Fetisizmus

A fétis szinte minden vallásban megtalálható, tehát nem önálló vallás vagy ösvényről van szó. Maga a fétis szó a francia fétiche-ből ered, amely a latin facticius „művi” és facere „készíteni” szóra származtatható vissza. A fétis egy olyan tárgy, amelynek természetfeletti erőt vagy erőket tulajdonítanak, vagy olyan ember által készített tárgy, amelynek hatalma van mások felett. Manapság elterjedt a szexuális fetisizmus használata, ám erre nem térek ki, hisz nem is ez a cikk témája, csupán nem illik összekeverni a kettőt. A fetisizmus főleg az animista vallásokban található meg élénken. Az animizmus az, mikor állatok, növények, vagy akár kövek, jelenségek (eső, szél, stb.) valamely esszenciával (pl. lélek, életerő) és/vagy tudattal, akaraterővel rendelkezik. Az animizmust gyakran keverik össze a panteizmussal, noha az animista látja a spiritualitást, az erőt mindenben (vagy sok mindenben), azt nem látja egységként, hanem kiemelkedik az egyediség, külön karaktere a tárgyaknak vagy állatoknak. A fetisizmust, mint említettem, nagyjából úgy lehetne összefoglalni, mint az élettelen tárgyak imádását. A fetisizmus attól különbözik az idolok imádásától, hogy nem egy istenség szimbóluma, képmása vagy alkalmi lakhelyét imádják. Alfred C. Haddon, brit antropológus és etnológus írja könyvében, a Mágia és fetisizmusban (Magic and fetishism) a következőt:

A fetisizmus minden esetében megfigyelték, hogy maga az imádat egy megfoghatatlan erőhöz vagy szellemhez kötődik, amely valamely látható formában megtestesül, s a fétis egyszerűen csak egy kapocs a hívő és imádatának tárgya között.

A fétis bármilyen tárgy lehet, de általában nagyszerű dísz vagy különlegesség, egy szimbolikus tárgy lehet, mely hasonló a szimbolizált erőhöz, szellemhez. Ám lehet egy jel vagy jelképe a fogalomnak (pl. szerencse) vagy a lénynek. A tárgy a lényt vagy az erőt tartósan vagy hosszú ideig „tárolja”, s segítségével kommunikálni lehet vagy irányítani a láthatatlan erőt vagy szellemet, mely általában akarattal, személyiséggel, látás, hallás, megértés és cselekvés képességével rendelkezik.

A fétis, pontosabban a fétis segítségével összeköttetésben lévő lényhez, erőhöz imádkoznak, áldozatokat nyújtanak neki, beszélnek hozzá vagy kedveskednek hozzá, ám az is előfordul, hogy bántják, attól függően, hogy hogyan cselekedett vagy fog cselekedni a jövőben. A fétist általában a vallási vezető szenteli fel. Haddon szerint a fétis bármilyen tárgy lehet, amely különleges formájával felhívja a figyelmet, ám a tárgy a figyelmet viselkedésével is felhívhatja. Haddon leír egy történetet, ahol egy látogató egy fétis kunyhóba látogatott el, ahol meglátott egy tyúktojás méretű követ. A tulajdonosa elmesélte, hogy mikor fontos úton volt, elbotlott ebben a kőben, felsértette magát. Ő meg felvette, mert mit is kereshetett ott a kő, s az segített neki az ügyeiben. Néha a tárgyat vízió vagy álom mutatja meg, ahogy Haddon írja, egyes helyeken az elhunytak mutatják meg, hogy hol is keressük azt a követ, fadarabot, melyet hazavisznek. Az észak-amerikai indiánoknak őrző szellemek jelennek meg álmaikban vagy látomásaikban, imák vagy böjtölés után. Valamilyen megfogható tárgy, vagy általában állat formájában mutatja meg a látomás őket. Noha a fétisek annyiban különböznek az őrző szellemektől, hogy az indiánok szellemei élethosszig tartanak, s nem minden ember érdemes arra, hogy szelleme legyen, s nem lehet egy őrzőszellemnél több, míg fétisből lehet rengeteg, s bármikor lehet keresni egy másikat. A fétis gyakran hasonlóság alapján működik. Ha bátorság vagy erőt szeretnének, akkor a leopárd vagy elefánt egy darabját lehet megtalálni. Ha ravaszságot, akkor gazelláét, ha bölcsességet, akkor az emberi agy darabját (ne próbáld ki). És így tovább. Ezek a tárgyak szellemek vonzására vannak, melyekben el is éldegélnek, megszállják azt,s segítenek elérni a kívánságokat. Néha ezeket az anyagokat a könnyebb szállíthatóság érdekében csigaházba, dióhéjba vagy kisebb szarvakba teszik, így az egész formálja meg a fétist. Bosman ír egy nagy pipáról, amely földdel, olajjal, vérrel, halott emberek és állatok csontjával, tollakkal és egyéb nem részletezendő dolgokkal volt tele.

Vékony vonal van a bálványimádat és a fetisizmus között. A bálványimádat alacsonyabb rendű formái nagyon is hasonlítanak a fetisizmusra, noha az igazi fétis nincs megformálva a jelképezendő szellem alakjára, s az igazi bálvány pedig csak egy szimbólum, nem bárkája, hordozója vagy eszköze az istenségnek.

A fétist az is megkülönbözteti, hogy az azt megszálló erő, szellem más tárgyakat nem szállhat meg egy időben vele. Ha más tárgyak is fel vannak ruházva az erejével, vagy jelenlétével, az már nem hívható teljességgel fétisnek.

