Egyiptomi istenek

Az isteneket több csoportra osztják az egyiptomi vallásban. 

A héliopoliszi Enneád: Jelentésük kilencség/kilencek. Atum, Géb, Ízisz, Nut, Ozirisz, Nephtüsz, Szeth, Shu és Tefnut a tagja.

A hermopoliszi Ogdoád: Jelentése nyolcrétű/nyolcak. A négy férfi-nő pár. A nőket a kígyókkal hozták kapcsolatba, a férfiakat a békákkal. Tagjaik Naunet és Nu, Amaunet és Amun, Kauket és Kuk, Hauhet és Huh. 

A legutolsó pedig a memphiszi Ptah-Szekhmet-Nefertem triád. 

Az istenek és állataik

Az egyiptomi vallásban természetesen helyet kapott az állatimádás is. Egyes állatok kifejezetten szentek az istenek számára.

Ptah - Bika

Thoth - Íbisz, pávián

Amun - Kos

Hórusz/Rá - Sólyom

Anubisz - Sakál/kutya

Szobek - Krokodil

Hathor - Tehén

Szekhmet - Oroszlán

Nekhbet - Keselyű

Ejo vagy Wadjet (Edzso/Wadzset) - Egyiptomi kobra

Khepri - Szkarabeusz bogár

Geb - Egyiptomi liba/kígyó

Az ősi egyiptomi istenek és területeik

Aken - az alvilág révésze. A kiindulópontja alakjának a következőképpen indul: Rá, a napisten nappal hajóján utazik át az égen, s éjszaka Meszeket nevű hajóján kell át az alvilágon. Ahogy fejlődött a legenda, Meszeketet egy révész kormányozta már, akit Aken néven ismerünk. Az egyiptomi mitológiában az alvilág az általános területből, Duat-ból és egy szebb, jobb területből, az Aaru-ból áll. A történet fejlődésével Aken uralja az Aarun kívüli területeket, Duat-ot általában, Ozirisz mellett.

Aker - a horizont megszemélyesítése.

Am-heh - kisebb alvilági isten. Nevének jelentése "milliók elnyelője". Kutyafejű istenként ábrázolták, aki egy tűztóban élt. Egyedül csak Atum képes irányítani.

Ammit - Teste részben oroszlán, részben víziló és krokodil. nevének jelentése az "Elnyelő/Felfaló vagy Csontfaló". Temetkezési isten, megnevezései közt a Holtak elnyelője, Szívek falója és a Nagy Halál is szerepel. Az igazság mérlege mellett él Duat-ban. A Két Igazság csarnokában Anubisz méri a szívet Ma'attal szemben, az igazság istennőjével, aki néha szimbolikusan strucctollként ábrázolnak a mérleg másik karján. Ha a szív tisztátalan volt, Ammit nyelte el, s a személy nem folytathatta útját Ozirisz és a halhatatlanság felé. Miután Ammit elnyelte a szívet, úgy gondolták, hogy a lélek nyugtalan lesz örökre. Ezt úgy hívták "másodszorra meghalni". Ammit-ot sosem követték, nem igazán tekintették istennőnek, de helyet kap a felsorolásban.

Amun - (Ámon) "A rejtett", ő képviseli a lényeget, a rejtett dolgokat. Teremtőistenség, ő volt a szegények hőse. Amun önteremtő volt, apa és anya nélkül. Az Új Birodalomban pedig egyik legjelentősebb istenséggé vált. Az istenek királyaként, amolyan virtuális monoteizmus nézőpont alakult ki. Az ősi Líbiában és Núbiában s tisztelték. Idővel felesége Mut lett. Amun és Mut minden évben egyesül, ezt Opet ünnepnek. Fia Honszu, a holdisten. Ábrázolása egyébként általában emberként történt.

Amunet - Ogdoád tagja és Amun felesége. Nevének jelentése a "női rejtett". Neve szimplán Amun női formája. Sosem volt igazán független istenség, csupán női részként teremtődött. Az egyiptomiak Neith-szel is azonosították. A tizenkettedik dinasztia alatt, beárnyékolta őt Amun házastársaként Mut, de Théba régiójában fontos maradt, itt a fáraó védelmezőjeként tisztelték. Karnakban, ahol Amun kultusza központosult, papokat szenteltek Amunet szolgálatára. Az istennő szintén szerepet játszott a királyi ceremóniákon, mint például a Sed fesztiválon. Amunetet vörös koronával írták le, aki papirusz botot hordoz. A levegővel is kapcsolatban áll.

