Annwn

Nos, eljött az év vége. Új esztendő.

Kicsit visszatérve Magyarországra sok minden elszomorított. Az emberek helyzete egyre nehezebb, de mintha az egymáshoz való hozzáállás is rosszabb lenne. Nyilván az utóbbi (részben) az előző következménye.

Nagyon sok levél érkezett ebben az évben, s bár találkoztam nehéz dolgokkal, idén volt a legnehezebb. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha kedvesebbek lennénk egymáshoz. Enyhíthetnénk egymás fájdalmát.

Az együttérzéshez túl kell lépnünk magunkon, csak így értjük meg mások szenvedését és problémáit. Ám ezt nehéz, ha olyanok iránt kell éreznünk, akik megbántottak minket. Ha elengedjük elvárásainkat, nem neheztelünk többé, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy megbocsátsunk nekik. Magunknak is könnyebb, ha nem hordozzuk ezt a terhet.

De mindennek megvan a maga ideje, mindennek eljön az ideje, ha akarjuk, ha nem. Legyetek türelmesek magatokkal és másokkal szemben is.

Sajnos a veszteségek is megnőttek az idén, így a levelek is gyakorta erről szóltak. Az ünnepek idején pedig még jobban fáj. Erre nincs is jó megoldás vagy enyhülés. Gyászoljuk azt, amit elvesztettünk, amit kezünkben tartottunk. Az elveszett jövőt. Ám a legjobb, ha emlékeinket használva felidézzük a boldogságot, amit adott. Helye van a bánatnak is, de a szomorúság az egyik érzelem, mely annyira elsodorhat, hogy magunkat is elveszítjük a hullámaiban. Találd meg a békét az örömben, melyet ajándékba kaptál.

Lezárásként pedig szeretném, ha megbecsülnétek magatokat. Egyetlen dolog fontos, hogy mindig törekedj a jóra. De mindig van esély a változásra, kitörni a rossz helyzetekből, csak legyél türelemmel. Egytől-egyig értékesek vagytok, bárki bármit mond. Nekem nyugodtan elhiheted.

Legyetek boldogok, egészségesek és sikeresek az új évben,

Salem

❄️ 2021. december 29. ❄️