Az animizmus része lehet ugyan a fetisizmus, noha nem egyenértékű dolgokról van szó, hisz míg az animizmus azt jelenti, hogy pl. az élettelen tárgy él, saját tudata van, a fetisizmusban ez a tárgy csak egy bárka, egy edény a szellemnek. Így a fent említett pipa is a fétis, ahová a szellemet vonzzák. A fétis természetesen akármilyen tárgy lehet, s akármi vonzhatja a szellemet. Az egykori Aranypart, Afrika nyugati részén élő bennszülöttek tárgyai a patrónus istenüket formálták, de ez távol esik a bálványozástól, hisz nem szimbóluma volt a tárgy, hanem lakhelye az istenségnek. Lehetett fa vagy kőszobor, de lehetett egy tál, vagy fazék, melyben vért és földet keverek el. Erre a legjobb példa a suhman. Aki akar egy suhmant, fog egy tárgyat, lehet akár egy durván faragott képmás, vagy egy kő, gyökér, vörös föld egy fazékban, s hívja a Sasabonsum (istenségek Nyugat-Afrikában, külön jellemzőkkel rendelkeznek) egy szellemét, hogy szállja meg a tárgyat, s áldozatokat és imádatot ígér. Ha a szellem beleegyezik, hogy elfoglalja a tárgyat, egy sziszegő hangot hallani, s a suhman kész is van. A fétis megkapja a napi étel egy kis adagját, tisztelettel bánnak vele, s általában arra használják, hogy másoknak rosszat okozzanak vele. Az új-zélandi wakapakoko fétisek vagy képmások nagyjából fél méter hosszúak,s leginkább egy szegre hasonlítanak, faragott fejjel. A papok vörös papagáj tollal kötözték fel az áll alatt, melyet pahaunak vagy szakállnak hívtak. Ha ez kész volt, akkor az ataua szellem megszállta, s a pap a kezében tartva megrázta, míg az erőteljes karakia (bűbáj, ima) elhangzott. Ezek a maori fétisek csak akkor viseltek szentséget, ha „fel voltak öltöztetve”, egyébként szimpla fának tekintették. Noha a koncepció, hogy a fétis eszköze a kommunikációnak a szellem és a hívő között, a fetisizmust nagyobb szintre emeli a vallás fejlettségében, a fétis, mint eszköze a szellemnek, az alacsonyabb szinteken foglal helyet, mert nem feltétlenül vallásos kapcsolatban, inkább mint talizmánként működik. Ez a legalacsonyabb és legelterjedtebb formája a fetisizmusnak. Ahogy az emberi test és lélek alkotja az egyént, így a tárgy és a szellem is egy egyént alkot, noha alacsonyabb szintűt, de így is sok jellemzője egészen emberi. Személyiséggel és akarattal rendelkezik, számos emberi tulajdonsággal. Dühöt, haragot és bosszúvágyat , nagylelkűséget, hálát is érezhet; befolyással rendelkezik s gyakran segít.

Előfordulhat, hogy egy tárgyat szimplán megszáll a szellem, ám ez még nem jelenti az, hogy fétis lenne. Fétis akkor lesz, ha létrejön az imádata is.

Az animizmusban fordul elő, hogy maga az animizmus fejlődik vissza fetisizmussá. Az istenség maga az erdő, egy darabját elhozva pedig kényelmesebb a követőinek őt imádni, majd a darabka fa lesz a helyi istenség, s eredetét elfelejtik, a természetisten pedig fétissé válik.

A természetistenségek mellett ott vannak a „kísértetistenségek” is. Egy kísértet megszállja a tárgyat, s áldoznak neki, imádják. A melanéziaiak hite szerint a holtak lelkei csontok által tevékenykednek, míg a független szellemek kövekkel kommunikálnak.

A fétis szelleme is meghalhat, noha a fétis és a lakója elválasztható egymástól. Ha a fétis megsérül, a lakója is megsérül, „beteg” lehet, meghalhat, vagyis elhagyhatja a fétist. De ha meghal, a fétisnek még haszna lehet. Kongó régiójában, egy fát imádtak a bennszülöttek. A fa, a Mirrone lábához bort vittek, szentségként kezelték. De mikor megsérült valamilyen módon, már nem imádták tovább. A kérgét leszedték, s a nőknek ruhát készítettek belőle, melyet védelmező talizmánként használtak. A fétis szellemét kényszeríthetik a tárgy elhagyására, hogy maguk törik össze azt, „elküldve” őt. Ha a fétist elhagyta a szelleme, azt általában tesztelték is. Az aranypart lakói tűzre dobták, s ha bármilyen módon sérült, akkor már nem volt igazi Bohsum, vagyis fétis. A fétisnek szánt ajándék vagy áldozat étel vagy ital, de állat is előfordul, ha pedig gazdagok a hívők, akkor akár birkát is ölnek. Mindezt naponta. A fétisnek kedveskednek, vagy rosszul bánnak vele, viselkedésére való tekintettel. Az áldozatok biztosítják a jó szándékot, s a leggyakoribb a tisztelet és az imádat e formája. Ám előfordul az is, mikor megütik és megrúgják a tárgyat, vagy víz alá teszik, míg jó szerencse nem jön rájuk, ha megunják akkor egyszerűen csak megszégyenítik a fétis szellemét. Tehát a fétis egyszerűen egy lakhelye a szellemnek, istenségnek vagy erőnek. Számos helyen összekeverik azzal, ha valaki egy talizmánnak tulajdonít varázserőt vagy valami szobor, faragvány egy istenséget, szellemet jelképez. A fétis egy edény, egy hordozója a szellemnek, akinek saját tudata van, fetisizmus pedig akkor alakul ki, mikor ezt a tárgyat imádni is kezdik.Források:Alfred C. Haddon Sc. D., F.R.S.: Magic and fetishism, London : A. Constable & Co. ltd. 1906.