A sün

Kép forrása: sxc.hu - alitaylor - Ali Taylor
Természetrajzuk

A sün-félék családjának legnevezetesebb képviselője a sünök nemzetsége. Megjelenésük és szervezetük oly sajátszerű, hogy néhány odavetett vonással is élethű képet rajzolhatunk róluk. Hosszúkás fejük ormánykába nyúlik. Szemük középnagy, fülük meglehetősen hosszú. Zömök törzsük felső- és oldalrészeit nagyon hegyes, merev tüskék, alsó oldalát pedig szőrök borítják. Végtagjaik 5 ujjasak. Egész talpukon járnak. Kulcscsontjuk karcsú. Fogazatuk 36 fogból ll, amennyiben fölül 3 metsző-, 1 szem-, 3 elő- és 3 igazi zápfoga, alul pedig 4 metsző-, 1 szem-, 2 elő- és 3 igazi zápfoga van minden állkapocsfélben.

Leginkább erdőkben és bokros helyeken tartózkodnak. Táplálékuk főként húsos gyümölcsökből és apró állatokból áll. Érzékeik közül szaglásuk a legfejlettebb. A nőstények 3-8 vak kölyköt szülnek. Téli álmot alszanak.

Az európai sün (Erinaceus europaeus L.)

Az európai sün nagyon zömök, vastag és rövid testű, hegyes ormányú, szélesen hasított szájú, széles fülű, aránylag kis fekete szemű állat. A szem és orrlyuk közt hat sor durva, sötétszínű bajuszsörte áll. A szemek mögött fehér folt látható. A nyakon és hason lévő szőr világosvörös-sárgásszürke vagy fehérszürke; a tüskék sárgásak, középen és hegyükön sötétbarnák; felületükön 24-25 finom hosszanti barázdát vehetünk észre. Albinók előfordulnak.

A sün hossza 25-30 cm, a faroké 2.5 cm, vállmagassága körülbelül 12-15 cm. A nőstény a hímtől, valamivel nagyobb termetén kívül, hegyesebb orra, vastagabb dereka és világosabb, inkább szürkésebb színezete révén különbözik; azonkívül a tüskék nem húzódnak le oly mélyen a homlokába, s ennek következtében a feje is valamivel hosszabbnak látszik. De ez még mindig nem magyarázza meg a tényt, hogy a legtöbb helyen az emberek a sün két válfaját különböztetik meg: a kutyasünt, melynek állítólag tompább orra, sötétebb színezete és kisebb termete van, és a disznósünt, melynek főbb ismertetőjelei a hegyesebb orr, a világosabb színezet és a jelentékenyebb nagyság.

Sűrű bozótos, vagy korhadt, gyökerükön odvas fák, sövények, nagy szemét- vagy rőzserakások, lyukas fakerítések, szúval mindazok a helyek, amelyek rejtekül szolgálhatnak neki, lebilincselik, és meglehetős biztonsággal számíthatunk rá, hogy itt évről-évre meg is találjuk. Ha az ember tartani és ápolni akarja, akkor a főgondot ilyen menedékhely berendezésére kell fordítania.

A sün félénk, de komikus és jó legény. Nem társalkodónak való, s majd mindig egyedül van, legföljebb nőstényével és közösségben. A legsűrűbb bokrok, vagy rőzserakások és sövények alatt mindegyik külön tanyáz, lehető kényelemben. Vacka levelekből, szalmából és szénából áll, amelyet egy odúban, vagy lyukban, vagy sűrű ágas-bogas bozótban készít el. Ha nem akad kész odúra, vagy ehhez hasonló, alkalmas helyre, akkor nagy munkával maga ás magának lakást. Ez rendesen kürölbelül 30 cm mélyen van a földben és két kijárata van; ezek közül az egyik délnek, a másik éjszaknak néz. De ezeket a nyílásokat éppúgy, mint a mókus, megváltoztatja, különösen nagyon erős északi és déli szélnél. Magas gabonavetésben rendesen csak nagy fészket csinál. A nőstény lakása soha sincs messze a hímétől, rendesen ugyanabban a kertben. Megtörténik az is, hogy a meleg évszakban a sün-pár egy fészekben lakik. Sőt akadnak gyöngéd érzésű sünök, amelyek nem válnak el párjuktól, s rendesen együtt maradnak és szerelmesek módjára kedvesen enyelegnek, incselkednek, játszanak, kergetőzne egymással. H a ahely biztos, akkor nappal is folytatják játékaikat, zajos helyen azonban, csak éjjel kerülnek elő. Futása meglehetősen esetlen, s közben folyton szimatol, mint a kutya, minden tárgyat gondosan megszagol, s ilyenkor orrából és szájából állandóan folyik a nyál.

