Panteon‎ > ‎Ünnepek‎ > ‎

Litha - Nyárközép

A név jelentése:
A nyári napfordulót szokás Lithának is nevezni. A szó Szent Béda De temporum ratione (Az idő számításáról) c. művéből ered. E angolszász név a kb. június-július körüli hónap(ok)nak felel meg.

Kiejtése: http://hu.forvo.com/word/litha/

Napja: A napforduló június 20-22 környékén fordul elő, de az ünnepet szerte a világon egészen 24-ig is ünnepelhetik az északi félgömbön. A déli félgömbön ez december 20-24.

Eredete:

A napforduló ünnepe az egész világon megtalálható, Észak-Európától kezdve egészen Dél-Amerikáig. Eredete a erősen az ősidőkbe nyúlik vissza. Már a neolitikus időben is különleges időpont volt. Az ünnep általában éjfélkor vagy hajnalban kezdődik.

Finnországban például az ünnep Ukon juhla néven volt ismeretes, a finn Ukko isten után. A karéliai hagyományok szerint örömtüzek égtek, s a legnagyobbat „Ukko-kokko”-nak hívják (Ukko máglyája). Miután a kereszténység elterjedt, az ünnep juhannus néven élt tovább Keresztelő Szent János után.

Az orosz és ukrán területeken már régóta élnek pogány termékenységi rítusok ezeken a napokon, noha Ivan Kupala napként az ortodox kereszténység is átvette az ünnepet. Ivan Kupala Keresztelő János régi neve. Ezeken a napokon a lányok virágkoszorúkat tesznek a vízre, s mozgásukból jósolnak. Tűzugrás, s meztelen fürdés is jelen van.

Magyarországon a Szent Iván éj, melyre némileg áttolódott a napforduló ünnepe, s e nap június 24. előestéje. Dömötör Tekla a következőt írja:

Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfőbb időpontja magyar nyelvterületen; más időpontban (karácsony böjtjén, farsangkor, a húsvéti ünnepkörben) gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Napjainkban erősen tűnőben van, bár néhány Somogy megyei, továbbá a határokon kívüli magyar faluban még megrakják a szentiváni tüzet. A két világháború közti időszakban még élő szokás volt a Galga és az Ipoly mentén is.

Felmerül a kérdés, hogy volt-e a pogány magyaroknak olyan rituális tűzgyújtó szokásuk, amelyet a kereszténység szentiváni tüze helyettesített. Ibn Ruszta a magyarokat „tűzimádónak” nevezte. A keresztény egyháznak azonban éppen a leglátványosabb, legfeltűnőbb szokásokat sikerült legelőbb kiirtania, s ebből az egykori tűzimádásból csupán a házi tűzhelyre vonatkozó hiedelmek és rítusok maradtak meg népünknél.

A szentiváni tűzgyújtásra vonatkozó első hiteles említések a XV-XVI. századból származnak. Telegdi Miklós prédikátor 1577-ben a szentiváni tűzről mint az egyház által helyesnek tartott emlékszokásról szól. Inchofer egyháztörténész két évszázaddal később már azt jegyzi meg, hogy a magyaroknál a XI. században honosodott meg Keresztelő János ünnepe, de ez a szemet kápráztató fénnyel és tűzgyújtással, a tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal pogány babonába fulladt.

Figyelemre méltó, hogy a tűzgyújtást a magyarok az egész országban szentiváni tűznek nevezik, a szlávos névformát használva, míg az ünnepet magát inkább Szent János ünnepének hívják.

Szintén a XVI. század óta ismeretes ez a szólás: „Hosszú, mint a szentiváni ének.” Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta:

„Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfuladot rayta.”

A XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást kísérő többrészes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át. A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Pétére feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona „meg ne üszögesedjék”. – A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsöknek gyógyító erőt tulajdonítottak. A gyermekeknek szentiváni almát szórtak, hogy betegek ne legyenek; Baranya megyében a sült almából néhányat a temetőben a sírhalmokra tettek.

Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Nap szeme készítés (oldalon megtalálod); tűzugrás, gyógynövénygyűjtés (főleg a körömvirágé); tűztáncok; lakoma; éneklés; esküvők; harmatgyűjtés; máglyagyújtás.

Varázslatok: Termékenységi varázslatok; megtisztulás; tűzvarázslatok; jóslás; átalakulás; kapcsolatok; szerencse varázslatok; védelmi varázslatok; betegség elűzése; egészségre irányuló varázslatok; amulettek és talizmánok készítése; druidák fagyöngy gyűjtése; szerelmi varázslatok; önmagunk felajánlása az istenek számára (utunk megerősítése); ihlet varázslatok.

Füstölők és olajok: Körömvirág, zsálya, levendula, rózsa, fenyő, mirha, tömjén, cédrus, citrom, narancs, fahéj, menta, szantálfa, sáfrány.

Eszköz: Sarló, gyertya, seprű, rituális dobok, fekete tükör a jósláshoz, jóseszközök.

Ásványok: Jáde, smaragd, tigrisszem, fluorit, olivin, malachit.

Szín: Zöld, arany, fehér, kék, sárga, levendula.

Szimbólum: Virágok, Nap szimbólumok és jelképek, kagylók, koszorúk, kőkörök, madártoll, Nap szeme.

Étel-ital: Főleg gyümölcsök, sör, méz, sajt, vörösbor, bogyós gyümölcsök, citrusfélék, hagyma, saláták, kerek torták és ételek.

Istenek: Aine, Arawn, Gwyn ap Nudd, Basztet, Héliosz, Sunna, Fortuna, Taranis, Vénusz, Asztarté, Freya, Freyr, Hathor, Istár, Danu, Zeusz, Jupiter, Blodeuwedd, Aphrodité.

Növények: Paradicsom, dinnye, banán, citrom, narancs, gránátalma, körömvirág, kamilla, alma, berkenye, üröm, fenyő, árvácska, orbáncfű, zsálya, árvalányhaj, majoránna, rozmaring, fokhagyma, hagymafélék, fagyöngy.

Állatok: Lovak, szarvasmarha, lepke, ökörszem, bíbic.

Fogalmak: Védelem, megóvni, fejlődés, változás, növekedés, megtisztulás.

Elem: Tűz.

Gyűjtsd össze hajnalban a harmatot, melyet később használhatsz a szentelt víznél illetve varázslatokban és bájitalokban. Ez erősebb, mint maga a viharban gyűjtött esővíz, így kevesebbet használj, de ritkasága miatt csak különleges alkalmakkor.

Varázslataidat, rítusaidat, ha lehet, hajnalban kezdd el.

Készíts Nap szemét, az oldalon olvashatsz róla.

Építs magadnak egy kisebb kőkört.

Gyűjts bogyókat az erdőben, s gyógynövényeket hajnalban vagy a nap folyamán.

Hagyj kint tejet, vajat, mézet és/vagy vajas kekszet a tündéreknek.

Készíts virágkoszorút. Az összegyűjtött növényeidet, virágaidat ki is száríthatod.

Gyújts meg egy fehér gyertyát egy tükör előtt, mondd el Litha imádat, kérésedet és köszönetedet. Majd hagyd, hogy leégjen.

Ugorj tüzet (óvatosan!), ha van rá lehetőséged menj el egy ilyen rendezvényre.

Ajánlj fel egy csokor levendulát az isteneknek, s égesd el.

Ünnepeld a napfelkeltét és a naplementét az év leghosszabb napján.

Készíts álompárnát levendulából és zsályából. Legyen csak egy tenyérnyi, s tedd a párnád alá a jó álomért cserébe.







Források:

http://www.etymonline.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Midsummer
http://oxforddictionaries.com/
http://www.nabkal.de/beda/beda_15.html
http://www.witchology.com/contents/june/events.php
Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.