ti-ku vagy túl/másvilág: Metnal vagy Xibalbá) köti össze, így tehát a világ 13 égi, l földi és 9 alvilági szintből épül fel. Az élet- vagy ceibafa virága, a sak-nik-nal (fehér virág), az emberek lelkeit képviselik. A Chiapasban élő tzotzilok szerint a "világ köldöke" (Mixik'balamil) a napfordulók két tengelyének találkozási pontjánál, kereszteződésénél van, míg négy végük a világ négy sarkát jelölik.
Río Azul egyik sírjában az égtájakat a következőképp jelölték:
Kelet - Kin (Nap) Észak - Uh (Hold)
Nyugat - Ak'bal (éjszaka) Dél - Lámát (Vénusz)
Szinte minden az égtájakhoz kapcsolódik, mint pl. az év hordozói, akik a hátukon viszik az időt és az eseményeket:
Yucatánon: Dél: Cauac; Észak: Muluc; Kelet: Kan; Nyugat: Ik
A klasszikus korban: Dél: Lámát; Észak: Ben; Kelet: Eznab; Nyugat: Ak'bal
Még az égtájak "használata" sem volt egységes. A Madridi kódex a yucatáni, a Drezdai kódex a klasszikus kori napok rendszerét használja.
A Drezdai kódexben a naptárkör négy éves ciklusáról szóló fejezet így kezdődik:
Az év Délen kezdődik
oltalmazója - a Sárga Fenevad
terhe - a tűz Istene
az ő része a bőséges gabona.
Az év Keleten kezdődikop
jele - a Vörös Fenevad
ez a kopjak ideje, a jaguárok ideje
terhe - az aszály.
Az év Északon
kezdődik
pártfogója - a Fehér Fenevad
terhe - az élelem
kerek esztendő, bőség lesz.
Az év Nyugaton kezdődik
pártfogója - a Fekete Fenevad
terhe - a Teknősbékák uralkodója
halállal jelölt év.
A színes fenevadak, a Chaac-ok, az esőt hozó szelek istenei, az "esőistenek". Mindegyikük színe szigorúan megegyezik a világ ama oldalának (a világfának) a színével, ahol állandó lakhelyük található. Mivel tőlük függ az életet adó csapadék, a legelőkelőbb helyek egyikét foglalják el a maja istenségek panteonjában. A maják azt hitték, hogy a Chaac-ok minden négyéves ciklusban, szigorúan megszabott sorrendben csak egy-egy évig uralkodnak, és arra az esztendőre rányomják jellemző sajátosságaik bélyegét. Azt is előírják, hogy kinek mit kell áldozni:
Északon leszállt a 16 napos esőt hozó fehér férfi.
Pulyka, méz. (Vagyis pulykát és mézet kell neki áldozni.)
Nyugaton leszállt a 16 napos esőt hozó fekete férfi.
Leguán.
Délen leszállt a 16 napos esőt hozó sárga férfi.
Hal.
Keleten leszállt a 16 napos esőt hozó vörös férfi.
Kukorica.
A 13 égi szint (Oxlanhuntikú) istenei - mert minden szintnek külön istene volt - állandó harcban álltak az alvilág, a pokol 9 szintjének (Bolontikú) isteneivel.
A Nap isten, Kinich Ahau felesége a Hold istennő, Ix Chel volt, aki egyben a gyógyítás istennője, és a varázslók, a vízi élet patrónusa. Ő találta ki a szövést. Hu (Hold) néven is előfordul, de megjelenik a halál és a mindennek véget vető áradás képében is. A maják féltek az égbolt különös jelenségeitől (amit előre jelezni tudtak): a holdfogyatkozástól (amikor a tigris megharapja a Holdat), a napfogyatkozástól (Chibil Kin = Napharapás, amikor a kígyó felfalja a Napot), az üstökösök fénycsóváitól (ami nyomorúságot hoz az emberekre). Chaac társa Ik, a szélistennő viszi a felhőket az esőisten által kiválasztott vidék fölé. Különös tisztelet illette Noh Ek-et (a darázs csillagot), a Vénuszt, akitől ugyancsak tartottak. Hajnali és alkonyati csillag volt egyszerre, s hideg sugaraival veszélyeztette a termést és az életet.
