Homoszexualitás és egyes pogányok

„Te jó ég, megint egy oldal, ami le akarja nyomni a torkomon ezt a témát!” Nos, nem kell kattintani, de ha már megtetted, talán maradj velem erre a kis rövid időre, hátha eljutunk valami konklúzióra, vagy esetleg te is megismersz egy új nézőpontot. Ezt a cikket, vagy nevezzük bárminek, már évek óta meg akartam írni. Először akkor fogalmazódott meg bennem, mikor egy (pogány) ismerősöm igencsak negatívan illette a melegeket (erről részletesebben lent). Aztán valahogy elfelejtődött, mert visszavonultam a (pogány) közösségi élettől, a mérgező környezettől és csak a saját dolgommal foglalkoztam. Itthon sajnos, függetlenül a homofób mondatoktól is, iszonyatosan negatív tud lenni ez a közösség. Előttem volt évekig a téma, persze nem mindennapos szinten, hisz közvetlenül engem nem érint, de aztán jött az a borzalmas nap. 2016. június, Orlando.Annyi élet, annyi lehetőség veszett el azon a napon. Annyi fájdalom született… Sokan mégis hihetetlenül undorítóan reagáltak. És ahelyett, hogy megint csak ülnénk és várnánk a csodát, fel kell állni és megszólalni. Én kerülöm a konfliktust, emiatt is nehéz volt még a bevezető oldalon is írni erről, már felkészültem a negatív véleményekre. És valahogy mégsem jöttek. De jöttek köszönő levelek, hogy mennyire örülnek, hogy megszólaltam, hogy írtam, hogy volt pár szavam erről. Nagyon kedves üzenetek és emberek. De itt most nem is erről akarok beszélni. Inkább egy olyan pontot ragadok meg, ami minket érint. A pogány szféra homo- és transzfóbiáját. No meg mindent, ami ide csatlakozik. Sajnálom, ha nem leszek teljesen korrekt a nemekkel és szexuális irányultságokkal, most nem ezzel szeretnék foglalkozni, vannak jobb cikkek és emberek, akik el tudják magyarázni a dolgot. Tulajdonképpen én szívesebben írnék bármi másról, mint a homofóbiáról. Őszintén. Mekkora öröm lenne, ha valakit nem rekesztenénk ki vagy egyenesen ölnének meg, mert más. Legyen ez bőrszín, vallás, nem vagy szexuális irányultság.

De sajnos sok ember olyan szinten gyűlölködő, hogy én azt már nem állhatom szó nélkül. Főleg ha az „én kertemben”, a pogány körökben teszik ezt.

Én nem születtem melegnek, de empátiával érzek mindazok iránt, akiket valaha valamiért kirekesztettek. Ám sose tudom megélni azt, amit egy melegnek kell elviselni. Azt a fajta félelmet. Meg fognak verni? Egyes helyeken akár meg is ölnek. Kirúgnak, ha rájönnek. Szüleid kitagadnak, barátaid elfordulnak.

Miért? Mert szeretni vagy vonzódni mersz. Pedig a szerelem egy csodálatos dolog! Istenekre mondom, ha végre az életben szabadon szeretne mindenki, nem lenne ennyi tragédia a világban. Csak hát az ideák aztán közbe szólnak. De ők is talán jobbak lettek volna, ha valaha őket is igazán szerette volna valaki.

Sok értelme nincs, hogy ha valaki azt mondja „ez csak egy választás”. Én nem emlékszem mikor „választottam” a heteroszexualitást. Vagy én buktam ezt valahol? Rosszul csináltam valamit? Nem kaptam meg az értesítőt? Szóval ezzel nem is akarok foglalkozni.

A szexuális identitás és irányultság kismillió dologtól függ. Nem vagyok képzett orvos vagy pszichológus, de ennyi még nekem is leesett az évek alatt. Igen komplex szerkezetek vagyunk és nem döntés vagy nevelés kérdése lesz. És nem is attól függ, hogy milyen ruhát hord vagy mivel játszik a gyerek. A másik pedig, hogy nem a szülők szexuális irányultsága lesz a döntő a gyerekük irányultságában! Ezek tények, okosabb és felkészültebb emberektől, mint én. Szakértőktől.

Tehát nem ezekről akarok beszélni, mert aki gyűlölködik, annak beszélhetek arról, hogy ez természetes dolog. A tudománnyal nem fogom igazán meggyőzni.

Évekkel ezelőtt a pogány ismerősöm mondata az volt, - sajnálom most az idézet kedvéért alpárinak kell lennem -, hogy: „Ezeket a b.zikat jól meg kellene d.gni és megalázni! Ahogy a régi vikingek tették!”

