Az imádkozó sáska


Természetrajza

Ájtatos manók (Mantodea)

Az ide tartozó rovarok meglehetősen nagytermetű sáskák, amelyek a többiektől eltérően a földtekének inkább déli felét és a mérsékelt égövet választották lakhelyül. Karcsú testük nem hord erőteljes kitinvázat, s különösen potrohuk puha. A majdnem mindig megnyúlt előtoruk – ez igen gyakran lényegesen kiszélesedik – bizarr külsőt kölcsönöz az állatnak. Minthogy a teljesen szabadon álló fej összetett szemeket és a mellett 3 pontszemet is hord és rendkívül mozgathatóan egyesül az előtorral, az ájtatos manók fejüket könnyen forgatják minden irányban, s a nélkül, hogy helyükről elmozdulnának, mindent észrevesznek, ami körülöttük végbemegy. Ez a sajátságuk sajátságos testtartásukkal és alakjukkal alattomos külsőt kölcsönöz e rovaroknak, amilyet más rokonaiknál hiába keresünk.

Az ájtatos manókat már a régiek is ismerték. A Mantis szó jóst jelent, s Theokritos „mantis ha kalamaia”-ja is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az állathoz tényleg sok babona fűződött; Aristarchos Akrisnak nevezi, s azt mondja róla, hogy veszedelmet hoz a többi állatra, ha rátekint. Moufet is már foglalkozik a Mantisokkal, s kutatja elnevezésüket, amit azok korai megjelenésével, de főleg sajátságos mozdulataival hoz összefüggésbe. Ezt a mozdulatát csakugyan minden nép észrevehette, s innen magyarázható, hogy a táltos, ájtatos manó, imádkozó sáska elnevezés mindenütt elterjedt. Földi János ezt írja róla: „többnyire csak 4 hátulsó lábain jár, fejét, mellét és első lábait feltartja, hogy szúnyogokat és más bogarakat kapdosson. Ha a törökök Afrikában látják, azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat.”

Az imádkozó sáska (Mantis religiosa L.)


Az ájtatos manóknak abba a csoportjába tartozik, amelynek tagjai torukon hosszanti lécet viselnek. Mindkét nem szárnyas. A 6–7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől; a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú. Testszíne változó. Vannak szürkésbarna és élénk zöldszínű példányok. De ezeknek színe egyáltalában nem függ a környezet színétől. Cesnola mindazonáltal azon a nézeten van, hogy az ájtatos manók öntudatosan keresik a nekik megfelelő környezetet. Egy alkalommal zöldszínű sáskákat barna és zöld növényekre helyezett, s néhány nap múlva tapasztalta, hogy a zöldszínűek eltűntek a barna növényekről, a barnák ellenben nem, amiből arra következett, hogy az előbbiek a madaraknak estek áldozatul. A kísérlet helyességében nem kételkedünk, azonban tény, hogy az imádkozó sáskák kezdetben mindig barnák, s csak a fejlődés folyamán változtatják meg színüket. Az színeződés okait nem ismerjük, de bizonyos, hogy az nem függ össze az éghajlat változataival, még kevésbé a környezettel.



Az európai imádkozó sáska a Földközi-tenger mellékén mindenütt elterjedt, s északra felvonul Lengyelországba is, itt azonban már szórványosan fordul elő. Németország nyugati felében is több helyen megtalálták. Amerikába az imádkozó sáskát valószínűleg növényekkel hurcolták be.

Állatunk ügyesen mászkál faágakon, leveleken, s percekig ül mozdulatlanul s kifelé tartott végtagjaival várja, hogy a feléje közeledő zsákmányra lecsapjon. Ha valami légy vagy bogár közeledik feléje, vagy eloson mellette, rögtön követi, s alattomosan támad rájuk, akárcsak valami ragadozó emlősállat. Ilyenkor végtagját görcsösen összeszorítja s a tüskék fogva tartják áldozatát. A menekülés már alig lehetséges és ha mégis megtörténne, akkor az állat másik rablóvégtagját is segítségül veszi. Utána a zsákmányát felfalja, csápjait pedig a lakmározás után el kezdi tisztogatni.

Az imádkozó sáska azonban saját faját is megtámadja, sőt, mi több, az erőteljes nőstény, a „gyengéd nem” a nála sokkal tehetetlenebb hímet is megöli és felfalja. Ha ujjunkat hozzá közelítjük, akkor hirtelen támadóállásba helyezkedik: elülső lábait felemelve szétterpeszti azokat, szárnyait kinyitja, hátulsó lábaira emelkedik, potrohát felkunkorítja és közben sziszegő hangokat hallat, s ezt úgy éri el, hogy potrohából kipréseli a levegőt.

Az imádkozó sáska Afrikában és Ázsiában is elterjedt. Kínában harci játékokat rendeznek velük. Két harcias nőstényt összeengednek, s ezek egymást rövidesen szétmarcangolják. Dél-Amerikában az ájtatos manó egy rokonát játékszer gyanánt használják. A hottentották egyes fajaikat tiszteletben tartják.

Totemállat

Az imádkozó sáska, szimplán szimbólumként is, akkor jelenik meg az életünkben, mikor annyi minden történik velünk, olyan káosz uralkodik az életünkben, hogy a saját hangunkat se halljuk.

Ha a sáska a totemállatod, megtanultad, hogy hogyan éld az életet a magad tempójában, hogy mindent jól gondolj át, mielőtt lépést teszel. Tudod merre jársz és hogyan juss el a célodig. Még ezzel a nyugalommal is képes vagy gyors és határozott döntésekre, ha szükség van.

A sáska a békét és harmóniát jelképezi. Ha rád száll álmodban, akkor mindenképpen jó szerencsét jelent.

A totemként és szimbólumként is ugyanazokat az üzeneteket hozza: tanuld meg, hogy mindenre időt szánj, ne siettesd és ne hasonlítsd magad másokhoz. A célodat úgyis eléred. A sáska csendben várja prédáját, nem mozdul, hisz az úgyis eljön hozzá.

Ha csendben maradsz, a megfelelő energiák meg fognak találni. Az imádkozó sáska azt az intuíciót és bölcsességet szimbolizálja, melyet a türelem és a kreativitás hoz el.

Építsd a jövőbeli terveidet, gondolkodj el az utadon. Ha az állat megjelent az életedben, ez igen fontos lehet most.

A sáska totemmel rendelkezők általában csendes, nyugodt természetű emberek. Jó megfigyelők. Természetesen nem feltétlenül így születtek, a totem megjelenése arra sarkall, hogy ezt meg kell tanulniuk.

A totem negatív oldala, hogy az ember gyakran elmenekül a problémái elől. Beleolvad a környezetébe veszély esetén, noha jobb szembesülni az akadályokkal az életben és leküzdeni azokat.

A sáska igen különleges totemállat és szimbólum, olyan szintű nyugalmat igényel, amit a mai rohanó világunkban már nehezen találunk meg. Az állat megmutatja, hogy inkább a saját tempónkra figyeljünk és haladjunk, ne veszítsük el a szemünk elől a célt, de igyekezzünk nyugalommal haladni az úton. De mindenképpen legyenek terveink a jövőre nézve.