A feketerigó
Hímje tiszta fekete, csőre aranysárga, tojója barnásfekete, csőre barna, hossza 15 cm, szinte egész Európában honos. Nálunk védett madár. Eredetileg félénk erdei madár volt, így ismerték még a 18. században is, ám később benyomult a parkokba, kertekbe és városi madárrá nevelkedett, ma már természet tekintetében nagy különbség van azok között, melyek az erdőben nőnek fel, s azok között, melyek az ember vendégei.
A rigók elsősorban erdei madarak, nem válogatósak, mert nemcsak a dús lombú erdőségek, hanem a fenyves sűrűje vagy sztyeppéket környező világos erdők egyaránt megfelelő otthont nyújtanak nekik, sőt még az erdőhatár felett közvetlen a jégárak alatt is szívesen tartózkodnak.
Kevés fajuk marad ugyanazon a helyen egész esztendőn keresztül, legtöbb annyira hajlamos a vándorlásra, mint kevés madár. Nagyon tehetséges, mozgékony, ügyes madarak, finom érzékűek, okosak, szeretnek énekelni, éberek és nyugtalanok, társasan élnek, de nem békés természetűek.
Társaság nélkül nem lehetnek el, de sokat civakodnak, mégis egymás nélkül nem érzik jól magukat, s ha egyik hívogatóját hallatja, a többi követi. Fogságban először ellenségesek, de hamar felismerik a jó szándékot és ragaszkodnak hozzá.
A feketerigó trillázva szrí és trenk szóval hívogat, ha pedig valami gyanúsat pillant meg, éles és hangos dix, dix hangot hallat. A feketerigó februárban kezd énekelni.
Táplálékuk rovarokból, csigákból és férgekből áll, ősszel és télen azonban bogyókat is fogyasztanak. Élelmüket a földről szedegetik fel és ezért naponta több órát töltenek ott. Télen csak a feketerigó telel nálunk.
Totemállat
A fekete színt gyakran összekapcsolják a túlvilággal és a mágiával, így a feketerigónál sincs másképpen. Átjáró lénynek tartják a világok között, s dala jelzi, hogy valahol egy ajtónak kell lenni. Kapuőrzők.
A feketerigó akkor jelenik meg életünkben, mikor szükség van figyelemre, mikor túl sok ideig tartózkodtunk valahol, valamilyen állapotban, mikor változásra van szükségünk. De nem csak arra kell figyelnünk, ami látható, hanem történik valami a háttérben is. Ezt sokféleképpen lehet értelmezni, hisz az élet bármelyik területére vonatkozhat. A feketerigó megjelenése sok meglepetést hozhat magával, gyakran kellemetleneket is.
Ezért figyelnünk kell a részletekre, s biztosan állni kell a lábunkon, s legyenek körülöttünk a barátaink, családunk is. Noha sokat veszekedhetünk velük, mégse tart sokáig, nem is oly mély ez a vita.
A feketerigó sokat segít a kreativitásban is, bár ezt lassabban teszi, mert az alapokra hívja fel a figyelmet, s arra, hogy honnan építkezünk. Ha familiárisunk egy feketerigó, akkor nagyon sokat segíthet az asztrálutazásokban és a meditációban.
A madár sok időt tölt a földön, keresgélve az étel után, s a totemállattal sincs másként. Rámutat, hogy most olyan út áll előttünk, amelyre fel kell készülnünk, s két lábbal álljunk a földön.
Egyetlen gond ezzel, hogy a totemállat hátrányai közt ott van, hogy elaltathatja az érzékeinket. S bár megnyugtat, mégis lemaradhatunk arról a lehetőségről, a kinyíló ajtóról.
A feketerigó totem a szemünk előtt, a bennünk lévő potenciált mutatja, hogy többek lehetünk, ha képesek vagyunk változtatni.
Összefoglalva tehát a feketerigó kapuk őrzője, ám mint jó védelmező, a közeledőt el is tudja téríteni az útjáról. Mégis megjelenése arra utal, hogy valami új és váratlan fog történni. Amit esetenként magunknak kell előidéznünk, mert a feketerigó se marad sokáig egy helyen, így nekünk is tovább kell lépnünk. Ne szálljunk fel túl hamar, mert gondolnunk kell a jövőre is, s erőt kell gyűjtenünk a nagy továbblépés előtt.
Források:Alfred Brehm: Az állatok világa, Kossuth Könyvkiadó, 1995.