Nem is folytatnám a kirohanását, de a logikai bukfencet remélem mindenki érzi.

Megbántani nem akarok senkit, de a legtöbb ilyen kirohanásokat az Ásatrú közösségben hallom/hallottam. Ezen ismerősöm is idetartozott. Ám homofóbok mindenhol megjelennek, mégis egyelőre ezzel szeretnék igazán foglalkozni, főleg egy nemrég megjelent hír után, amit később részleteznék.

Egyik nagy gondja a pogány közösségeknek, hogy még mindig konzervatív keresztény eszméket kevernek bele a vallásainkba. Semmi gond nincs a kereszténységgel, ha azt modern formában kezeljük, mert ugye ha mindenhez ragaszkodnánk, akkor például kevert anyagú ruhákat se hordhatnánk.

És pont ez a nagy gond a pogány közösséggel is. Szeretnek csak olyan dolgokat kiválasztani a múltból, ami nekik tetszik és ideáiknak megfelel.

A viking társadalom és a homoszexualitás igen összetett dolog. Szavaik, mint az ergi és az argr, nem kizárólag jelent nőies férfit. Még buja nőkre is írták. Sőt még Ódinra is használták. De ugorjuk is át, mert semmi értelme a múlton és jelentéseiken rágódni.

A gond ott kezdődik, hogy sokan azt hiszik, hogy mindenkinek férfias harcosnak kell lennie, hosszú hajjal vagy minimum nagy szakállal. A viking életben rendkívül fontos volt a társadalom. Kis közösségek szétszórva, emberek egymásra támaszkodva élték az életüket. Egy társadalomban pedig kellenek pékek, kovácsok, aratók, varrónők, vadászok és kismillió foglalkozás, ami működteti azt. És nem lesz minden rettentően férfias munka. Nem lehet és nem is akar mindenki katona lenni. Nem ragadhatunk le a nemi sztereotípiáknál, főleg hogy a vallás nem a külsőségekről szól, hanem a szellemi és lelki életről.

Ó igen, mert a férfias Thor sose öltözött be nőnek! Ja de. Þrymskviða, ha nagyon el szeretnéd olvasni. De ugyan nincsenek is olyan istenek, akik nemet váltottak! De Loki, aki nélkül Szleipnir se született volna meg. Említett Ódin is gyakorolta a seidrt, a mágia oly formáját, amit kizárólag nőnek tartottak fenn és szégyenletes volt férfiaknak gyakorolni (állítólag). Azt is sugallják (Gesta Danorum), hogy Freyr papjai nőies férfiak vagy homoszexuálisok egy csoportja volt.

Ám az emberek imádnak válogatni a hitekben, hogy mit is vegyenek fel. Ha homofób vagy, keresel egy mondatot, ami „megerősít” még ha azt kilencféleképpen értelmezhetnénk is.

Igen, a vikingek lenézték (vagy lenézhették, a vélemények különböznek) a homoszexuális vagy nőies viselkedést, de ennek több oka is lehet. Mint például a fajfenntartás és hát a törzs fenntartása, no meg az öröklés. Ennek akkoriban mindenképpen fenn kellett maradnia, mert más volt a világ. Ha ideológiailag is tekintünk rá, a mai korban se tarthatnánk fenn ezt a nézetet.

Ennyi erővel akkor miért nem tartjuk fenn a rabszolgaságot is? Az is volt. Nekem jól esne, ha hazaérnék, és már kész lenne a vacsorám, elmosogatna valaki, előkészítené a fürdővizemet, elpakolna… A vasalás! Bármikor átadom a dolgot. Na, ha a régi korból az inzultusokat (finoman szólva) is átvesszük, akkor ezt miért nem? Emberáldozat? Azt se? Mi alapján döntünk úgy, hogy mit veszünk be a szokásainkba és ideológiánkba? Kiválogatjuk, mi tetszik és mi nem?

A mai pogány vallások rekonstrukciói az ősi vallásoknak. Kerülgethetjük, de ez az igazság. Ősi eredet, de új vallás. Nem vagyunk másolatai az őseinknek, más korban és más társadalomban élünk. Nem kell vadásznunk, leigáznunk senkit. A populáció már nem probléma, tulajdonképpen már így is túl sok ember él a földön.

