Árnyék én

Írta: Salem

Nem újdonság ez a kifejezés, ám a közelmúltban elég sokszor felmerült. Ahhoz, hogy tökéletesen elmagyarázhassam, két tudomány definícióját kell megmutatnom.

Elsőként a Carl Gustav Jung (1875-1961) magyarázatát a pszichológia oldaláról. Jung elég sokat foglalkozott ezzel, s kiválóan le is írta mi ez:

Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával (A persona szerepszemélyiséget jelent, minden ember egója kialakít egy olyan személyiségrészt, amivel érintkezik a többiekkel.) ellentétes tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personajuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz.

Tehát az árnyék, avagy árnyék énünk az a részünk, mely az ellentétes tulajdonságainkat rejtik. S mint a fent látható leírás is mutatja, ez lehet jó tulajdonságokkal bíró árnyék én is, ha mi magunk a rosszakat erősítjük.

Az árnyék megjelenthet számos formában álmainkban, vízióinkban. Ha képesek vagyunk kommunikálni az árnyékkal, akkor jobban megismerhetjük magunkat, ám azt is mutatatja, hogy saját vágyainkkal és megérzéseinkkel konfliktusban állunk. Az árnyék külső megjelenése inkább attól függ, hogy miket éltünk át, mik a tapasztalataink.

A mágiában, vallásokban nem áll túl messze a meghatározás Jungtól. Itt az árnyék énünk szintén az elnyomott oldalunkat mutatja, a félelmeinket, korlátainkat, ám inkább önálló lény. Attól kezdődve építjük fel az árnyék énünket, ahogy megszületünk, és addig ott marad, míg meg nem halunk. Erőt nyer abból, ha elutasítjuk létezését. Érdemes vele találkoznunk, elfogadni, s megtanulni azt, amire szükségünk van, mert akár fel is tűnhet asztrálutazásaink, meditációnk közben, s nem mindig lesz ez egy pozitív élmény.

Alakja, mint említettem, számos formát felvehet. Lehet ember, lehet sárkány, lehet lila tüskéshátú pockány is. Szóval bármi. Lehet iszonyatosan félelmetes, de lehet ölelnivaló kisállat is, ám mindig figyelni kell az árnyék énünk veszélyeire.

Találkozás az árnyék énünkkel

Hasonlóan kell előkészülnöd, mint az asztrálutazások során. Könnyedén étkezz, figyelj oda állandó betegségeidre is persze (cukorbetegség, stb.).

Mivel az árnyék énünk inkább az asztrálsík sötétebb részein rejtőzik, így fel kell készülnöd arra is, hogy a másik oldalt megjelenítsd. Az átkelés szimbóluma a víz, így készítsd be magad mellé, ha van üstöd és/vagy kelyhed, akkor arra is szükséged lesz. Ha van kardod vagy botod, azt is készítsd magad mellé.

Utazásodhoz totemállatod és segítőid is jelen lehetnek.

Kezdj neki a meditációnak. Hunyd le a szemed, s mélyedj el, ne gondolj semmire. Majd ha eléggé lenyugodtál, akkor képzeld el, ahogy egy dombon fekszel. A domb egy sidhe (ejtsd: sí) domb, mely átjáró másvilágokba. Egyik kezedben kard, másikban varázsbotot tartasz a meditációban. A domb oldalán látsz egy bejáratot, mely egy alagútba vezet. Az alagút sötét, menj be, menj végig rajta. A végén egy ajtót találsz, mely a Túlvilágba vezet. A totemállataid és más segítőid nyugodtan veled mehetnek itt is.

Mondd el nekik, hogy miért is teszed meg ezt az utazást. Ők tanácsot is adhatnak, hogy merre menj, hogyan találd meg az árnyék éned. Az utazás az Alvilágban hosszú lehet és fárasztó. Az árnyék éned inkább el akar kerülni. Ahogy mindig, figyelj segítőidre, használd az érzékeidet, figyeld meg a környezeted, szimbólumokat és a lényeket, amelyekkel találkozol.

Ha nem találod az árnyék énedet az Alvilágban, akkor a Felső világban kell próbálkoznod. Egy hidat kell keresned, ez lehet szivárvány híd, de akár egy szimpla híd is, ám ha kimész a sidhe dombból, akkor is odatalálhatsz, ha megkeresed a Világfát odakint és felmászol rajta. Elég változatos, hogy hogyan juthatsz át a Felső világba, de rá fogsz jönni.

Ahogy előzőleg is, figyelj a szimbólumokra és a lényekre, akikkel találkozol. Beszélj az istenekkel is, akikkel összefutsz, hallgasd meg tanácsaikat. Az árnyék éned ugyanúgy elkerülhet, hogy visszamegy az Alvilágba. Követned kell, míg segítőid nem segítenek megtalálni, vagy éppen azt tanácsolják, hogy máskor próbálkozz megkeresésével.

Amikor végre megtalálod az árnyék énedet, tisztelettel és bizalommal kell felé fordulnod. Üdvözöld illendően, kérd meg, hogy csatlakozzon hozzád egy beszélgetéshez. Néhány árnyék én megtámadja a másikat, ekkor tartsd magad elé védelmezően a kardod. Más árnyék ének pedig elszaladnak, s újra meg kell keresned.

Meg kell győznöd az árnyék éned, hogy üljön le veled, úgy beszélj vele, mintha egy zavart és kétségbeesett baráttal tennéd. Beszélgessetek, ismerd meg, gondolkozz el mondatain, kérdezz és válaszolj.

Ha végeztél, kérd meg, hogy segítsen jövőbeli utazásaidon. Nagyon erős társ lehet melletted. Mondj neki búcsút, s térj vissza a fizikai világba azon az úton ahol jöttél.

Gondold át mit tanultál. Később is ugyanúgy visszatérhetsz hozzá, vagy meghívhatod magadhoz meditáció közben.

Források

Wikipédia Jung oldala