Beltane

Az ünnep többféle elnevezéssel él, én is gyakran felváltva használom az oldalon, de a leggyakoribb a Beltaine, Beltain és Beltane, tehát ne ijedj meg, ha ilyen formán látod. Az ünnep ugyanaz. 

A név jelentése: Kissé bonyolult a meghatározása, de a szó maga vagy május hónapját vagy május elsejét jelöli. Eredete valószínűleg az előindoeurópai *bhel szóból ered, ami fényleni, égni, villanni és az óír ten vagyis tűz vezethető vissza. Utóbbi szintén az előindoeurópai *tepnos-ból eredeztetik, amely kapcsolódik a latin tepidus vagyis meleg, langyos szóhoz is. Ámbár a ten, vagyis tűz része nem oly biztos, hisz a tűz minden kelta ünnepen rendkívül fontos szerepet játszott. A szó maga "fényes tűz" jelentéssel bír, a tévhitekkel ellentétben nem Bel(enus) isten tüzét, bár a szóeredetük hasonló.

Az íreknél Bealtaine, a skótoknál Bealltainn, Manx nyelvben pedig Boaltinn vagy Boaldyn.

Kiejtése:

ír Beltane – Bealtaine http://hu.forvo.com/word/beltane_-_bealtaine/#ga

angol Beltane http://hu.forvo.com/word/beltane/#en

Napja: Az északi félgömbön április 30. naplementétől május 1. naplementéig, de akár május négyig is kitolódhat. Déli féltekén október 31. naplementétől november 1. naplementéig tart. (Ha csillagászati szempontokból nézzük, s egyenlően elosztva az ünnepeket, akkor tavaszi napéjegyenlőséghez és a nyári napfordulóhoz viszonyítva nagyjából május 5-7 között van az időpont.)

Eredete: Beltane egy ősi gael ünnep volt Írországban, Skóciában és Man szigetén. A nyár kezdetét jelölte, ám számos hasonló ünnep volt mellette szerte Európában. Ilyen péládul a walesi Calan Mai vagy a germán Walpurgis éjszakája.

A keltáknál ez mindenképpen a termékenységi rítus időszaka. Bár Ostarától eltérően ez már az aktívabb, gyakorlatibb termékenységet jelöli, lényegesebben több szexualitással. Ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtanak, bevonják a jószágokat is az ünneplésbe. Tűztisztítások, áldások és imák időszaka ez.

A kilencedik századi Sanas Cormai (Cormac jegyzéke) azt írja:

A druidák feladata volt a [tűz] készítése nagy varázsigékkel, s meggyújtották, hogy megvédjen a betegségektől.

Még a 19. században is, Írországban két máglya között vezették át a csordát, jószágokat, hogy megvédjék őket. Szegény állatok néha nem úszták meg ennyivel, egyes esetekben megjelölték őket parázsló vagy égő bottal, vagy éppen egy kicsit megvágták, amolyan véráldozatként. Az otthoni tüzeket ilyenkor eloltották, s újra rakták, hogy megtisztuljanak.

A földre italt öntöttek, libáció, azaz italáldozatként, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, holtakat, akik e napon meglátogatnák otthonukat.

Walpurgis éjszakája

Eredeti nevén Walpurgisnacht, Közép- és Észak-Európa ünnepe. Pontosan hat hónappal Samhain előtt foglal helyet. A jelenlegi ünnep Szent Walpurga, angol misszionáriusról kapta a nevét. Az ünnep már ezelőtt is létezett az akkori pogány hagyományokban.

A parasztság szokásaiban a vegetáció erőinek téli alvása és tavaszi felébredése közötti ellentét néha dramatikus küzdelem formáját veszi fel; ilyenkor egy ember a Tél, egy másik a Nyár szerepében lép fel. Így a svéd városokban május elsején a fiatal legények lóháton két csoportra oszolva megjátsszak, mintha életre-halálra szóló harcot vívnának. Az egyik csoportot a Tél szőrmékbe öltözött megszemélyesítője vezeti; ezek hólabdát és jeget hajigálnak, hogy meghosszabbítsák a hideg időt. A másik csoportot a Nyár friss levelekkel és virágokkal borított képviselője vezeti. A látszatküzdelemből a Nyár vezette csoport kerül ki győztesen. A szertartás lakomával végződik.

Szent Walpurga (vagy Walburga, Wealdburg, Valderburg, Guibor) körülbelül 710-ben született Devonban, Angliában. Dorset-i Wimborne apátság apácái oktatták, s huszonhat évet töltött itt. Később frankhonba utazott, s itt írt Szent Winibald életéről, s Palesztinában töltött utazásairól. Emiatt gyakran hívják az első női írónak Angliában és Németországban is.

Gyakran ábrázolják gabonával a kezében, ám hibásan néha pálmaággal, ami mártíromságát jelölné, pedig Walpurga természetes halállal halt meg. Kötődése május elsejéhez annyi, hogy II. Adorján (vagy Hadrián) pápa ezen a napon avatta szentté 870-ben.

