Balkáni természetszellemek, nimfák
A Balkán tündéreit megjelenésük, tulajdonságaik és természeti helyekkel való kapcsolataik alapján elsősorban is a "táncos Artemis"-szel és az őt követő, éjjel holdfényben táncoló nimfákkal szokták kapcsolatba hozni. Az ő hagyatékuknak tekintik a görög "tündérkirálynő és csapata" elképzelést. A "nagy úrnő", a "szép hölgy", a "legszebb asszony", a "hegyek királynője", a "part királynője" neveken emlegetett, ragyogó megjelenésű, kegyetlen görög tündérkirálynő vezette tündérek azonosságát Artemisszel és nimfacsapatával Lawson ókortól középkorig folyamatos adatai bizonyítják. Román megfelelője a hét- vagy kilenctagú tündércsapatot vezető "tündér úrnő" (Doamna Zînelor); hasonló, királynő vezette tündértársaság a szerb néphitben is ismert.
A vadászó Artemis és Diana alakjával hozták összefüggésbe a fehér lovon, szarvason száguldó, szárnyas lovon repülő, nyíllal vadászó vilák, szamodivák, nereidák alakját. Minden balkáni nép tündéreinek világosan kirajzolódnak vízi és forrásnimfa (nereida, najád), erdei nimfa (dryad) és hegyi nimfa (oread) vonásai. Lenyűgöző szépségű lányok csapataként képzelik el őket; a románoknál általában páratlan számú (3, 7, 11) csoportokban vonulnak. Hosszú szőke hajukat kibontva viselik; román és bolgár hiedelmek szerint virágfejékeik, koszorúik, lábukon csengettyűk is lehetnek. Tetőtől talpig fehér ruhában, vagy felül, derékig meztelenül, sokszor pedig csak hajukkal takarva jelennek meg. A délszláv - egyes adatok szerint a román - tündéreknek szárnyuk is lehet. A levegőben vonulva, repülve, egyik dombról a másikra szállva, a fák tetején és a földön egyaránt táncolnak; könnyű, magasba szökellő, a talajt alig érintő lépésekkel járják körtáncukat. "Senki sem múlja felül őket táncban ezen a világon" - mondják a iele-ről. Csábító hangjuk messzire hallatszik. A vile éneklését a róluk szóló hiedelemmondák sajátos szótagokkal adják vissza, például: "ih, ih, ih". A iele hangja "kimondhatatlanul szép". Énekükhöz, táncukhoz gyakran saját maguk szolgáltatnak zenekíséretet, máskor "elragadott" muzsikusok zenéjére táncolnak.
Általában jellemző a tündérvilágra az erdővel, mezővel, vadnövényekkel való szoros kapcsolat. A tölgy-, dió-, juhar-, jávor-, rózsafák fölött és alatt, a lombkoronákban, erdei tisztásokon, ösvényeken repülnek, táncolnak. Lakomáikon virágokkal táplálkoznak; mind a román, mind a bolgár tündéreknek vannak jelvényül használt kedvenc növényeik is. A románok személynévként is adnak nekik növényneveket: "Vadszázszorszép", "Vadrózsa", "Pünkösdi rózsa". Szerb hiedelem szerint a vilák harmattal megtermékenyített tündéranyától születnek, növényekből nőnek, de virágokból született, sőt virágokat "növelő és hervasztó" román virágtündérekről is tudunk. A vízi tündérek (brodnica szamodiva, brodarica vila, zína apei) lakóhelye a tó- és patakpart, a források vagy maga a patak, tó vize; holdvilágos éjjeleken itt fürödnek, a szamodiva itt füröszti gyermekét. Isznak a forrásokból, kutakból, melyeket sokszor róluk neveztek el "tündérek kútjá"-nak. A bolgárok és görögök tengeri szamodivákat, nereidákat is megkülönböztettek. A hegyi vagy "földi" tündérek (pl. zagorkinja vagy pozemna vila, gorszka szamovila) dombokon, hegyek magaslatain, sziklákon, barlangokban vagy völgyekben élnek. Itt említjük meg, hogy ritkán ugyan, de férfi tündérek is előfordulnak, például a görög vízi nereidák vagy a horvátországi vilák között.
Utóbbiak például "sovány, halvány férfiak", a női tündérekkel közös mulatságokon táncolnak, énekelnek, vendégeskednek. A természeti szellem-, illetve nimfa-vonások Lawson és Liungmann által hangsúlyozott thrák-görög eredeztetése egyoldalú. Mint Zeèeviæ utal rá, vízi nimfákra vonatkozó hiedelmeket már a Balkánra jutott szlávok is ismertek; ezt viszonylag korai - VI-XII. századi - szláv "vízi tündér"-adatokkal igazolja. Másrészt, ha a nimfa-megjelenéstől eltekintünk, tündéreink rokonsága szorosabbnak látszik mind a szomszédos, Alpok vidéki szlovén-osztrák-svájci, mind a hasonló délszláv-román-keleti szláv természeti szellemekkel, pontosabban a "vad" vagy "erdei asszony"-ként, "erdők anyja"-ként megnevezett erdei szellemekkel. A tündérek ezeknek a vad, civilizálatlan külsejű lényeknek mintegy nimfa-megjelenéssel és - tulajdonságokkal "szelídített" változatai, akik azonban sokszor viselik - "vad", "csúnya" kinézésükre és viselkedésükre vonatkozó hiedelmekben - e feltehetően közös indoeurópai - és a nimfáknál archaikusabb - szellemeknek egy-egy vonását is.
Forrás:Pócs Éva - Tündérek, boszorkányok, démonok. Akadémiai Kiadó, 1989., Budapest.