Andjety - (Andzseti) ősi isten, akit Ozirisz előfutáraként azonosítanak. Ahogy Ozirisz is, ő is korbácsot és pásztorbotot tart a kezében. Szneferu király a negyedik dinasztiából, az első piramis építője, Andzseti koronájával van ábrázolva. A piramis feliratokon a fáraó hatalma Andzsetivel áll kapcsolatban. I. Szeti király templomában füstölő felajánlást is ábrázolnak Ozirisz-Andzsetinek, aki mellett Ízisz is helyet kap.

Anhur - (Onurisz, Onourisz, An-Her, Anuret, Han-Her, Inhert), eredetileg a háború istene, akit Abüdosz környékén tiszteltek és részben Thiniszben. Mítosz szól arról, hogy hogyan hozta el Núbiából feleségét, Menhitet. Neve erre is utal "(aki) visszavezet a távolihoz". Megnevezései közt az "Ellenség megölője/mészárosa" is szerepel. Anhurt szakállas férfiként ábrázolják, fejékén négy toll van, s lándzsát hordoz. Néha oroszlánfejű istenként ábrázolják (az erőt és a hatalmat jelképezve). Palástja egyes esetekben inkább kiltszerű. A háború isteneként az egyiptomi hadsereg patrónusa, s a királyi harcosok megszemélyesítője. Tiszteletére rendezett fesztiválokon megrendezett harcokat mutattak be. A római kor alatt Tibériusz az egyiptomi templomok falán négy tollas koronáját viselte Anhurnak. Anhur neve Ég hordozót is jelent. Idővel Anhurt Shuval azonosították, így jött létre Anhur-Shu alakja. Az Új Birodalom alatt népszerűsége növekedett, s Megmentőnek nevezték.

Ankt - (Anuket, Anqet, Anukis) ő eredetileg a Nílus istennője olyan területeken, mint Elephantiné vagy a Núbiában. Templomát a Szehel szigeten építették fel. A Nílus áradása termékennyé tette a földeket, így nyerte ő is a nevét, mely átölelőt jelent, vagyis ahogy a Nílus átöleli a földeket. Megnevezései hasonlóak is, mint például életadó vagy földek táplálója. Anyja Szatisz, aki egy déli háború és termékenység istennő. Anyja szimbólumait használták nála is, főként melyek a folyó gyors mozgására utalnak, mint például a nyilak vagy a gazellák, antilopok. Anuketet gyakran gazellaként ábrázolták vagy gazella fejjel. Néha pedig toll fejékkel. Amikor pedig a folyó áradása megkezdődött, Anuket fesztiválja is elindult. Az emberek pénz, aranyt, ékszert és egyéb fontos ajándékot dobtak a folyóba, köszönetképpen az életadó vízért és az évenkénti áradásért. Egyiptom jó néhány területén tartották azt a tabut, hogy egyes halfajokat nem lehet megenni, mert szentnek tekintették. Anuket fesztiválján pedig ezeket a halfajokat ajánlották evésre.

Anput - (Input, Inpewt, Yineput) Anubisz női aspektusa. Felesége Anubisznak, s anyja Kebechet istennőnek. Megnevezései: Fény anyja, Szent föld úrnője, Mennyország úrnője, A sötét anya, Mágia úrnője, A kör úrnője, A fény és a sötétség úrnője, Igazság úrnője, Ő aki csillagokkal koronázott, Ő aki megvéd, Csillagos mennyek királynője. Sakálfejű nőként ábrázolták.

Anti - Kevés információ maradt fenn róla, de imádata Antaeopoliszban történt, Felső-Egyiptom északi részein. Imádata igencsak ősi, legalább a második dinasztiáig tudunk visszamenni. Idővel a révészek istenének tekintették. Sólyomként ábrázolták egy hajón, s e formában megkapta a Nemty, vagyis (aki) utazik nevet. Antaeopoliszban található kultusza később Per-Nemty néven lett híres, vagyis Nemty házaként.

