Sárkánymágia

A patriarchális társadalmak megérkezéséig, a sárkányt szent, jóindulatú lénynek tekintették; a kígyóteste szimbolizálta a teremtés anyagát és életadó vizét, szárnyai a szellem és az élet szent lehelete. Az isteni és a felség emblémája Babilonban, Egyiptomban, Kínában, Japánban, Görögországban és Rómában. A kínai Manchu-dinasztia, a föníciaiak és a szászok mindegyikük úgy mutatta, mint egy megkoronázott szimbólumát az uralkodó erejének. A kínai sárkány szimbolizálta a férfias jang erőt, egy nagyon erős spirituális energiát és az uralkodót magát. Ez a kapcsolat az uralkodó erőkkel átfogó volt Angliában és Walesben is. A sárkány ismert volt a középkori írók számára, mint Hatalmas Kígyók Királya. A sárkányok és bikák olyan Naphősökkel harcoltak, mint Mithrász, Szigfrid, Herkules, Iaszón, Hórusz és Apolló. 

A hindu mítoszban, Vitra, a vizek sárkányát Indra ölte meg így a Földön a vizek visszahúzódtak. A sárkány Aruna és Szóma emblémája is. Két uralkodó kategóriája van a megjelenésének: egy a Keleten és egy Nyugaton. A keleti vagy kínai sárkány rettenetes és félelmetes kinézettel van megáldva, de a jómód, eső, bölcsesség és a rejtőző titkok szimbóluma. A keleti sárkányoknak nincs szárnyuk, de leginkább egy óriási kígyóra hasonlítanak négy lábbal. A kora kínaiak hittek a sárkányban, és képét a nemzeti lobogójukra is rátették. Az ötujjú birodalmi sárkány az uralkodó szimbóluma volt. Az istenek palotáját egy kínai égi sárkány őrizte, Ti tüdeje; és megelőzte, hogy az istenek mennyei birodalmukból leessenek. A keleti hősök sosem vadásztak sárkányra, ahogy a nyugatiak. 

A keleti sárkányok, úgy mondták, azért hagyják el hegyi barlangjaikat vagy vizes otthonaikat tavasszal, hogy termékenyítő esőt hozzanak. A japánok és a kínaiak is hitték, hogy a sárkányok őket madarakká változtathatják. Japán háromkarmú sárkánya szimbolizálta a Mikádót, a birodalmi, uralkodói és spirituális erőt. A legtöbb japán sárkány, azt beszélik, tavaknál és forrásoknál él. A régi nyugati írók mindenfajta rossz dolgot leírtak a nyugati sárkányokról. Ezek a teremtmények hatalmas szárnyas gyíkok voltak; testük nagyobb, mint a keleti sárkányoké. Torkuk és hátsólábuk olyan, mint egy sasé, az első fogó lábuk, mint egy hüllőé, és a farkuk úgy végződött, mint egy nyílvég. A nyugati sárkányokat az emberek, hősök ellenségeinek írták le, akik mindig vadászták és gyilkolták őket. Adott körülmények között, nem is lehet csodálkozni, hogy a nyugati sárkányok már nem is próbálkoztak együtt lenni az emberekkel. Szerettek sötét barlangokban élni, néhányuk a vizekben. Tüzet okádtak és leheletük állítólag járványok kirobbantója volt.

A sárkány az alkímiában számos jelentéssel bír. Ha több sárkányt mutat harcolni egymással, az Elemek különválását jelenti, vagy szellemi szétesést. A sárkány, ha a saját farkába harap az időt, és a ciklusos folyamatokat jelenti; ez a fajta sárkány ismert még a gnosztikus számára mint Ouroboros. Egy szárnyas sárkány mutatja a változékony Elemet, amíg a szárny nélküli sárkány áll a fix elemnél.

A spirituális meghatározásokban, a sárkány jeleníti meg a természetfölöttit, a végtelenséget magát, és a változás és transzformáció spirituális erejét.

Mágikus jellemzők: Védelem, vezetés a spirituálisban, Elementális mágia. A szellemit használni, hogy átalakítsuk az életet. Extra energiák a mágiában.