Embedded Files
A szarvasmarha az emberiség legfontosabb háziállata. A mai kultúránknak, a mezőgazdasági kultúrának a szarvasmarha-tenyésztés az alapja. A marhának háziállatul való megszerzése nagy jelentőségű esemény az emberiség történetében. Hahn azt mondja, „hogy megszerzése akkor volt teljes, amikor az ember tejet ivott és az ökröket az eke elé fogta. Ezzel az ázsiai-európai kultúra meg volt szerezve, mert újabb háziállatok megszerzésre csak öregbítette a kultúrát, de annak alapján már sokat nem változtattak”.
A szarvasmarha már a történelem előtti időkben az egész ó-világban el volt terjedve és csak magas északon hiányzott, ahol tartását a mezőgazdasági viszonyok lehetetlenné teszik. A széleskörű elterjedésnek megfelelően a szarvasmarhák testalkata igen sokirányú változást mutat. Az alig egy méter magas törpemarhák mellett másfél méternél magasabb marhaóriások is vannak. Ismeretesek azután óriásszarvú állatok, melyeknél a szarvhossz a két métert is meghaladja, viszont pedig vannak szarv nélküli állatok is. Egyik másik fajtánál a fülek hossza növekedett, másoknál pedig a fej rövidült meg, sőt esetenként mopszfej alakulás állt elő, amelyeknél az alsó állkapocs megnyúlt és a metszőfogak ennek folytán szabadon előállnak, így például a niata marhánál. Még a négy tőgybimbó száma is megszaporodott egyik-másik bőven tejelő fajtánál. Így Hahn egyik tehénnél nyolc tőgybimbót és azon kívül még fattyúbimbókat is észlelt. Csak a törzs és a végtagok, nagyságuktól eltekintve, nem módosultak jelentékenyen, mert az ember a hús- és igahasznosítás miatt nem tekinthetett el e szükséges testrészektől és ennél fogva a kutyákra emlékeztető különleges formákat nem tenyésztett ki.
A szarvasmarha-tenyésztés bölcsője eredetileg nem Európa volt. Gyakran észlelhető ténykörülmény, hogy az újonnan befogott vadtulkok az eredeti formától lényegesen eltérő utódokat nemzenek. Csak miután az életfeltételek közelebbről ismeretesek, és az állatoknak természetszerű életfeltételeket lehet biztosítani, őrzi meg a vadtulok eredeti formáját.
Az a fontosság, amelyet az őstuloknak (Bos primigenius Bojan.) tulajdonítunk, szükségessé teszi, hogy vele közelebbről foglalkozzunk, jóllehet az őstulok manapság teljesen kihalt. Az a tudat, hogy Európában két vadtulok létezett, a bölény és a vadtulok, az őstulok kihalása után fokozatosan feledésbe ment. Ezt a körülményt igazolja, hogy a XV. század írói a vadtulkot és a bölényt összecserélték egymással, jóllehet a vadtulok egyenes hátával és a testét egyenletesen fedő szőrzet folytán a bölénytől feltűnően különbözött, mert a bölénynél a test elülső része hosszú szőrökkel borított és a marja erősen kiemelkedő volt.
Az őstulok elterjedési területe jelentékeny volt. Kiterjedt ugyanis egész Európára, Középső- és Elő-Ázsiára. Északon, Szibériában nem lehetett addig követni, mint a bölényt, míg ellenben délen lejjebb el volt terjedve. Délen Mezopotámiáig és Palesztináig terjedt, míg a bölényt legfeljebb az északi hegyek által határolt síkságig lehetett délen követni. Az, hogy az őstulok Elő-Ázsiában az emberrel együtt élt, kitűnik már az előzőekben elmondottakból. Az őstulok még Észak-Afrikába is eljutott, miután megkövesült maradványait Algiriában már régebb időben lelték, újabban Hilzheimer erre kétségtelenül mutatott reá a stuttgarti természetrajzi múzeumban őrzött koponya alapján, amely Egyiptomból származott. Minthogy az őstulok létezése Egyiptomra vonatkozóan kétségtelenül beigazolást nyert, ezzel adja magyarázatát Hilzheimer az egyiptomi őstulkot megörökítő alkotásoknak. Már rég idők feltűnt a kutatóknak, hogy Egyiptomban számos kép a vadtulok vadászatát örökíti meg. Többnyire azt hitték, hogy itt elvadult tulkokról volt szó. Ez a felfogás helyes lehet annyiban, amennyiben a képek a tarka, púpos tulkokra vonatkoznak. A régi birodalomból származó képekre azonban, amelyeken gyakran egyszínű vörös vagy fehér nyergű vadtulok van feltüntetve, a szóban levő felfogás nem helytálló. Később ez a tulok teljesen eltűnik és ennek alapján (Sahure király síremléke) Hilzheimer azt véli, hogy ezekben kell az egyiptomi vadtulok legutolsó maradványait fölismerni, mert az az óbirodalom idejében már kihalt.
Totemállat
A szarvasmarha, akár a bika, akár a tehén, főként a termékenység jelképe volt az elmúlt kultúrákban. A druidáknál a bika a Naphoz volt köthető, míg a tehén a földhöz.