Anubisz - (Yinepu, Anup, Inpu, Anpu, Ienpw) sakálfejű isten, akit a balzsamozással és a halál utáni élettel kötnek össze. Anubisz az első időkben a holtak istene volt, majd Ozirisz vette át a helyét. Anubisz később a holtakat kísérte útjukon. A sakálok gyakran járták a temetőket, a temetkezési helyeket, hogy kikaparják az emberi testeket és megegyék őket. Így egyértelmű a kapcsolat Anubisszal. Anubisz fekete színének nincs köze a sakálokhoz, hanem inkább a rothadó hús színéhez, s a Nílus völgyében található fekete földhöz, mely az újjászületést szimbolizálja. Anubisz Nephtüsz fia, s apja Ozirisz, ám néha Szeth fiaként említik.

Apophisz - (Apep, Apepi, Aapep) a sötétség és a káosz (isfet az egyiptomi nyelvben) istene. Tulajdonképpen fogalmazhatnánk teremtményként. Ő minden gonosz megtestesítője, hatalmas kígyóként, krokodilként vagy ritkán sárkányként ábrázolták a későbbi években. Megnevezései közt így a Nílus kígyója és a Gonosz hüllő is szerepel. Noha mérete miatt néhány egyiptológus pitonnak gondolja, mégis az iratok inkább Apep mérgét említi és nem szorító erejét. Nem volt túl nagy kultusza. Inkább ellene követtek el rítusokat és ellene voltak babonák.

Apis - (Ápisz, Hapis, Hapi-ankh) bika istenség, akit Memphisz régiójában tiszteltek. Valószínűleg korai termékenység isten, aki a gabonával és a csordákkal áll kapcsolatban. A temetkezési környezetben az elhunytak védelmezője volt, s a fáraóhoz kapcsolták. Az Ápisz bikát a fáraó manifesztációjának tekintették, a bika az erő és a termékenység szimbóluma.

Ash - Az oázisok istene, ahogy a borvidékeké is a Nílus deltájának nyugati felén, jóindulatú istenként tekintenek rá. Flinders-Petrie az 1923-as szakkarai expedícióján talált néhány referenciát Ash nevére a borkorsókon: "Felfrissülök Ash által". Különösen az ősi egyiptomiak szerint a Libu és a Tinhu törzsek istene volt, akiket az oázis népeiként is ismerünk. Ash ismert még mind Líbia ura, s Omboszban is tisztelték, mint fő istenséget. Általában emberként írják le, aki a sivatagi lények fejét viseli, volt már oroszlán, keselyű, sas, kígyó, vagy mint az azonosítatlan Szet-állat. Néhány leírásban több feje is van, szokatlan a többi istenhez képest.

Aten - (Aton) A nap korong az egyiptomi mitológiában, s eredetileg Rá aspektusa volt. A megszemélyesített Aten volt a középpontja a monolatrisztikus (monolatrizmus: egy isten imádat)vallásnak, az Atenizmusnak, melyet IV. Amenhotep alapított, s aki később az Akhenaten nevet felvette. Aten, a napkorong először a tizenkettedik dinasztia szövegeiben jelenik meg, Szinuhe történetében. Aten istenként csak III. Amenhotep után jelenik meg igazán, akit sólyomfejűként írnak le, mint Rát.

Atum - (Atem, Tem) Atum neve a "tem" szóból ered, melynek jelentése befejezni, teljes. Ő a "világ befejezője", aki visszatért a káoszba a teremtőciklus végén. Teremtőként úgy gondolták a világ anyaga mögött rejtőzik, s minden isten és minden létező dolog az ő húsából készült. Atumot számos helyen és nagyon fontos istenként említik meg. Általában emberként írják le, királyi fejdísszel vagy a királyi koronával. Néha kígyóként is lerajzolják, mely önmagába tér vissza. Nagyon ritkán pedig mongúz, oroszlán, bika, gyík vagy majomformát is felvesz a leírásokban. Kultusza Héliopoliszban központosult. Atumot általában "önteremtő" istenségként írják le, az első lény, aki kiemelkedett a sötétségből, a végtelen vízi mélységből. Energia és anyag rejtőzött ebben a káoszban, s ő megteremtette az isteni és emberi lényeket. Egyedül az univerzumban, magányos lényként élt. Tüsszentéséből, néhány forrás szerint ondójából, Shu, a levegő istene és Tefnut, a nedvesség istennője teremtődött meg. Testvérekként kíváncsiak voltak, hogy mit rejt az ősi víz, amely körbeveszi őket, s eltűntek a sötétségben, ahogy elindultak felfedezni azt. Nem tudta elviselni gyermekeinek elvesztését, Atum egy tüzes küldöncöt küldött el, hogy megtalálja gyermekeit. Az örömkönnyekből, mely visszatérésük után születtek, lettek az emberek. Egyes források szerint Atumnak felesége is volt Iusaaset (vagy Juesaes, Ausaas, Iusas, Jusas, Saosis). Úgy írták le, mint Atum árnyékát vagy kezét.