De ez a nap már Walpurga előtt is boszorkányok éjszakájaként volt híres, így nem is változott sokat az évek során.

Walpurgis éjszakája (a germán folklórban) április harmincadika éjszakája, mikor a boszorkányok a Brocken hegynél találkoznak, s mulatságot tartanak az isteneik számára.

Csehországban ilyenkor szalma, rongy boszorkányokat égetnek, vagy egyszerű seprűket dobnak a tűzre. Ilyenkor persze lakoma, étel-ital, s hatalmas máglya is várja az ünneplőket.

A magyaroknál is ugyanúgy létezik május elseje. Dömötör Tekla így ír a Magyar népszokások c. könyvében:

Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de hozzáteszi azt is: „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.

A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. Szokás volt a lutheránusoknál a templomban is májusfát állítani. Tessedik Sámuel 1774-ben ezt a szokást bélyegzi meg. A májusfát elsősorban a legények állítják a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották ezt a szokást. A hatósági rendelet azonban mit sem ért, hiszen e fával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor s más ajándékok kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt. Ma a falu kedvelt tanítónak vagy tanácselnöknek állít májusfát.

A szokás új formája a májusi virág küldése, melyet Gyöngyöspatán volt alkalmam megfigyelni. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül: tehát éppúgy hírül adja a legény komoly szándékát, mint a májusfa.

Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások, erről a néprajz tudományos folyóirata, az Ethnographia I. évfolyamában részletesen beszámolt.

A két világháború között a Salgótarján környéki bányászok titokban rendezték majálisukat május elsején, a közeli erdőkben, s ennek emlékére a mai napig is kirándulásokat, találkozókat rendeznek.

Egyes pogány ágazatok termékenységi rítust játszanak el, s főleg a duoteistáknál az (vagy egy kiválasztott) isten és istennő az, akit megtestesítenek.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Növények ültetése, magvetés; az Ostara idején ültetett növények átültetése; májusfa állítása, tánc körülötte; máglyagyújtás; áldások az otthonra és kapcsolatokra, jószágokra; rituális szeretkezés /vagy imitálása/; véráldozatok; eskük megújítása; újoncok felavatása; tűzugrás.

Varázslatok: Termékenységi rítusok; áldások; megtisztítás; megújulás; tündérmágia (nagyon ajánlott); eskük, akár házasságkötés; tűzvarázslatok; szerelmi és szenvedélyre irányuló varázslatok. Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek.

Füstölő és olajok: Orgona, rózsa, bazsalikom, tömjén, gyöngyvirág, ibolya, bazsarózsa, levendula, mirha.

Eszköz: Seprű a megtisztításhoz, májusfa, üst.

Ásványok: Rózsakvarc, zafír, borostyán, vörös jáspis, smaragd, türkiz, ónix.

Szín: Fehér, vörös, zöld.

Szimbólum: Májusfa, virágkoszorúk, szalagok, üst, virágkosarak, tojás, seprű.

Étel-ital: Kenyér, kalács, mézsör, tej, cseresznye, eper, saláta, sajt, bor, vadhús, méz.

Istenek: Flóra, Aphrodité, Vénusz, Básztet, Diana, Maia, Gaia, Cernunnos, Artemisz, Pán, Belenus (vagy Bel, Belenos), Apolló, Belisama, Guinevere, Danu, Perszephoné, Hádész, Demeter, Kóré, Ceres, Poszeidón.

Növények: Orgona, menta, üröm, jegenye, nyárfa, lóhere, körömvirág, boróka, galagonya, mandula, cickafark, tátika, gyöngyvirág, margaréta, százszorszép, rózsa.

Állatok: Szarvas, őz, kecske, nyúl, méhek, galambok, hattyúk, macskafélék, róka, vörösbegy, fecske, cinege, szajkó.

Fogalmak: Termékenység, szex, szenvedély, növekedés, beavatás, boszorkányok, megtisztulás, lakoma, óvni valamit vagy valakit, felnevelni, szerelem.

Elem: Tűz.

Ha nincs lehetőséged tűzrakáshoz, gyújts meg egy gyertyát, vagy egy kisebb tüzet az üstödben/fazékban. Természetesen minden tűzvédelmi szabályt betartva. Azok akik önbizalomhiányban szenvednek, jó lehetőséget kapnak ezen az éjszakán, hogy írjanak maguknak varázslatot, amivel erősíthetik a magukba fektetett hitet. 

A szeretet ott kezdődik, hogy magunkat is elfogadjuk és szeretjük. Készíts szélcsengőket vagy szalagokat, s hints rá egy kis illóolajat vagy illatosított vizet. Tedd ki a teraszra, kertbe vagy csak akaszd fel valahova. Esetleg a szobádba, ha jó az idő, hogy gyakorta kinyisd az ablakod.

A totemállatok vagy szellemi vezetők, familiárisok megtalálására is kiváló időpont.

Ezen a napon/éjszakán a varázslatok nagyon erősek és hosszan tartanak. Gondold át mit kívánsz.