Itt említeném meg az egyik szervezetet, az „Asatru Folk Assembly-t” (AFA). Sok itthoni csoport is úgy tekint rájuk, mint alapkőre, pedig kint teljesen eltávolodnak tőlük. Az AFA nagyon sok alkalommal mutatott náci tulajdonságokat, de mostanáig nem beszéltek nyíltan erről. Noha azért senkinek nem is volt kérdés. Nemrég ki is adtak egy közleményt (lásd a képen), ami nagyjából a következőleg fordítható: „(...) Az AFA tisztázni szeretné, hogy mi úgy hisszük a nem nem egy szociális konstrukció, hanem a szent erők és őseink gyönyörű ajándéka. Az AFA ünnepeli a nőies hölgyeket, a férfias úriembereket és mindenek felett a mi szép fehér gyermekeinket. (...)” A következő képen egy kérdés hangzik el az AFA felé (tükörfordításban ugyancsak nem tudom átadni, de igyekszem magyarosítani): „Félreértem az üzenetet itt vagy ez tényleg azt jelenti, hogy ha valaki nem fehér vagy éppen meleg, akkor nem látják szívesen az AFÁ-ban?” AFA: „Nem érted félre. Az AFA nem szabályozza, hogy az emberek mit csinálnak a hálószobáikban, de mi, mint szervezet a hagyományos családot támogatjuk. És igen az Ásatrú az európai emberek etnikai vallása.” Azt hiszem, egyértelműen látszik, hogy mennyi probléma van ezzel a pár sorral is. Sajnos ez vagy részei elég elterjedtek itthon is. Sokan előbb támogatják két heteroszexuális ember családját, még ha azok isznak és verik a gyermeket, mint a homoszexuális örökbefogadást. Kutatások ugyan mutatják, hogy nem hat a szülők identitása a gyerekre, ám a verés és az alkoholizmus igen… De hát a hagyományos család struktúra. Meg hát biztos jobb árvaházban felnőni, mint egy meleg pár szeretetében. Sokan el is fognak fordulni az alternatív vallásoktól az ilyen gyűlölködés miatt. Vagy ami még rosszabb áttérnek erre az ostobaságra. Ha egy ilyen nagy szervezet ezt így kimeri jelenteni, akkor azt fogják hinni, hogy bizony mindenki így gondolkodik. Még így is vannak ostoba alakok, akik azt hiszik egy szivárványszínű kerítéstől az óvoda gyerekei "áttérnek". Megáll az ész.Nem tudok mit írni, hogy a gyűlölködő megváltozzon. Ez a saját ideológiája. Nem csak az Ásatrú, de rengeteg pogány közösség problémája is ez, de megpróbáltam egy elterjedt ideológiát bemutatni, ami ha felmerül, akkor bizony egy idegre tapintottál. „Kiamáriát” érdekel, hogy valaki olyat csinál, amihez neked semmi közöd; nem változtatja meg az életed; nem hat az életedre; nem változtatja meg a gyerekeid identitását (se oda se vissza); nem lesz tőle kevesebb pénzed; nem lesz tőle szomorúbb a világ; nem okoz az égvilágon semmit? Ám álljon meg a menet. Ne azzal burkoljad az ostoba hitet, hogy „DE AZ ŐSEINK…”. Igen az őseinknek köszönhetünk számos dolgot. De ma már másképpen élünk és csak azért, mert embert áldoztak én biztos, hogy nem állok neki levadászni bárkit is. Főleg azért, mert nem tudnék a gyilkosság tudatával élni, és egyenlőnek tartok minden embert, akár honnan is jött, akárhová is tart és akármilyennek is született. Egyedül az számít, mit érzünk, hogy képesek legyünk és akarjunk is tanulni, fejlődni. Legyünk kíváncsiak a világra és embertársainkra. Ne csak szimpátiával, hanem empátiával legyünk mások iránt. Őrizzük meg a jót és a különbségeinket ünnepeljük, ne elítéljük. Nagyon sok gond van a világban így is, kezdve az erőszakolásoktól (nőket és férfiakat egyaránt), az annak legitimizálásán át („De ő öltözött úgy ahogy! De tudni róla, hogy sok mindenkivel lefekszik!”), a rasszizmuson keresztül (manapság már minden bőrszín iránt), a terrorizmusig. Pont azzal kéne foglalkozni, hogy az ember érez végre valami pozitív érzést? A szexualitást régen ünnepelték... természetesen a biztonságos, közös megegyezésen alapuló (a nem az mindig nem) szex mindennél fontosabb, de ennél tovább senkit se érdekeljen a dolog. Pozitív? Senkinek se árt? (Kitalált meséket hagyjuk…) Akkor ennyi.

Végszóra azért el kell mondanom, hogy szerencsére nagyon kicsiny százaléka ez a pogányoknak, de mivel sajnos még mindig probléma, ezért beszélnünk kell erről. Ha nem is tettem hozzá sokat, legalább mondtam valamit.