Babi - Az egyiptomi mitológiában Babi vagy Baba, a pávián isten. Nevét leginkább a "páviánok bikájaként" lehetne fordítani, nagyjából az alfa hímet jelenti az összes pávián között, vagyis a "páviánok törzsfőjét". Mivel a páviánokon sok az emberi jellegzetesség, a régiek úgy hitték ők az elhunyt ősök. Így Babit úgy tekintették, mint Alvilági istent. A páviánok szélsőségesen agresszív lények, s mindenevők, Babi ezáltal vérszomjas isten, aki belekkel táplálkozik. Ebből következik, hogy úgy tekintettek rá, mint aki az igazságtalan lelkeket elnyelte. Azt mondják Babi Ozirisz első szülött fia volt. A páviánok jellegzetessége még a gyakori szexuális élet. Babi tehát a általában erekcióval ábrázolják. Néha bárkán utazva.

Banebdzsedet - (Banebdzseded) Ősi egyiptomi kos isten, akinek kultusz központja Mendes. Felesége Hatmehyt. Gyakran kapcsolják az első négy istenhez akik Egyiptom felett uralkodtak (Ozirisz, Geb, Shu és Rá-Atum). Sokszor ábrázolják férfiasságát, ami a korai keresztényeket arra vezette, hogy démonizálják az istent.

Ba-Pef - Kisebb alvilági istenség. Neve szó szerint jelenti a Ba-t, vagyis a lelket. Ba-Pef gyakran ábrázolják sunyi, rosszakaratú istenségként. Az Óbirodalomban Bapef papságát királynők tartották. A piramis feliratok szerint, kultusz követte őt, s fájdalom vagy spirituális szenvedéssel kapcsolták össze, ami a fáraót érintette.

Bast - (Bászt, Básztet, Baaszt, Ubaszti, Baszet) Macskaistennő. Kultuszának központja Bubasztisz volt. Nevének jelentése nem igazán biztos. Eredetileg oroszlánfejű istennő volt a harmadik évezredben (i.e.). Szobrai, képei alabástromból készültek, mely örökölte nevét. Alsó-Egyiptom védelmezőjeként tekintettek rá. Később az első évezredben háziasított macskák jelentek meg, s Básztet megkapta a macskafejet. Szent állataihoz kerültek a macskák is. Ábrázolásokon szisztrumot és égiszt hordoz.

Bat - Tehén istennő, akit emberi arccal, de tehén fülekkel és szarvakkal ábrázoltak. Szeses, Felső-Egyiptom hetedik nomoszának (közigazgatási egység) vezető istennője volt. Ő adta az uralmat a fáraónak. Mindenhol ismert volt, míg a tizenegyedik dinasztia körül Hathor kultuszába nem olvadt.

Bata - Bika istenség, aki Anubisszal együtt jelképezi Felső-Egyiptom tizenhetedik nomoszát. Eredetileg kos volt, majd később bika lett. Valószínűleg egyenlő Bt, a halálistenséggel, akit a szakkarai nekropoliszból ismerünk.

Bes - (Besz, Biszu) Otthonok védelmezője, védelmezi az anyákat, gyermekeket és oltalmaz a szülés közben. Később Besz minden jó védelmezője lett. Besz ábrázolása különleges volt, hisz a legtöbb istent profilból ábrázolták, Besz képe szemből volt. Néha katonai ruhát viselt, s harcra készen jelent meg. Elijesztette a démonokat a házból. Mivel Besz a gonosz dolgokat elűzte, így a jó dolgokat jelképezi, mint táncot, zenét, szexuális örömöket. A ptolemaioszi korban pedig a szobákban Besz és felesége Beszet képét festették fel, hogy termékenységet hozzanak. Az Újbirodalomban Besz tetoválást viseltek a combjukon a táncosok, zenészek és a szolgalányok.

Folyt. köv.