Ha útjában valami gyanús hangot hall, megáll, figyel és szimatol, igen világosan észrevehető, hogy szaglása a legélesebb, különösen a látáshoz képest. Nem ritkán esik meg, hogy a sün a lesben álló vadásznak a lábáig jut, meghökken, szimatol és elmenekül, ha nem tartja jobbnak fegyverét igénybe venni és összegömbölyödni. Ilyenkor az állat alakjából nem látunk semmit, csak egy gömbölyű tömeget, amelynek csak egyik oldalán van mélyedése. A mélyedés a has felé vezet, és ilyenkor ott rejlenek jól odanyomva az orr, a végtagok és a rövid farok. A tüskék között a levegő akadálytalanul hozzáférhet, tehát hosszabb ideig is ellehet úgy, mert lélegezni tud. Ez az összegömbölyödés nem okoz neki fáradságot, mert a hátizmok, amelyekkel ezt eszközli, oly módon vannak nála kifejlődve, mint semmi más állatnál, és oly erővel hatnak, hogy megfelelő kesztyűkkel fölszerelt férfi és alig képes az összegömbölyödött sünt kigöngyölni.

A falusi nép ősidők óta azt tartotta a sünről, hogy gyümölcsérés idején a fák alatt lévő lehullott gyümölcs között hengergőzve, azt tüskéire szúrja és így hazaviszi. Ez olyan valószínűtlenül hangzik, hogy az újabb természetrajzi írók nem késtek - több más népi hagyománnyal együtt - kiirtani. Annyival inkább kötelességünknek tartjuk Ottó D. R. nyug. erdőmesternek 1908-ban egy vadászlapban közölt megfigyelését idézni. "Egy szeptemberi estén üregi nyúl lesen voltam... Naplementekor egy nagy sün baktatott előttem a mező felé: Körülbelül 100 m-nyire a szabad mezőn egy ősrégi vad körtefa állt, amelynek lehullott gyümölcse hívogatólag sárgállott a fa alatt. Ide ment a sün, s azonnal lakmározott, mikor jóllakott a földön hengergőzött, s aztán ugyanazon az úton visszatért. Midőn közelembe ért, csodálkozva láttam, hogy legalább tizenöt kis körtét szúrt fel a tüskéire. Miután szeretem az állatokat megfigyelni, a következő este egy órával előbb mentem arra a helyre. Valamivel korábban, mint tegnap, újra láttam a sünt, de nem vettem észre, honnan jött. Eltűnt ugyanazon az úton, mint az este, és húsz perccel később ismét megjelent; tüskéi túlon-túl meg voltak rakva körtével. Midőn tőlem 30-35 m-nyire volt, jól hallható hívogató hangot hallatott, mire azonnal 3 fiatal, alig félnövésű kis sün jelent meg. Ekkor az öreg megrázta magát, mint ahogyan a kutya rázza le a vizet; a körte minden irányban szerte ugrált, mire a fiatalok éhesen és falánkul estek a vacsorának. Később még többször láttam sündisznókat, almát, körtét, szilvát, gombát stb. így szállítani. Tovább nem figyeltem, de bizonyosan így gyűjtik össze készleteiket is." S ilyen eseteket, noha csak hallomás után, mások is közöltek. Van rá mód, hogy őt kinyújtózásra kényszerítsük. Így például, ha vízzel öntik le, vagy ha dohányfüstöt fújnak a tüskéken keresztül az orrába, azonnal kinyújtózik, mert érzékeny szaglási szervének a füst borzalmas valami: csaknem részeg lesz tőle, fölemeli az orrát, tántorogva dülöng tova, míg egy pár szippantás a friss levegő ismét magához téríti. Magasabb helyről való lezuhanáskor is összegömbölyödik s így nem éri baj. Zömök, esetlen termete mellett valóban meglepő vadászatai alkalmával tanúsított ügyessége. Alig tudja az ember elgondolni, hogyan bírja a kicsiny, fürge egereket elfogni. De valóban érti a mesterségét, s még a lehetetlennek látszót is véghezviszi. Ha a szobában való ide-oda járkálás közben a háznál tartott sündisznó hirtelen meglát egy egeret, amint lyukából kijő, hihetetlen gyorsasággal, bár bizonyos ügyetlenséggel reácsap, s nyakon csípi, még mielőtt ideje volna elmenekülni. Lenz közlése szerint a fogságban tartott sün 8 hatalmas hörcsöggel is, szembe mert szállani, sőt valamennyit meg is ölte volna, ha idejében el nem viszik tőle.

