Natura‎ > ‎Növények‎ > ‎

A gyógynövények gyűjtése

Gyűjtés

Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, amelynek valamelyik szervét (gyökerét, levelét, virágját stb.) a benne levő hatóanyag-tartalomért a gyógyászatban felhasználják. A gyógynövényeket, illetőleg azok hatóanyag-tartalmú részeit ritkán használják friss, természetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóanyag-tartalmú megszárított részét drognak nevezzük.

Ez a megállapítás természetesen az állati eredetű drogokra is vonatkozik, mert állati eredetű drogokat is felhasznál a gyógyászat. Ilyenek pl. a bíbortetű, cetvelő stb.

Gyógynövényeink nagy része az ország legkülönbözőbb részein vadon terem. Ott találjuk őket az erdőben, mezőn, utak mentén, parlagokon, futóhomokon, trágyadomb közelében, mocsaras talajokon. Egyesek nálunk vadon nem teremnek, ezért kizárólag termesztés útján jutunk hozzájuk (pl. a borsos menta, ánizs, sáfrány stb.).

A gyógynövények, illetőleg a drogok részben gyógyszertárakban, részben gyógynövény-szaküzletekben szerezhetők be. Saját szükségletünkre azonban kisebb mennyiségű drogot magunk is előállíthatunk.

Aki gyógynövény gyűjtéssel kíván foglalkozni, annak alaposan ismernie kell a gyógynövényeket, nehogy összetévessze a hasonlókat egymással. (Pl. a nadragulyalevelet a csüngőbelénddel, ritkábban az alkörmös levelével vagy a fehérmályva-levelet a nagyvirágú pajzssajtéval stb.) A gyűjtésben segítségére lehet a helybeli gyógyszerész is.

Fontos tudni azt is, hogy a gyűjtésre kiszemelt területen a kívánt növény terem-e olyan mennyiségben, hogy gyűjtésével érdemes foglalkozni. A gyógynövények gyűjtése akkor gazdaságos, ha aránylag kisebb területen nagyobb tömeget lehet összeszedni.

A gyógynövények gyűjtése közben ügyeljünk arra, hogy ne tegyünk kárt az erdőben, szántóföldön, réten stb. A gondosan és körültekintéssel végzett gyógynövénygyűjtéssel sokszor hasznot hajtunk a gyomnak számító növények irtásával. Természetesen az ásó nyomát, a kiásott gödröcskéket a szedőknek gondosan el kell tüntetniük. A hársfa lombozata sem szenved kárt, ha a virágzatokat nem a gallyak és karvastagságú ágak letördelésével szedjük, hanem megfelelő körültekintéssel létráról vagy pedig hernyózó olló segítségével lecsipdelünk egy-egy, ceruzánál nem vastagabb hajtást, s a virágzatokat arról szedjük le.

A drogok a kereskedelemben mindig meghatározott alakban kerülnek forgalomba. Minthogy értékesítésük céljából ezt fontos tudni, célszerű, ha az, aki először foglalkozik gyógynövénygyűjtéssel, megbízható helyről megfelelő drogmintákat szerez be, és azok figyelembevételével készíti el áruját.

Egyes növényi részeket még szárítás előtt, másokat pedig szárítás után mechanikailag fel kell dolgozni. Pl. gyökereket meg kell hámozni vagy felaprítani; némely virágról eltávolítandó a csésze, máskor csupán a virágszirmokat kell gyűjteni, így pipacs- vagy rózsagyűjtéskor. Ezekre figyelemmel legyünk, különben az árut nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk értékesíteni.

A gyógynövények egyes részeit mindig akkor gyűjtsük, amikor a hatóanyagot a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák. Általános szabályként állítsuk fel, hogy a földben levő szervek, gyökerek, gyökértörzsek stb. csak késő ősszel és kora tavasszal, tehát a növény nyugalmi állapotában gyűjtendők. A kivételeket az egyes növényi szervek leírásakor ismertetjük.

A növény föld feletti része (herba) legtöbbször virágzáskor gyűjtendő. A levelet kifejlődésekor, tehát leginkább közvetlenül a virágzás előtt, alatt vagy után szedjük. A virágokat kinyílásuk idejében, a terméseket, magvakat érett állapotban szedjük. E tudnivalókat feltétlenül tartsuk be, mert a drog elárulja, ha nem megfelelő időben gyűjtöttük. Pl. a gyökér nem lesz tömör, hanem likacsos, ha akkor szedjük, amikor a növény már szárba ment.

