A galamb

Kép forrás: sxc.hu - MojtabaT
Írta és összeállította: Salem

Természetrajzuk

Azzal kezdeném, hogy rengeteg fajta galamb létezik, s nehéz lenne mindet felsorolni, így a legáltalánosabbakat, környezetünkben megfordulókat említem.

Házigalambok

Valamennyi házigalambfajta a szirti galambtól származik.

Dörigen szerint mintegy 124 fajta és változat van, amelyek között nagy eltérések vannak, mint pl. a golyvás- és sirálykagalamb, vagy a bogdetta- és a tyúktorkú-galamb között, mindazonáltal a galambfajták sorozatát szemlélve, sok átmenetet találunk az egyes fajták között, amelyek az ellentéteket lényegesen enyhítik.

A házigalamb úgy természetében, mint életmódjában teljesen megegyezik a szirti galambokkal; sohasem fészkel fákon, hanem mindig épületeken, vagy épületekben, tornyokban, falak mélyedésében. Ha egészen fiatal szirti galambfiókákat együtt nevelünk fel házigalambokkal, akkor éppen úgy viselkednek, mint ezek, bár olyan kezesek sohasem lesznek, mint a házigalambok.

A házigalambfajták hangja egyforma és megegyezik a szirti galambéval; ugyancsak egyforma a szín is. Az alapszín ugyanis a kék, fekete harántsávokkal a szárnyakban és fekete farktollakkal, ezenkívül valamennyi házigalamb-fajtánál több-kevesebb nemzedék után megnyilatkozik a hajlam visszaütni a szirti galamb színére. A legkülönfélébb színek összekereszteződéséből mindig előkerül az ősszín és rajz. A közeli rokonság mellett szól, hogy bármely házigalambfajta keresztezhető a szirti galambokkal s az utódok nemzőképesek maradnak, míg más fajok keresztezései csak igen ritkán vagy egyáltalán nem nemzőképesek. A szirti galambon kívül más olyan galambfaj nem létezik, amelytől a házigalamb származhatott volna és nem lehet feltételezni, hogyha lettek volna is valamikor, ezek mind kipusztultak volna, amikor a szirti galamb mérhetetlen nagy területen megmaradt.

A szirti galamb életmódjából következtetve, igen valószínűnek látszik, hogy előszeretettel kereste fel az emberi építkezések sötét zugait és mélyedéseit fészkelés céljából, viszont az ember is hamar megkedvelhette a kecses mozdulatú vidám állatkákat s különösen azon időtől fogva, mióta húsuk finomságára rájött, bizonyára igyekezett több-kevesebb céltudatossággal a galambokat háza tája közelében megtartani.

A legrégibb adat a negyedik egyiptomi dinasztia idejéből, 3000. évvel Kr. e. származik, amikor is már szerepeltek a galambok az egyik fáraó ételjegyzékén. A középázsiai népeknél már a legrégibb időkben otthonosak voltak. Minthogy rendszerint templomokon és ezek körül telepedtek meg, a régi népek az istenek vendégeinek, tiszta és szent madaraknak tekintették és teljes szabadságot adtak nekik. Ilyként valóságos galambkultusz keletkezett, amely Közép-Ázsiától nyugat felé terjedt, Asszíriából Szíriába, Föníciába, Palesztinába és Ciprus-szigetére, ahol a phaposi istennő templomában ki- és berepültek. Az Ótestamentumban több helyen van említés téve a galambokról, az Újtestamentumban gyakran fordul elő, hogy a zsidók galambot visznek az áldozati oltárra.

Szíriából az V-ik században Kr. e. kerültek Görögországba, mert fel van jegyezve, hogy 478-ban K. e. látták itt először a fehér galambokat. Félszázad elegendő volt, hogy egész Görögországban elterjedjenek. Arisztotelész írja róluk, hogy eleinte sötétek s csak később pompáznak a legkülönfélébb színekben. Sőt itt már éppen úgy, mint keleten, hírhordozásra is használták a galambokat. Itáliába, vagyis Rómába, valószínűleg Szicíliából kerültek, mert itt Aphrodité-templomában nagy csoportokban tanyáztak (Crix-hegyén). Varro írja (116-28 Kr. e.), hogy Itáliában félig szelídített szirti galambok voltak, de már egészen szelíd állapotban és ezeket külön galambházakban tenyésztették s nem ritkán 5000 darabra ment fel az állomány. Mantua ostrománál, 44-ben Kr. e., hírszolgálatra is használták fel a galambokat és Plinius említi, hogy már törzskönyvezték az értékes galambokat és igen magas árakat fizettek értük. A római birodalom terjedésével Európa többi országaiba is elkerültek a galambok.