Évtizedeken keresztül csaknem klasszikus értékűeknek tartották azokat a kísérleteket, melyekkel Lenz a sünnek a kígyóméreggel szemben való ellenállását bizonyította. Általában a sünnek rendkívüli ellenállóképességet tulajdoníthatunk a kígyóméreggel szemben. Különben a keresztes vipera rendesen hozzá sem jut, hogy a sünt hatásosan megmarhassa, mert a kígyó megpillantásakor sajátságos védekezési tartásban helyezkedik, s a kígyóval szemben minden tétovázást és késlekedést kizáró, de óvatos és bátor harcmodort használ.

A kígyóméreggel szemben való ellenállásáról azonban többet is tudunk. Két francia kutató, Physalix C. és Bertrand H. a kígyóméreg hatásáról szóló tanulmányainkban már 1896-ban kimutatta, hogy egy 445 g súlyú sünnek 12 órán belül 20 mg szárított keresztesvipera mérget kell befecskendeznie, hogy megöljék. Más szóval: a sün ezzel a méreggel szemben 35-40-szer ellenállóbb, mint a tengeri malac. De ilyen méregmennyiség alig van egyszerre a keresztes vipera méregmirigyeiben, s így a sün életviszonyai között csaknem teljesen méregállónak mondható.

Azt is állítják, hogy a sün szenvedélyesen kedveli a tyúktojást, nagyon ügyesen tudja felkutatni, s még ügyesebben úgy kiszívni, hogy a tartalmából semmi se vesszen kárba. Az sem tagadható, hogy egy csibét, vagy tyúkot, házi nyulat, s más kisebb állatot is elfogyaszt, ha hozzáférhet, sőt még üldözőbe is veszi őket, s ilyen támadásoknak a fiatal nyulacskák éppúgy, mint a földön fészkelő madarak gyakran vannak kitéve. Sokat vitatkoztak azon, hogy vajon a sün az erdész s a gazda szemszögéből hasznos-e, avagy pedig káros. A kérdést nem könnyű eldönteni, annál is inkább, mert a szavazóbírák - a vadászok - maguk is ellenségei a kis tüskés vitéznek. Főként azt vetik szemére, hogy az egerekből nem bír jelentékeny mennyiséget elpusztítani, s e mellett nagy kárt tesz a földön fészkelő madarak közt, főként a fácánosokban. Csakhogy a vadászat, ha fontos is gazdasági szempontból, még nem éppen életérdeke nálunk az embernek. Néhány fogoly- és fácánfészek kirablásáért mégsem szabad halálra ítélnünk ezt a jámbor kis állatot.