Xaman Ék, a Sarkcsillag, a kereskedők és az utazók istene volt, aki éjszaka segítette az úton levőket. Jó isten volt, megvilágította a helyes utat a útkereszteződésekben. Ixtab, a kötél istene. Ezen ereszkedik le a Földre, ami Itzam Cab Ain birodalma volt. (Ez utóbbi képét a palenquei Kereszt templomán láthatjuk.) Aki a szent fára akasztotta fel magát, elnyerte a paradicsomba jutás jogát. A számoknak is, az égi szinteknek megfelelően, megvoltak az isteneik. Az l-es számú égi szintet Ix Chel Hold istennő felügyelte, a 7-es számú védelmezője, a Jaguáristen, az akbal (éjszaka) nevű napot kapta. A Nap köti össze napi járása során az alvilágot és a földi-égi birodalmat. Olyan, mint egy éjszakai vadászaton lévő jaguár. Innen ered, hogy az éjjeli csillagos égboltot az ő pöttyös bundájával írják le. Bőre hatalmi, társadalmi szimbólum volt. Csak az uralkodók ölthették magukra. Az állat pofája, mint az éjszaka istene, a palenquei nagytemplomon látható. A 10. ég istene, a halál istene volt. A 13. szint uralkodónője a Bagoly, a nők számára rossz előjel volt. Ék Chuah, a kétarcú isten, a jó és a rossz megtestesítője, a háború, a kakaó, az erőszakos halál, az áldozatok istene, aki fáklyával gyújtja fel a házakat és a szíveket. Ik segítségével vezeti a nyílvesszőt, s a halál istenét, Ah Puchot kíséri - aki Yum Kimil néven is ismert -, s aki egyszerre van jelen az égben és az alvilágban. A háború istenének (Tox) nyomában jár. A pokolba - melynek ura Hun Achab, s ahol a halál istenei lakoznak - a guatemalai Alta Verapaz tartomány barlangjain át vezet az út: Cit Bolon Ua a háború, a hazugság és az áldozat istene, a nagy felbujtó, aki mindenkit becsap; Ah Cup Capac megtagadja az emberektől a levegőt és elveszi a légzésüket; Uuc Stay a nagyon gyors, hét halálerő istene; Chac Bolay Can a legsötétebb, legmélyebb régió ura. Még a politikai életet is isten felügyelte. Kan Uay Tűn feladata volt fenntartani és szabályozni a hatalom öröklésének rendjét. A legkülönösebb isten Kukulcan, a Tollaskígyó volt. Az anyag és a lélek e kettős istenében testesül meg a föld és az ég, a jó és a rossz, a kiáltás és a csend, a fehér és a fekete. Benne válik harmonikussá a káosz, mert ő az ellentétek gyűjteménye. Azték változata a Quetzalcoatl. Mindkettő a szent quetzal (kukul) madárra utal: can és coatl kígyót jelent. A Vénusz (Hajnalcsillag) istenének is tartják. Természetesen a kukorica is isten volt, Yum Kax - néhol Ah Műn - néven.
Az égtájak - horizontálisan és vertikálisan - a szinteknek megfelelően is megjelennek, s így jönnek létre a komplex, összetett paradicsomok. Nyugat Az Eső éve, rossz év. Az Esőisten, Chaac birodalma. A metsző, nyugati szelek uralják, melyek betegséget, halált hoznak az emberekre. A reménytelenség lesz úrrá a majákon. Ez egyben a kukorica szülőföldje is, de ide jutnak a gyermekszülés közben elhunyt asszonyok és a gyerekek is.
Színe: a fekete, az uralkodó osztály színe.
Lemegy a Nap, elmegy a fény, a sötétség és a halál váltja fel.
Ez a felsőbb osztály színe.
Jele: a gyöngybagoly.
A bagoly a Yucatán-félsziget legnagyobb éjjeli ragadozó
madara, a halál, a rossz előjele, szimbóluma.
Áldozni leguánt kell.
Érett felnőttkor, képviseli: a nő.
(Naptárunk szerint: augusztus-szeptember-október.)
Kelet A Víz éve, jó év. A Napisten, Kinich Ahau birodalma. Az életet adó szél jótékony esőt hoz, életre kelti a magokat, fellobbantja a szerelmet. A várakozás, a reménység lesz úrrá a majákon, de ez az aszály és a háborúk - a kopjak és jaguárok - ideje is. Idejutnak a Napnak feláldozottak és a háborúkban elesettek.
Színe: a vörös.
A Nap születése, a fény birodalma teljesedik ki. A vér és az öröm színe. Az életet és a hatalmat jelképezi.
Jele: a napraforgó.
Áldozni kukoricát kell.
Gyermekkor, képviseli: a férfi.
(Naptárunk szerint: február-március-április.)
