A varázserő

A természeti népek hite szerint az egész univerzumot áthatja egy személytelen mágikus erő, melyből kisebb-nagyobb arányban minden létező részesül. Ezt az erőt az ausztrál bennszülöttek a kuranita, a mezopotámiaiak a me az irokézek az orenda, dakoták a vakan, az algonkinok a manito, a melanéziai bennszülöttek pedig a mana néven neveznek. 

Mana lakozhat minden megszokott és szokatlan tárgyban, kövekben, növényekben, állatokban, emberekben, sőt halottakban is. A régi mezopotámiaiak szerint a me titokzatos, határtalan, megfoghatatlan természetfeletti energia, amely az egész teremtett világot átjárja és irányítja. Hitük szerint a me ott rejtőzik minden természeti jelenség és minden emberi megnyilvánulás hátterében, de még az emberi alkotások, a városok és a templomok is rendelkeznek ezzel a mágikus őserővel. 

Természetesen az istenek jóval több me-energiát birtokolna, mint a természeti jelenségek, a tárgak az élőlények, az emberek vagy emberi alkotások, de ők sem rendelkezhetnek vele korlátlanul. A me kimeríthetetlen tárháza és forrása az Abzu (akkád Apszú), a föld mélyében rejlő ősóceán, amely még az istenek számára is tiltott terület. Az ősvízzel párhuzamba állítható azzal a nézettel, amely a természetfeletti képességeket és a mágikus erőt az érzékelhető világ színfalai mögött rejtőző, mindent átható finom közegből (asztrális fény, éter, akasa, káoszszféra, mauve zone, etc.), illetve az emberi psziché őstípusokat rejtő mélyrétegéből, a kollektív tudattalanból eredezteti. 

Egyiptomban a varázserőt meg is személyesítették. Ő volt Heka, akiről a legkorábbi ábrázolás az V. dinasztiabeli Szahuré fáraó halotti templomában látható. Az ember alakú Hekával kezdődik a templom falait díszítő istenek sora. Mellette Thot, a bölcsesség, az írás, a tudományok és titkos tanítások íbiszfejű istene látható, ami arra utal, hogy a tudás (főleg a rejtett tudás) és a mágia szorosan összetartozó fogalmak. Heka első helye az istenek során egyes kutatók szerint azt jelzi, hogy a kezdetben nyilván személytelen, később azonban már megszemélyesített varázserőt az Óbirodalom idején még eredendőbbnek, előbbre valóbbnak tekintették az isteneknél. 

Ha valóban így van, remek illusztrációja lehet annak a mai vallástörténészek által képviselt álláspontnak, amely szerint a személytelen mágikus őserőben (mana, me, orenda, vakan, etc.) való hit időben megelőzte a személyes istenek tiszteletét. A. De. Buck egyiptomi koporsószövegeket és sírfeliratokat magáról: "Én vagyok az, aki élteti az isteni kilencséget, én vagyok az, aki akarata szerint cselekszik, én vagyok az istenek atyja... Az enyém volt minden, mielőtt keletkeztetek, ti istenek, ti kik engem követve szálltatok alá. Én vagyok a Varázslat."

Elfogadott az a nézet, hogy egyesek nagyobb hatalmú mágusok, míg mások kevesebb erővel rendelkeznek... Mindenki együtt született a mágiára való képességgel, a varázserővel, de ahogy minden másban, van aki tehetségesebb a használatában. Nem lesz a másik nálad több, ha már eleve boszorkány (vagy bármilyen mágiahasználó) elődöktől született. Nem az vagy, amit az elődeit csináltak. A varázserő bárkiben lehet nagyobb és kisebb, egyik se lesz jobb, egyik se lesz kevesebb. Attól még, hogy valaki édesanyja vagy nagymamája boszorkány volt, az még a személyről édeskeveset mond. A felmenőid nem feltétlenül határozzák meg, hogy te mi vagy és milyen képességeid vannak. Nem leszel nagyobb, nem leszel jobb. Általában, akik ezt felhozzák leginkább csak ezzel akarják "igazolni" saját magukat.

A mágiahasználat képessége fejleszthető. Talán szerencsésebb az, aki már gyerekkorában "ebben" élt, de nem feltétlenül lesz jobb. Lehet nem tud koncentrálni egy varázslat folyamán, lehet kevésbé képes az energiát irányítani. De minden tanulható és fejlődik.

Annyit kell csak tudni, hogy varázserő mindenkiben van, fejleszthető a használata, tudással, elmélettel és gyakorlattal még akár növelheted is. Mindenkiben ott van a varázslat képessége.

A varázserőt érzékelni is lehet. Ahogy megfogunk egy folyó által csiszolt követ, s érezzük természetes varázserejét, úgy egy ember közelében is érezhetjük az erőt. Persze ez is emberfüggő, van aki jól rejti képességét, van aki pedig mások energiát nem feltétlenül érzi. Viszont, ha már egy ideje dolgozunk a manával, természetes készségünkkel felismerhetjük, ha közelünkben a mágia folyamatai játszanak (pl. valaki varázsol[t]), illetve megérezhetjük a létezők erejét. Van aki nem érzi például a szellemek (nem kísértetek) jelenlétét, ám azt érzi, hogy szokatlan "manafolyam" járja át a területet ahol áll.