A sün párosodási ideje március végétől június elejéig tart. Hét héttel a párosodás után 3-6 kölyköt ellik, ritkább esetekben nyolcat is. A kölykök vakok, fészkük szép, nagy, kitűnően bélelt. Az újszülöttek körülbelül 6.5 cm hosszúak, eleinte egészen fehéreknek látszanak, s csaknem egészen csupaszok, miután a tüskék csak későbben bújnak elő. Hogy már a születéskor megvannak, Lenz figyelte meg a szobájában született állatokon.

Egy hónap múlva a fiatal sün egészen olyan színű, mint az öreg, akkor már egyedül eszik, habár még szopik is. Meglehetősen későn éri el azt a készséget, hogy összegömbölyödni tudjon és feje bőrét az orráig lehúzhassa. Az anyjuk már korán hord nekik gilisztát, csupasz csigát, lehullott gyümölcsöt a fészekbe és valamivel később esténként magával kiviszi a csemetéket. A szabadban sokkal gyöngédebb fiaival szemben, mint a fogságban; mert itt néha a neki sajátos lelki nyugalommal ivadékának egész seregét fölfalja, mégha a legínyencebb és legbővebb táplálék áll is rendelkezésére. Ősz felé már az ifjú sünök annyira fejlettek, hogy mindegyik meg tudja szerezni a maga táplálékát, sőt fölhizlalja magát a télre s az öregek példájára hozzálát téli szállásának elkészítéséhez. A sünök általában elég laza kötelékben élnek nőstényeikkel, s télire valamennyi külön költözik.

Bizonyos esztendőkben a sünök szaporábbak; ez a tél jellegével van szoros összefüggésben. Ha előzetes nedves időjárásra erős éjjeli fagyok következnek, akkor a fiatal sünök nagyszámmal pusztulnak el.

A téli szállás nagy bozontos szalma-, széna-, lomb- és mohából álló rakás, amely belül azonban nagyon gondosan ki van bélelve. Az anyagokat a hátán hordja haza, meghengergetvén magát ott az anyagban, ahol az a legsűrűbb, nagymennyiséget szurkál így fel magára, s valóban komikus, amikor rakományával tovamozog. Az első fagy megjelenésére beássa magát az odújába, s a hideg időszak alatt megszakítás nélkül alussza téli álmát; ez Németországban, Altum szerint, november elején történik. Fent leírt tanyáját olyan helyre rakja, ahová a szél még hozzáhordja a lombot, s ő maga munka közben pikkelyszerűen egymásra rakja rendesen a leveleket, s rendesen napsütötte oldalakat keres fel. Ritkán helyezkedik el más állatok elhagyott odúiba vagy fák odvas gyökerei közé. Téli pihenőidejét néha moha alatt tölti el, akkor fekhelye alig nagyobb, mint egy nagyra sikerült lúdtojás.

Tavasszal csak az éjjeli fagyok teljes kimaradása után, s ha a nappali hőmérséklet legalább 10-15 C°, hagyja el téli szállását. Ébren van ugyan, röfög is, ha megérintik, de mégsem búvik ki. Viszont általában az a tapasztalat, hogy az időjárás enyhülése álmának ideiglenes megszakítására készteti. Érzéketlensége, mely éber állapotában is elég nagy, álmában nagyon fokozódik.

Egér- és patkánypusztítás céljából gazdák gyakran pincékbe, kamrákba zárják el eleség nélkül; itt persze éhen pusztul, hacsak nem tud elmenekülni. Arra célra sokkal alkalmasabb a macska, mert gyorsabb is.