A keleten idővel a galambtenyésztés kedvteléssé, sporttá alakult át. Mohammed idejében, 600-ban K. e., Arábiában és szomszédos országokban sok galambot tartottak. Az 1000-ik év után a bagdadi kalifák és az egyiptomi szultánok rendszeres postagalamb-járatokat létesítettek, amelyek 1500-ig fennállottak és a keresztes-háborúk alkalmával is szerepet játszottak. Ázsia és Afrika mohamedánjai ma is elsőrendű szakavatott galambtenyésztők. Kelet-India nagy mogulja, Akbar, híres és nagy galambkereskedő volt; nagyvezírje, Fazil írja az udvari krónikában hogy 20.000-nél kevesebb galamb sohasem volt az udvarnál. Egyben 17 fajtát ír le és elmondja, hogy a fajták keresztezésével bámulatos módon tökéletesítette azokat, amely eljárás eddig nem volt ismeretes.

Közép- és Nyugat-Európában sok galambfajtát tartottak, amelyek ősei már a keresztes-háborúk idején kerültek ide, de igen sokat hoztak a holland kereskedők is. A 16-ik században azután úgy Hollandia, mint kelet felől terjedt a galambtenyésztés Németországban, Franciaországban és Angliában. Az újabb időkben közvetlenül importálnak tenyészgalambokat Ázsiából, Észak-Afrikából és a Földközi-tenger melléki országokból. A tenyésztés több irányt vett: tenyésztenek galambokat kedvtelésből, csupán a szépre és rajzra, az alak különlegességére, a tollazat sajátságos kialakulására, hangra (dobos galamb); tenyésztenek galambokat sportból, ú. n. postagalambokat, különféle röpgalambokat végül gazdasági célból, mikor is a tenyésztő nagytestű húsos galambfiókákat akar termelni és a piacra vinni.

Ha a házigalamb és a szirti galamb közötti különbségeket vizsgáljuk, akkor annyi tulajdonságot észlelhetünk, hogy ezekre csak röviden és csoportosan utalhatunk. A nagyság tekintetében pl. igen nagy eltérések vannak az egyes fajták között, a test hossza a csőrhegytől a farok végéig 26-27 cm. (egyiptomi sirályka) és 55 cm. (római galamb) között váltakozik, a legtöbb galambnál, ú. m. a mezeinél 33-36 cm. Alak szempontjából is nagy eltérések vannak. Az angol golyvás, mint kecses, karcsú állat tűnik fel, míg a másik végletet a sirálykában látjuk, amely fajtánál minden testrész rövidítettnek látszik. A hosszú nyakú carrierek és bagdetták egész eltérő képet mutatnak, aki először lát máltai galambot, az nehezen tudja elképzelni, hogy ez a fajta rokonságban lehet bármilyen más galambfajtával. A csőr hossza, valamint a csőr tövénél és a szemet körülvevő szemölcsök is képezik a kitenyésztés tárgyát, nemkülönben a lábak hossza, valamint ezek tollazata (gatyás). A tollazat is sokféleképpen alakul ki, a sima, szorosan testhez álló tollazaton kívül előfordul a fodros, selymes, borzas tollazat; a nyaktollazat sok esetben hosszú sörényszerű, más fajtáknál pedig valóságos parókává, csuklyává alakul át; igen érdekes a sirálykák tollazata, amely elől a nyaktól a mellig sávot visel; a bóbita, vagy sapka a legkülönfélébb formákban fordul elő. A tollas és sima lábakat már fentebb említettük.

A legtöbb változat a színeknél fordul elő. Bámulatos, milyen elragadó színezést mutatnak fel az egyes fajták, azonban mindig csak öt szín váltakozik s képezi átmenetekben a különféle árnyalatokat. Ez az öt szín a kék, fekete, vörös, sárga és fehér. Ezek összevegyülnek, egymásba tolódnak és alkotnak világoskék, ezüst jégkéket, tejkéket, gyöngyszürkét, lisztfakót, palakéket, bíborkéket, bíborbarnát, világossárgát, izabellaszínt, stb.

