A szitakötő

Kép forrása: sxc.hu - Mihai Tamasila - boogy_man
Meleg nyári napsütésben sokszor van alkalmunk a szitakötők életét megfigyelni. Patakok és folyók partján, ott ahol a mocsarakat nádasok szegélyezik, s a napsugártól csillogó víztükör fölött mindenütt megjelennek, szertelenül cikáznak a magasban, majd elsuhannak mellettünk, közvetlen közelségünkben oly hirtelenül, hogy emberi szem nem is tudja őket követni, hogy aztán ismét hatalmas íveket írjanak le a levegőben. Azután eltűnnek. Megpihennek valamely ingó nádszálon, amelyre könnyedén akasztják karcsú, azúrkék vagy tengerzöld testüket, vagy pedig egy faágon csüngenek, de emberi szem elől nem elrejtve, állandóan ébren, hogy aztán kellő pillanatban ismét a magasba szökjenek és folytassák pajzán játékukat.

Aki sokáig szemléli őket, elgondolkodik azon, hogy honnan ez az erő, kitartás. Hiszen az állat hihetetlen nagy energiát végez. Az állatok repülési sebességének összehasonlításakor kiderült, hogy a szitakötők az első helyen állnak.

Leeuwenhoek megfigyelt egy szitakötőt, amelyet egy óránál tovább kergetett egy fecske anélkül, hogy megfoghatta volna. Pedig a fecske a leggyorsabb repülők közé tartozik. Lendenfeld a szitakötők szárnyizomzatát tanulmányozta s kimutatta annak csodálatos fejlettségét. Összesen 32 szárnyizmot talált. Izomzatukat különben fejlett mellkasuk is elárulja, mely ezeknek befogadására alkalmas. De korántsem mindegyik faj dicsekedhetik el ezzel, a fajok egy része kevésbé kitartó repülő, lassan, nyugodtan lebeg, nem emelkedik a magasba, nem cikázik oly villámgyorsan, mint a többi rokona. Többnyire kihalt, de visszamaradt egy ősi alakjuk, az Epiophlebia, mely Japánban él, s amely nagyjában ezekre az ősökre emlékeztet.

A szitakötők kizárólag ragadozó állatok. Azt a szerepet viszik a rovarok között, amelyet a sólyom a madarak világában. A levegőben szinte eszeveszetten száguldanak zsákmányuk után, amely kisebb-nagyobb rovarokból, legyekből, de lepkékből is áll, s még annyi fáradságot sem vesznek, hogy azt valami védett helyre félrevonulva elfogyasszák, hanem ott a helyszínen falják fel hihetetlen mohósággal úgy, hogy néha áldozataik maradványai hullnak le a magasból, mialatt ők maguk már ismét más, frissebb préda után látnak. S ez alól a kisebb fajok sem mennek kivételszámba.

A szitakötők szervezete teljesen ehhez az életmódhoz alkalmazkodott. Legelőször is feltűnő nagy, összetett szemeik biztosítják a felől, hogy zsákmányukat már jól messziről észrevegyék, s ezeknek munkáját még elő is segítik: a szabadon mozgatható fej, s az erős, fűrészes állkapcsok, végül a fejtetőn látható, háromszögalakban elhelyezett pontszemek, úgyhogy mindezeknek munkájához képest elenyészően kevés az apró, szinte elsatnyult csápok szerepe.

De mellkasuk és végtagjaik kialakulása is ezzel az életmóddal függ össze. Hatalmas mellkasuk rejtegeti a szárnyizmokat, melyeknek fejlettsége ezeket az állatokat kitartó repülésre képesíti. A vékony végtagok meglehetősen előre tolódtak, ami a tor oldalszelvényeinek rézsútos helyzetével függ össze; megnehezíti ugyan a járást, de megkönnyíti a zsákmány megragadását és fogvatartását. A megfogott rovart ugyanis ezeknek segítségével tartja szájához az állat.

A szárnyak elhelyezkedése teljesen megfelel az állat súlypontjának, mely tulajdonképpen kissé hátrafelé esik attól a vonaltól, mely a szárnyak tövét összeköti. A legkisebb változás is kibillentené az állatot, s ha pl. annak potroha megsérül, az állat képtelen minden repülésre. A repülés eltér a madarakétól. A szitakötők szárnyuk hegyével nem ellipszist írnak le, hanem fekvő 8as alakot. Kitartó repülésük ismeretes. Hajók nyílt tengeren 600 angol mérföldnyire a parttól is találkoztak szitakötőkkel. Lehet, hogy a szél sodorta őket ilyen messzeségbe. Általában azonban felveszik a küzdelmet a levegő mozgásával. Ügyesen bukdácsolnak, s tengelyük körül is megfordulnak. A magasban a széllel dacolnak, vagy vitetik testüket, s ilyenkor szárnyukat alig használják. Máskor meg egy helyben lebegnek, vagy rendes szokásuk szerint valami kiálló tárgyra ülnek. Ha sétabotunkat kitartjuk, biztosra vehetjük, hogy valamelyikük ráül. A meleg egyáltalában nem zavarja repülésüket, sőt a zivatar közeledtét jelző tikkasztó hőség mintha fokozná féktelen csapongásukat.

A szitakötők szárnyai üvegszerűek, kemények, s azért is legyezőszerűen össze nem csukható, mozgatáskor szinte zörögnek. Szárnyerezetük rendkívül sűrű s 6 hosszanti ér körül csoportosul. Az erek eltérésében jutnak kifejezésre a megkülönböztető bélyegek, melyekkel azonban itt nem foglalkozhatunk. Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a szárny közepén lévő kis háromszög és az élesen határolt szárnyjegy a magasabb rendű szitakötőkre jellemző. A főerek a szárny tövén igen megvastagodnak s ott az izmok tapadási felületével érintkezésbe lépnek. Ennek következtében bizonyos izmok csak bizonyos ereknek mozgatását szolgálják, s így a szárnyat a legkülönbözőbb helyzetbe hozzák. Vannak hajlító, visszahúzó, emelő, közelítő, távolító és feszítő izmaik.

