A pók

A pókfélékhez (Arachnoidea) nemcsak a szűkebb értelemben veendő, tulajdonképpen pókok tartoznak, hanem a skorpiók, az álskorpiók, az atkák, a hosszúlábú kaszáspókok, szintúgy a hengertestű Solifuga-félék, meg más nyolclábú apróságok is. Mindezek együttesen betöltik az osztály terjedelmes keretét, melyben az összes ma még élő cheliceraviselő fajok - az előbbiekben ismertetett tőrfarkúaktól eltekintve - több csoportban egyesíthetők. Az idetartozók általában szárazföldi állatok. A földön bujkálnak, hasadékokban rejtőznek, köveken és sziklákon kúsznak, növényeken élnek, részben ezek belsejébe furakodnak, sőt különböző állatokon élősködnek. Csak kevés olyan fajt ismerünk közülük, mely a vízben újból meghonosodott volna, mint például a vízipók és a víziatkák. A szárazon s a levegőn való tartózkodásuk eredményezte szervezetüknek jellemző kifejlődését és általában testi apróságukat; hiszen ízelttestű óriások, miként a vízben élők, a szárazon csak alig létezhetnek, mert testük minden mozgása igen nehézkes, meg korlátolt volna. A rovaroktól eltérően azonban a pókok általában nem számíthatnak az emberek szíves érdeklődésére; sőt ellenkezőleg, majdnem mindenütt megvetendő, utálatos, csúnya teremtéseknek tartják őket. Pedig vannak érdemes tulajdonságaik is; aki velük tüzetesebben foglalkozik, sok érdekes megfigyelést jegyezhet fel róluk, különösen életmódjuk tanulmányozása révén. Itt láthatunk apró ugró pókokat, amint barangolás közben, macskamódra óvatosan és csillogó szemekkel megközelítik a falon ülő legyet, vagy amint biztos szökéssel más zsákmányra vetik magukat, hogy ezt hatalmukba ejtsék; amott megcsodálhatjuk a hálós-pók művészien szőtt, napfényben fehérlő, szép hálóját; más fajok pedig az anya szeretetteljes gondoskodásának legszebb példáit mutatják be nekünk, amidőn ivadékuk biztosításában fáradoznak. Már a karbonkorszak idején éltek pókok a Földön; ezek valószínűleg - miként a mostaniaknak egy része - barangoló életmódot folytatva szabadon vadásztak rovarokra. Valóban ismerünk e régi geológiai korból származó lenyomatokat oly nagy számban, hogy ezek tanulmányozása alapján az akkori fajoknak a mostan élőkkel való rokonságát és hasonlatosságát megállapíthatjuk. Azonban jellemzi mindezeket a régieket szervezetüknek eredetibb berendezkedése, ami külsőleg abban nyilvánul, hogy potrohuk még nem osztatlan testrész, hanem szelvényezett; szelvényei még nem forrtak egymással össze; belső szervezetük is bizonyára ennyivel ósdibb és egyszerűbb volt. Sőt egyes kövült példányokon állítólag még meg lehet ismerni a potroh végtagszerű függelékeit, ahogyan ezt a mostani fajokon csak embrionális állapotukban észlelhetjük. Gazdag tárháza az ősi pókfauna maradványainak a borostyánkő, amelyből annyi fajt ismerünk, hogy beosztásukat 70 nemre kellett kiterjeszteni. Ezek között olyanok vannak, melyeket közvetlenül a mai fajok közé helyezhetnők különböző rendszertani csoportokba; de a mostan élőktől lényegesebben eltérő alakok is léteztek e kihaltak között, amilyen például a hosszú rágócsápokkal rendelkező harmadkori őspók (Archaea Koch) volt.

Totemállat

A pók igencsak hosszú történettel bír a kultúrákban. Ősi szimbóluma a mágiának, misztériumoknak, erőnek, növekedésnek, s az időnek. A pók és a hálója emlékeztet minket arra, hogy minden döntésünk és választásunk kihat az életünkre. Amikor megjelenik nekünk, üzen nekünk, hogy figyeljünk arra, amit teszünk. Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy döntéseink mennyire befolyásolják életünket, s hogy hogyan is fejleszthetnénk azon. De gondolnunk kell másokra is, hogy döntéseink mennyire hatottak az életükre. Ám a pók hálója többre is mutat. Manipulálhatjuk a gondolkodásunkat, hogy később hogyan is szeretnénk élni az életünket.

Az indiánoknál a pók a védelem szimbóluma is. A pók tanító volt és védelmezője a rejtett tudásnak. Indiában a pók jelöli azt, hogy nem minden az, aminek látszik. Egyiptomban teremtésnek, az újrateremtésnek a szimbóluma. Neith istennővel kapcsolják össze.

A pókok nagy terveket és titkokat rejtegetnek. Az indiánok azt mondják, hogy a Pókasszony fonta az életet és az élőlényeket, s hogy minden ezen a fonálon csatlakozik egymáshoz. Egy régi történet szerint a pók adta az első ábécét az embernek, hogy kommunikálhasson a másikkal.

A pók totem egyensúlyt tanít a múlt és a jövő között, a fizikai és a szellemi világ között. Az erő és a gyengédség kombinációja. Segít felébreszteni a kreatív tehetséget. Emlékeztet, hogy a múlt mindig kapcsolatban áll a jövővel.

A pók üzenetéhez tartozik, hogy élned kell, haladnod tovább. Gondold át a lépéseidet, s hogy kikre leszel vele hatással. Egyensúlyt teremts az életedben, s figyelj oda minden apró rezgésre a hálódon, mert jutalmat rejthet.

Minden hálórész kapcsolatban áll a középponttal, így tehát ne felejtsük el, hogy honnan is indultunk.

Akik a pók totemmel rendelkeznek általában sikeresebbek az írással kapcsolatos varázslatokban.