Dél A Kukorica éve, jó év. Az Esőisten, Chaac szülőföldje. Istenek küldte szél van vele, hogy megszelídítse a világ erőit és felébressze az igét az ember lelkében és szájában. Bőséget és gazdag gabonatermést hoz.
Színe: a sárga, a kukorica és a jólét színe.
Az arany, a meleg és a termékenység szimbóluma, amely a Napot is jelképezi. A kukorica és a jólét színe.
Jele: a füstölő serpenyő.
Áldozni halat kell.
Öregkor, lenyugvó nap, mely éjszaka a túlvilágban süt,
képviseli: a nő.
A száraz időszakban a mezőgazdasági munkát felfüggesztik.
(Naptárunk szerint: november-december-január.)
Észak A Jaguár éve, rossz év. A túlvilág, a pokol istenének, Hun Achabnak a birodalma. Erőteljes szél uralja. De az első isteni pár, a maja Ádám és Éva lakhelye is. Tőlük származnak az istenek. Bőséges esztendő lesz.
Színe: a fehér.
A Holdat, az ezüstöt szimbolizálja, de az éjszaka színe is
lehet.
A ceibafa vagy életfa fehér virága az emberek lelkét képviseli.
Jele: a dárda.
Áldozni pulykát és mézet kell.
Fiatal felnőttkor, emelkedő Nap, és mint ilyen, fényt és világosságot is hoz, képviseli: a férfi.
A mezőgazdasági munkák ideje.
(Naptárunk szerint: május-június-július.)
Az előbbiekben szereplő "alap" színek számos árnyalatával találkozhatunk, melyek az alapszínekhez közeli jelentésűek: pl. fehér -csontszín; vörös - bíbor, ibolya, viola; fekete - szürke, kávészín. A kék és a zöld különleges színek:
- mert mindkét színt egyazon névvel illetnek,
- mert a zöld az élet színe, a friss hajtásé, a növésben lévő kukoricáé és
az örök életet és természetfeletti erőt jelképező jade színe is,
- mert a kékeszöld a három világot - ég, föld, pokol - összekapcsoló
élet- vagy ceibafa, vagyis a világtengely színe,
- mert a kék az életet jelentő víz, folyó, tenger és az égbolt, valamint a
Föld "tetejének" színe; de az áldozat színe is: az isteneknek feláldozandók bőrét kékre festették. A méltóság, az uralkodó család színe is.
A számokat, mint tudjuk, ugyancsak az istenek felügyelik. Külön jelentésük is van - a napok nevein túl -, melyek hozzájuk kapcsolódnak:
1 az egyetlen földi szintet, és az első égi szintet, Ix Chel Holdistennőt
jelképezi,
2 az ellentétes párok képviselője: a nappal és az éjszaka, a víz és a tűz, a
meleg és a hideg, a nő és a férfi stb.,
3 a nők szent száma: a házi tűzhelyt körülvevő három kőre, a női
szerepre utal, 3 hónapos korukban vesznek részt a felavatási szertartáson; a már elpusztult előző három világra is utal; a veteményesben egy
lyukba három szem kukoricát vetnek,
4 a férfiak szent száma: a férfimunkára, a veteményes négy határkövére,
és a 4 hónapos korukban való felavatási szertartásra utal; de a négy
égtájat, az istenek teremtette első 4 férfit, a négy sarkú világot és a
világ 4. korszakát is jelképezi,
5 rossz nap, mert a Napév (360 + 5) különleges hónapjának öt - haszontalan - napját képviseli,
6 az ifjú férj 6 évig dolgozott felesége szüleinek földjén,
7 Jaguáristennek, az éj istenének száma, aki az éjszaka (akbal) nevű
napot védelmezi; a hét teremtő isten alkotta meg a világot,
8 a gyerekek nyolc éves koruktól vettek részt a család munkájában,
9 rossz nap, mert a kilenc szintű alvilágot, a halál birodalmát jelképezi,
10 rossz nap, mert a tizedik ég istene a halál istene,
11 ?
12 a fiúk és a lányok 12 éves korukra váltak felnőtté,
13 szent szám: a napok és hónapok száma, az ég szintjeit képviseli, a 13. eget a bagoly uralja.
A spanyolok meglepetten tapasztalták, hogy a maják ismerték és használták a keresztet. Nem tudták, hogy számukra - többek között - a világfát, a világtengelyt jelképezte.