Kép: Jacob Choi
Bika
Egyik legősibb szimbólumunk a bika. A bika kapcsolatban áll az ég és a mennyek isteneivel, ő az erő, aki megtermékenyíti a földet az esővel. Ám a bikának megvannak a női tulajdonságai is. A szarvai akár a Hold, így ez a kettősség megadja neki a tűz és a víz jelképét, az Alvilág és az Ég erejét.
A bika a nemességet és az isteni jellemet szimbolizálta már a korai kultúráktól kezdve. Kréta szigetén bikát használtak egy vallásos rítusban ahol az atléták a halált kísértették meg a felbőszült bikával.
Kréta szigetén született Dionüszosz, egy barlangban, ahol méhek ápolták. Apja az ég istene, Zeusz, s anyja egy halandó, Szemelé. Dionüszosz mítoszában, a gyermek istent Héra fenyegette, mivel társa megcsalta őt. Dionüszoszt így lányként nevelték fel. A nemi zavarban a fiatal isten megőrült, s ettől a ponttól bárhová ment, „méhei” a Menádok (olyan nők akik addig táncoltak míg transzba nem estek) rátámadtak az ellenségeire és darabokra szedték puszta kezeikkel és a fogaikkal.
Dionüszosz a tudattalan és az irracionalitás ereje. Ő a „Bika Isten”. Az ősi rítusokban, a bika, majd később a kecsek, vagy éppen a bor áldozat az isten halálát jelképezte, aki később újjászületik.
A bika, mint isteni jelkép a viharok, villámlás és eső istene. Megtermékenyíti a földet az esővel, vagy éppen áldozatával, vérrel. Nyers ereje növekedést hoz, nyugalmat a nyári napokban, biztonságot, bőséget.
A szent bika a király szimbóluma, aki a népét szolgálja. Néhány régi kultúrában, a királyt kiválasztották, hogy csatában szolgálja a népét, de mikor öreg lett, egy fiatalabb harcos hívta ki és ölte meg. Így ő lett a „haldokló isten”, az áldozat.
A bika az ösztöneinkre hívja fel a figyelmet. Ez az első lecke, amit megtanulhatunk tőle, de a legnehezebb is. Megmutatja, hogy fel kell áldoznunk magunkat, hogy mások fejlődjenek, erősödjenek. Képesek legyünk áldozatokat hozni. Önfeláldozás. Ideje, hogy másokkal kedvesebben bánjunk, önzetlenebbek legyünk.
Ám a bika az erőről is szól. Nem külső erő, hanem belsőleg legyünk erősek. Hogy legyél határozott, anélkül, hogy makacs legyél. Hogyan legyél kihívó anélkül hogy bántanál másokat. Hevesség, düh nélkül. A belső erőd szükséges, hogy az életed, mások élete tovább forogjon. Fogadd el a változást, növekedést minden formájában.
A szexualitásban ő a termékenység szimbóluma. Sokszor használták ilyen szertartásokban. Ha megjelenik az életedben, erőt kell gyűjtened, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Legyél képes áthajtani a nehézségeken, s segíteni a körülötted lévők életét.
A bika türelmetlenebb, mint a tehén. Gyorsabb reakciókra számít, így pontosan kell tudnod melyiküket látod álmodban, meditációd során.
Kép: Flickr - Habub3
Tehén
A tehén, szarvasmarha mindig is népszerűségnek örvendett a régi kultúrákban. A hinduk védelmezték őket, törvényt hoztak meggyilkolásuk ellen. Az írek nagy értéket tulajdonítottak nekik, védték és őrizték őket. Az egyiptomiaknál a tehén a termékenységet és a szerelmet jelképezte. A növekedés forrásai. Női oldala a növekedésnek, a tápláló anya. A tehenek intelligens és szelíd állatok, akik szemeikkel a környezetüket figyelik. Azt mondják, a Hold energiáját hordozzák. Számos holdistennő viselte a tehén szarvait.
A tehén a családi értékekben segít, a szerelem megértésében, s a holdmágiában. Önfeláldozó és spirituális totemek. Nyugalmat, a szavak igazságát és intuíciót ígérnek azoknak, akik az ő szellemét keresik.
Az anyák bátorsággal kereshetik ezt a szimbólumot. Védelmezik utódaikat, táplálják és terelik őket. Azt mondják, a tehén megjegyzi borja szagát, s így bárhol megtalálja őt.
A szelíd tehén totem elégedettségre tanít, adakozó természetre. Megmutatja, hogy ideje a környezetünket kicsit terelni, szelíden táplálni őket, védelmezni. Ideje használnunk az eszünket, megfigyelni mi történik körülöttünk. Lehet elvesztettük a kapcsolatot a világgal, s csak élünk benne. Egyszerűségre nevel és figyelmességre. Így leszünk mi is termékenyebbek az életben.
Legyünk erősek, ne hátráljunk meg, s vegyük elő a női oldalunkat (még a férfiaknak is megvan), s ne legyünk erőszakosak. Lassú víz partot mos.
A tehén erős föld jelkép. Így az anyagi világgal kell foglalkoznunk jobban. Szellemi irányban a szeretet és a gondoskodás a fő, de mindezt cselekedeteinkkel is ki kell mutatnunk. Rámutat arra, hogy egy kis időt a természetben kellene töltenünk. Mezítelen lábbal a földön. Végre le kell nyugodnunk és „földelnünk” magunkat.
Report abuse