Rétegek, avagy a valóság szintjei
A legtöbb ősi rendszernek van egyfajta nézete a valóságról, mely több réteget is magában foglal. Sajnos manapság a mágia sarlatánjai olyan rétegeket is belevettek, melyek csak élénk fantáziájuk terméke, de nekünk inkább egyfajta rendszerre kellene koncentrálnunk, amely három szintet mutat be. Ez a rendszer Empirikus, Éteri és Materiális világokra oszlik. Ez a nézőpont nagyjából a tibeti buddhizmusban is megtalálható, mint Dharmakaja, Szambhogakaja és Nirmanakaja. A híres Franz Bardon is felállított egy hasonló világrendszert az Akasha, Asztrál és Fizikai síkokkal.
Fontos, hogy felfogjuk, ezek a szintek nem csak különböző szintenként jelenik meg a külső világunkban, de a saját lényünk burkaként is jelen van, mindegyik finomabban, mint az előző.
Akár el is felejthetjük az Empirikus, Akasha vagy Éteri kifejezéseket, s nevezhetjük 1, 2 és 3-as szintnek is.
Az első szint az Empirikus, Isteni vagy Akasha birodalom. Itt élnek az Istenek. Ez a létra legmagasabb foka, sőt maga a létra is ebből készült.
A második szint az Éteri birodalom. Ez az elemek, szellemek és egyéb intelligenciák szintje. Innen ered a varázserőnk egyesek szerint. Az asztráltestünk otthona is ez. Az elmében pedig a második szint az intuíció, tisztánlátás, gondolat, logika és az emberen túli jellemvonások helye.
A harmadik szint a Materiális világ, amelyben mi élünk. Ezt azt hiszem, kevésbé kell magyaráznom. Itt vannak az eszközök, amelyeket használunk, növények, ásványok, gyertyák, stb.
A szintek használata a mágiában
A Voodooban a legtöbb varázslat általában az első szinten dolgozik, imádsággal és invokációval, melyet a materiális világba vezetik le olajok, porok, gyertyák, stb. segítségével. Noha néha dolgoznak a szellemekkel is, mégis nagyon kevés munka szól arról, hogy a test energiáját vagy az asztráltestet használnák. Tehát azt mondhatjuk, a második szint kevésbé fontos itt.
Az Arany Hajnal stílusa a ceremoniális mágiában megszólítja az első szintet is az imák és invokációk segítségével, de a második szint szintén nagyon erős az asztráltest és a vizualizáció használata miatt. Megjelenik a harmadik szint is, az eszközökkel, de nem olyan fontos pontja, mint a Voodoo tekintetében. Néhány taoista mágia típus átugorja az első szintet és inkább az éteri szintre koncentrál, a Chi/Csi/Qi energia használatával.
Egyes mágia típusok egy birodalomra koncentrálnak csak. Az ima például tisztán csak az első szinten dolgozik, de csodálatos mennyire jól működhet egy tehetséges pap vagy papnő esetében, vagy akár egy nagyobb csoportnál.
Ha varázslatot tervezünk, mindegyik szintnek érdemes jelen lennie a nagyobb hatásfok érdekében, természetesen nem baj, ha kihagyjuk, de most egy optimálisabb varázslásról beszélünk. Az első szint bölcsességet ad az istenektől. Meditáció, transz, odaadó imák segítenek ebben. A második szinttől kapod a további löketet, mely energiát szolgáltat. Használhatod a saját energiádat, vagy bármi más energiát, ami körbevesz, a Napét, csillagokét, Holdét, elemekét, stb. Közvetítheted a testeden keresztül valamibe, vagy szabadon is eresztheted. Szintén ezen a szinten veheted fel a kapcsolatot a szellemekkel és egyéb lényekkel, akik segítenek neked.
A harmadik szint a mi világunk, ahol a mágia fizikailag testet ölt. Ez akár lehet gyertya segítségével, füstölővel, vagy bármi más ilyen eszközzel. Az elme fontos része a mágiának, de azok, akik azt a fajta mágiát hirdetik, hogy a mágia kizárólag az elme a mágia központja, na, ez a fajta mágia is csak elmében okoz változásokat. Ez az az elmélet, melyben azt mondják, hogy ne is használj eszközöket, mert csak az elméd kell hozzá. Az elme fontos, de a mágusok, boszorkányok, varázslók aprólékosan lejegyzeteltél a formuláikat, összetevőiket a századokon keresztül, vajon miért is? Ezt elutasítani egy modern divat miatt, kissé tiszteletlen.
A cikket azzal fejezném be, hogy a szintek között nincs átláthatatlan korlát, mindegyik átfolyik a másikba. Egyetlen szellemi vagy mágikus modell sem tökéletes. Ez sem az, de azért igyekszik összeszedni a különböző koncepciókat. Jegyezd meg: az étlap nem az étel, a térkép nem a terep. A definíciók sosem tudnak teljes képet adni arról, amiről szólnak.