Nevei: Csúszó őrző, vízi pille, acsa, kígyópásztor, kígyóőrző, ördöglova, fátyolka.

A szitakötők az egész földkerekségen nem kevesebb mint 2500 fajjal vannak elterjedve, s ezek közül Európában 120, hazánkban pedig kb. 60 faj él. Elterjedési körük északra messzire átnyúlik Szibériába, s magassági elterjedési határuk hazánkban eléri a 2200 métert. A hazánkban élő alpesi fajok közül ebben a magasságban találták meg a Somatochlora arcticat a Chirpahavason.

Mágikus leírása:

A nyári napfényben tehát a legvarázslatosabb látvány a szitakötő. Fényes szárnyai és törékeny teste úgy néz ki, mintha most szökött volna a Tündérbirodalomból, és ennek az állatnak az ereje segít a természetszellemekhez közel lenni.

A szitakötő totem az illúziók áttöréséről szól, főleg azokról, melyek megelőzik a növekedést és a felnőttséget. A szitakötő a víziók erejének hordozója. A röpke és gondtalan szitakötők a forgószelet, a gyorsaságot és az aktivitást szimbolizálják.

A szitakötők a víz mellett élnek és születnek. Ezért tavak, folyók, patakok, források, öblök és mocsarak közelében találkozunk velük. A víz felszínén futás nem csak jobban kedvelt, hanem ez alapvető. A tojások a víz alatt növekednek, de a felnőttek már a levegőhöz kötődnek. Azok, akiket elárasztanak az érzelmek és el akarnak válni a problémáiktól, azok megtudják oldani a szitakötő totemmel.

A szitakötő segít az átalakuláson vagy előjelezheti a váltás idejét. Ha kényelmetlenül érzed magad az újítással szemben, keresd a szitakötő segítségét, a hasonló dolgok az ő területe.

A szitakötő az álomidő és az illúzió külszíne, a fizikai valóság. A szárnyak színjátszása olyan amit nem tapasztalhatunk meg minden nap. A szitakötő színe, energiája, formája és mozgása emlékezteti a megfigyelőt arra a helyre ahol a mágia megszületik.

A szitakötő a változás szelének lényege, a bölcsesség és a megvilágosodás üzenete, és a kommunikáció az elementális világból. Ez az elementális világ a növények, a levegő, a föld, a tűz és a víz kis szellemeiből áll. Lényegében ez a világ tele van természetszellemekkel.

A szitakötő totem képes a levegős és a fénylő lények között játszani. Ámbár, ez az ajándék magától értetődő figyelmeztetést is hordoz: az illúzió mestereként, a szitakötő totemmel rendelkezők figyeljenek arra, hogy ne csapják be magukat.

Ha a szitakötő eljön hozzád, lehet hogy elfelejtetted meglocsolni a virágokat. Más szinten akár szükséges hogy megköszönd az ételt amivel a testedet táplálod. A pszichikai szinten időt kell szakítanod, hogy áttörd az illúzióidat, amelyek gátolják cselekedetedet és az ötleteid.

A szitakötő totem mindig meghív, lásd a szokásaid részleteit, melyeken változtatnod kell. Felszedtél jó sok súlyt, vagy úgy kezdesz kinézni mint egy madárijesztő? A totem nem a divatos külsőt kívánja, csupán hogy ne hagyd el magad. Azon gondolkozol, hogy változásokat vigyél véghez az életedben? Ha érzed a változás szükségét, hívd a szitakötőt, hogy vezessen át az illúziók ködén az átalakulás útjára.

Nézd meg hogyan tudod az illúzió művészetét felhasználni a jelenlegi kérdéseidben vagy helyzetedben és emlékezz, hogy a dolgok nem úgy néznek ki ahogy látszanak.

A totem megtanít hogyan hozzuk egyensúlyba az érzelmeinket, a szellemi tisztaságunkat és az irányítást. A totem két év ciklusában dolgozik, tehát ha a szitakötő eljön az életedben, számíts arra, hogy a változás ez idő alatt történik meg. A szitakötő embereknek tisztelniük kell egészségüket és sok időt kell tölteniük a szabadban, a napfényen források vagy tavak közelében. A szitakötő megtanít arra is hogy hogyan lássunk túl a saját illúzióinkon.

Nagyobb méretben a szitakötő megkérdőjelezi számodra azt az illúziót, melyet te valóságnak hívsz, vagy egy nagyon fontos részét a valóságodnak, megy korlátozza képességed hogy növekedj vagy átalakulást teremts az életedben. A szitakötő a valóság nagyobb dimenzióiról beszél.

Ez az erő szimbólum különösen azoknak kell, akik nem képesek növekedni spirituálisan vagy képzeletük blokkolva van. A szitakötő emlékeztet, hogy az átlagos fizikai valóság nem minden mit elérhetünk. Szivárvány szárnyai emlékeztet arra, hogy élhetünk a mágia világában.

A szitakötő emberek álmodozók. Zavarba hoznak és idegesítenek másokat. A szitakötő ember majdnem skizofrénnek tűnik ahogyan pihen (vagy lézeng), elmélyülnek a fényben és az energiában egy időre, ezután át is reppenek másik tervekre. Egyénenként, a szitakötők sok ideges energiát veszítenek. Félbeszakításokkal néha le kell szállniuk és talajt kell fogniuk.

Forrás:

Alfred Brehm - Az állatok világa