A rajz tekintetében is nagy eltérések vannak. Már a szirti galambnál mutatkoznak a szárnyakon harántsávok, amelyek igen sokféleképpen alakulhatnak. Előállhatnak a test különböző helyein foltok, a tollakon pettyek, szalagok, szegélyek, sávok, stb., amelyek az állatoknak sajátságos fényt és ragyogást adnak.

Mindezeken kívül még a hang, a repülés és az otthon szeretete képezi a kitenyésztés tárgyát, így a dobos galamb érdekes hangjával köti le az ember figyelmét; a különféle keringők (bukók, pergők, stb.) sajátszerű, sokszor művészi repülésükkel gyönyörködtetik a szemet, míg a postagalambok messze földről, akár előzetes begyakorlás nélkül is, hazahozzák a rájuk bízott hírt.

Az ivarok nehezen különböztethetők meg egymástól. A hím galamb rendszerint erősebb, bátrabb és főleg a padláson vagy galambházban ismerhető fel, amikor udvarol a tojónak és utánaszalad. A házi galambok általában magas kort érnek el; megfigyeltek egyeseket, amelyek 30 évesek lettek. A tenyészképesség sok esetben 12 éves korukig eltart. Úgy a szirti, mint a házi galambnak közös ellenségei vannak a ragadozók világában. A szirti galamb edzettebb és mozgékonyabb lévén, hamarább ismeri fel az ellenséget és ügyesebben tudja kikerülni. Megbízható megfigyelők látták, hogy szirti galambok a ragadozómadarak elől menekülve, tóba vagy tengerbe vetették magukat, s darab ideig a víz alatt tartózkodva, egészen máshol bukkantak fel megint, mint ahol alámerültek. A házi galambok a ragadozóktól való félelmükben a ház belsejébe igyekeznek menekülni és e közben nem ritkán ablakokat is törnek be.

Totemállat

A galamb számtalan kultúrában és mítoszban jelen van, így nehéz is lenne elkezdeni az elejétől. Ám a legfontosabb dolgok, amik a galambhoz köthetők: szeretet, kellem, ígéret, odaadás, isteni, szentség, áldozat, anyaság, felemelkedés, megtisztulás, hírvivő, remény.

A galambok különleges módon etetik fiókáikat, ezért a nevelés, táplálás szimbólumai is. Elterjedt nézett, hogy az anyaság szimbólumai.

A galamb gyakori társa Istárnak is. A remény, odaadás, béke és az üdvözülés jelképe.

Aphroditével is gyakorta ábrázolták, így megláthatjuk a magasabb szeretet jeleként is, olyan nagy szereteté mint az istennő maga. Az a fajta szerelemé, amely vakká tesz, de szívünket megnyitja. A galamb azt jelzi, hogy képesek legyünk a szeretet lencséin keresztül látni a lelkeket.

A galamb képes hazatalálni bárhonnan. Még ha meg is tévesztik, egy kis idővel később újra megtalálja az utat az otthonába. A galamb totemmel rendelkezők mindig figyeljenek a gyökereikre. Tudják honnan jöttek és térjenek is vissza időnként.

Isteni hírvivők, tehát figyeljünk arra mit is akarnak nekünk mondani az istenek.

A galambok csapatos állatok, szóval a totemmel rendelkezők is hasonlóan társasági emberek, illetve figyelmeztetésként is értelmezheti az ember, hogy az adott időszakban érdemes keresnie az embereket.

Japánban a béke szimbóluma a japán háború isten, Hachiman jeleként. Ez az egész világon elterjedt nézet. E megfelelése miatt a békességre kell törekednie e totemállattal rendelkező egyénnek.

A lélekhez is hozzá kapcsolták a galambot, s a belső hangunkra hívja fel a figyelmet. A szláv legendákban a galamb a szimbóluma a lélektávozásának. A galambtotem segít nekünk feldolgozni a halállal kapcsolatos fájdalmat, könnyebben elengedjük a szerettünk.

Számos jelentése van a galambnak, s ezt az egyén, akinek álmában vagy életében megjelent akár totemállatként akár csak jelként, az értelmezheti igazán.

A galamb üzenete: gyökerekhez való visszatérés, a halál elfogadása, béke, társasági élet, egy isteni üzenet, odaadás a kisgyermekek iránt, önmagunk iránti odaadás, figyelem az emberek iránt, a jövő fényes ígérete, remény. Minden helyzettől és környezettől függ. Hallgassunk a belső hangokra, hogy ha a madár feltűnik az életünkben.

Források:
Alfred Brehm: Az állatok világa, Kossuth Könyvkiadó, 1995.