Felejtés bűbáj
Hozzávalók:
Vér – Nem kell sok, lehet csirkevér is. (Hentesnél lehet kapni.)
Fehér gyertya
Egy fehér vászondarab
Egy pohár víz
Egy pénzérme
Ez egy viszonylag régi varázslatom, még akkor készült, mikor egy olyan lánnyal dolgoztam, akit megerőszakoltak. Bár ez pont az egyik véglete a szituációknak, melyeknél alkalmazható, de egyszerűbb helyzeteknél is sokat segíthet.
A varázslat nem garantál teljes felejtést, ez nagyon sok alkotórésztől függ. A varázslat ereje igencsak változékony. Talán a legjobb szó erre a megkönnyebbülés, valami, ami eddig „zavart” már nem lesz annyira hangsúlyos az életben.
Használható mások megsegítésére (vagy, ahogy érzed, bár nem javallom mások kárára), de a legerősebb mindig az, ha a probléma elszenvedője varázsol a maga számára. A varázslat eszközeit készítsd elő.
A saját vér azért jobb ebből a szempontból, mert bár egy picivel több szükséges egy cseppnél, fontos az a momentum, mikor eláll a vérzés. Gyújtsd meg a gyertyát.
Fogd a kezedbe a pénzérmét. Mondd a következőket, ajánld fel az érmédet az alvilág révészének, Kharónnak
Révész, neked ajánlom az érmét. Léthé vizét hozd el nekem.
Tedd a pénzérmét a vízbe. Készítsd elő a csirkevért egy tálba, nem kell sok. Ha saját vért használsz, akkor csak szúrd meg az ujjad. A másik kezedbe fogd a vásznat (textilt, bárminemű ruhaanyagot), s kezdj el köröket rajzolni az óramutató járásával egy irányba. S ismételd ezt:
Láttam, szenvedtem és szerettem túl sokat már,
még élve keresek léthei nyugovást.
Koncentrálj a célodra, az emlék, az érzés még erős, de halványul. Kántáld a verset, míg úgy nem érzed, hogy a varázslat elindult. Ha nem vagy biztos a dolgodban, elég, ha kilencszer teszed. Nyomd meg picit az ujjad, ha nem folyik elég vér, de ne túl sokat. Ha csirkevért használsz, akkor háromszor mártsd bele az ujjad, s rajzold a köröket. A végén engedd, hogy a vér elapadjon (illetve csirkevérnél ne mártsd már többet az ujjad), s halványuljanak az utolsó körök, mire a végén eltűnnek.
Idd meg a pohár vizet (vigyázz le ne nyeld az érmét benne). Majd hajtsd össze a vásznat. Később ásd el valahol, távol otthonodtól, az érmét pedig dobd folyóvízbe.
Az utolsó versrészlet Lamartine: A völgy c. művében található.