1. Ez volt a mezoamerikai kozmosz szimbóluma 5 pontjával. A kezdeti négyszög alakú jelölést - közepén az ötödik ponttal, a világ köldökével - váltotta fel a kereszt. Jelentése Yucatánon "A mi Anyánk", Chiapasban "A mi Apánk".
2. Yucatánon a "beszélő keresztek" az istenek üzenetét közvetítik. Chiapasban az ősi istenekkel való kapcsolatot szolgálják.
3. Védelmezik a településeket és lakóit.
4. Határt jelölnek falvak, mezőgazdasági kultúrák stb. között.
5. Kollektív politikai és társadalmi identitást képviselnek, mint pl. a yucatáni cruzob maják számára.
6. Az élet és az életet adó kukorica jelképe is.
7. Az égtájakkal is kapcsolatban lehettek.
Teremtésmítoszuk is elég változatos, olykor ellentmondásos: - úgy hitték, hogy a világ már háromszor elpusztult, először a Nap, majd a szél, végül a víz által; - úgy hitték, hogy az ősidőkben jaguárok érkeztek, amelyek megsemmisítették az ősállatokat, majd az embereket hatalmas viharok ragadták el; - úgy hitték, hogy a harmadik korszakban tűzeső esett és a földet vízözön pusztította el; - úgy hitték, hogy a jelenlegi, negyedik korszaknak egy nagy földrengés vet majd véget.
A vízözön több helyen, náluk is megjelenik (ez látható a Drezdai kódex utolsó oldalán).
A világ kezdetén csak az ég és a tenger létezett. Az istenek (7 teremtő isten) tanácskozásra gyűltek össze, s elhatározták, hogy megteremtik a Földet. A feladatot Hurakán kapta, majd közösen hozzáláttak benépesítéséhez. Életre keltették a Föld első lakóit, a madarakat, a kígyókat és a vadállatokat. Ezt követően azt várták tőlük, hogy dicsőítsék teremtőiket. De az állatok csak csicseregni, sziszegni és bömbölni tudtak. Az istenek csalódottságukban arra ítélték őket, hogy vadásszanak rájuk, és falják fel őket. A kudarc miatt nem sokáig búslakodtak, inkább megalkották az embert, aki majd ki tudja mutatni teremtői iránti háláját. Nedves földből egész népet formáltak, de megint csalódniuk kellett. Jóllehet az agyagszobrok megelevenedtek és beszélni is tudtak, a fejüket képtelenek voltak forgatni, ráadásul a víztől azonnal szétmállottak. Mivel érzelem nélkül éltek és semmivel sem voltak értelmesebbek az állatoknál, az istenek őket is elpusztították. Újból összegyűltek az istenek, hogy megalkossák az embert. Ezúttal fából faragott bábokkal népesítették be a földet. Beszéltek, szaporodtak, házat is tudtak építeni, de nem volt szívük, nem értettek semmit és nem voltak céljaik. Ők is kegyvesztettek lettek, kiszáradtak és arra ítéltettek, hogy eltűnjenek a Föld felszínéről. Gyantazáporral kevert eső esett. A faemberek közül az árvizet csak kevesen élték túl. Az erdőkben rejtőztek el, s tőlük származnak a majmok. Az istenek újból összegyűltek s elhatározták, hogy megteremtik az igazi embert. Ehhez nemes anyagra volt szükségük, amiből az ember húsát és vérét készíthették el, ami életet, erőt és értelmet ad nekik. Ez volt a kukorica. A fehér és a sárga magokból tésztát gyúrtak, s elkészítették az első négy férfit. Ők végre értelmes lények voltak, akik köszönetet mondtak teremtőiknek. Láttak a sötétben, ugyanazt a nyelvet beszélték és ugyanolyan okosak voltak, mint isteneik. Az istenek ekkor aggódni kezdtek. Most aztán túl jól sikerült a művük. Döntöttek: korlátozni kell egy kicsit az emberek képességeit. Szemükre párafelhőt bocsátottak, s az elhomályosította látásukat, így már nem láttak mindent a világból, csak azt, ami a közelükben volt. Végezetül az istenek négy asszonyt is készítettek kukoricából, s az alvó férfiak mellé helyezték őket. így született meg a maja-quiché nép.
Forrás:
Kéri András: Indiánok Világa II. (Chile népei - A maják titkai). Anno Kiadó, Budapest, 2003.
Kéri Andrásnak számos könyve megjelent az aztékokról, majákról, karibi világról, s a voodooról. Akit e témák érdekelnek, részletesen olvashatnak bennük. Kiváló könyvek.