A sünt nem nehéz megszelídíteni, csak számára alkalmas helyre kell tenni. Az embert a legrövidebb idő alatt megszokja, elfogadja tőle az eleséget, s maga is keres magának. Konyhában az alkalmatlan svábbogarak pusztítását nagy buzgalommal végzi. Altum pedig a görényt tartja a sün fő ellenségének. Hogy tél idején a görény lyukában sünbőröket lehet találni, ismeretes. Piszkos, és kellemetlen szagot terjeszt, de komikus voltánál fogva nagyon mulattató. Könnyen szokja meg a legkülönfélébb táplálékot és italt is.

Halála után is kell még hasznot hajtania. Húsát valószínűleg csak cigányok, s hasonló csavargók eszik meg, de Spanyolországban régebben, különösen böjt idején, gyakran ették. Az ókorban a gyógyászatban is szerepelt. Vérét, zsigereit, sőt még ürülékét is gyógyszerül használták; vagy megégették az egész állatot, s hamuját hasonló módon használták, mint a kutya hamvát. Még ma is gyógyhatásúnak tartják a zsírját. Tüskés bőrét pedig a rómaiak gyapjúkendőik kártolására használták; ezért a sün bőrével élénk kereskedelmet űztek, amely olyan jövedelmező volt, hogy a szenátus határozataival kellett szabályozni. Azonkívül még gerebennek használták a sün bőrét. Még manapság is használják némely gazdák a tüskebőrt a borjúknak a szoptatástól való leszoktatásra; a borjúnak az orrára kötnek ilyen darab bőrt, s így eresztik az anyja alá, a tüskék persze szúrják a tehenet, s így a tehén elrúgja magától a borjút, s ennek meg kell szoknia más eleséget.

Miután nem képes magát megvakarni, a bőrélősdieknek nagyon jó gazdája kell legyen, és bizony rendesen nagymennyiségű kullancsot és bolhát táplál.

Totemállat


A sün az álmokban és totemállatként az energiának, vitalitásnak, termékenységnek, megérzésnek, védelemnek, befogadásnak és intelligenciának a szimbóluma. Akiknek a sün a totemállata vagy álmukban jelenik meg, azoknak tudniuk kell hogyan lássák el magukat, hogyan viseljenek gondot magukra. Mindezt stílussal és kecsességgel.

A totemállat jelzi, hogy a nehézségeken át kell tudnunk vágnunk magunkat. Nyugalommal, higgadtsággal, ahogy a sündisznó teszi. A sün a termékenységnek is a szimbóluma és a földdel is kapcsolatban áll. Rövidke lábai miatt nagyon közel van a földhöz és így könnyedén kapcsolódik is hozzá.

Az összegömbölyödése jelzi, hogy nekünk is magunkba kell kicsit fordulnunk, kapcsolatba kell lépnünk belsőnkkel és végig kell gondolnunk a körülöttünk történő eseményeket.

Közép-Ázsiában és Irán néhány részén a jó terménnyel, termékenységgel és a tűz ajándékával kapcsolják össze a sünt. Ezekben a kultúrákban a sünt szoláris erő állatnak is tartják, így erősen kapcsolódik a Nap energiáihoz. Ezt talán jobban megérthetjük, ha arra gondolunk hogy egy süngombóc nagyon hasonlít a Napra és sugaraira.

Éjszakai állatként és azzal hogy csupán egy érzéke különösen fejlett, a sün a megérzések, pszichikus képességek és jósálmok, víziók szimbóluma. Egy olyan birodalomban él, ami nem túl tiszta.

Mivel kiváló az ellenálló képessége a kígyóméreggel szemben, s alvó állapotban is annyira érzéketlen a külső hatásokra, hogy ha megsebzik is, sokáig él még, így a rosszal szembeni győzelem szimbóluma is. Ez az újjászületés jelévé is teszi.

A görögök és a rómaiak intelligenciát is kötöttek hozzá, mivel szerintük a gyümölcsöket felszedi kis tüskéivel és hazacipeli. Tehát gondolnunk kell a jövőre is a totem esetén.

Források:
Alfred Brehm: Az állatok világa, Kossuth Könyvkiadó, 1995.