A növények gyűjtéséhez szükséges szerszámokat, eszközöket (ásó, kés, olló, gyűjtőfésű, kosár, zsák, zsineg) vigyük magunkkal, mert csak akkor haladunk a munkával, ha ezek rendelkezésünkre állnak.

Fontos, hogy azt a növényi részt gyűjtsük, amelyre szükség van. Ha virágot akarunk gyűjteni, ne törjük le a növény ágait. Ha csak levélre vagy termésre van szükségünk, ne tépjük ki az egész növényt gyökerestül. A napközben gyűjtött anyagot zsákokba vagy kosarakba szedjük, és úgy szállítsuk a szárítóhoz. A kevésbé kényes növényi részeket, gyökereket, terméseket, rügyeket zsákokba lakjuk. A virágok közül zsákokba gyűjthető a székfű, hársfa, cickafarkkóró, szarkalábvirág, tehát nagyjából azok, amelyek nem tapadnak könnyen össze, virágokat minden körülmények között kosarakba szedjünk (kökényvirág árvacsalánvirág, bodzavirág), mert kényesek, a zsákban összetöredeznek és rozsdafoltot kapnak. Tartsuk szem előtt, hogy meleg időben, forró napon a növények hamar romlanak. Gyűjtésre legjobb a hűvös idő és az árnyékos hely.

Ha a gyűjtésre kiszemelt terület csak pár kilométernyire fekszik a szárítóhelyiségtől, vagyis számíthatunk arra, hogy a friss növény néhány órán belül a szárítóba kerül, a szállítás alatt nincs sok tennivalónk. Ha viszont a szállítás 6-8 órát is igénybe vesz, akkor két-három óránként a zsák tartalmát, lehetőleg árnyékban, gyepre vagy ponyvára ürítsük ki, kezünkkel rázzuk fel, hogy a kihűlést elősegítsük, és csak azután szedjük ismét zsákba. A beváltónak érdeke, hogy az áru minél hamarabb a szárítóba kerüljön, nehogy halomba rakva befülledjen.

A gyökeret, gyökértörzset (radix, rizóma), vagyis a földben levő növényi részeket ősszel vagy kora tavasszal gyűjtjük. Kivétel az ikergumós kosbor gumója. A kosbornak kettős gumója van, az egyik az un. anyagumó, ebből nő ki az évi hajtás, a másik a leánygumó, amely közvetlen az anyagumó mellett fejlődik, és csak a következő évben hozza a növény föld feletti részét. A leánygumók a növény virágzásakor a legértékesebbek, ezért ilyenkor gyűjtsük őket.

A kiásott gyökereket, gyökértörzseket a hozzájuk tapadt földtől vagy egyszerű rázással - az ásóhoz odaütögetéssel -, vagy ha szükséges, sárkefével megtisztítjuk. Ha mindez nem vezet eredményre, vízzel öblítjük le. Pl. a feketenadály-gyökér akkor lesz szép, ha megmossuk. A magyar szappangyökeret és a pirosítógyökér hatóanyagát a víz oldja, a pirosítógyökérről pedig a vízzel eltávolítanánk az amúgy is könnyen leváló, értékes, festékben dús kérget. Egyébként felesleges lenne megmosni őket, mert homokos területen teremnek, és a homoktól az ásóhoz odaütögetve könnyen megtisztíthatók.

A megtisztítás után eltávolítjuk a szár- vagy levélnyélmaradványokat, majd kivágjuk az odvas, korhadt részeket, s amelyik gyökér hámozottan kerül forgalomba, mint pl. a fehérmályva-gyökér, azt nyomban megbántjuk. A nyers gyökeret könnyebb meghámozni, mint a megfonnyadt, még inkább a megszívósodott vagy megszárított gyökeret. Megtisztítás után, a beszerzett mintának megfelelően, szabdaljuk fel a gyökeret, általában 15-20 cm hosszú, kb. ujjnyi vastagságú darabokra.

A vastagabb gyökereket tehát, a szükséghez mérten, 2-4 felé hasítjuk. Különleges eljárást a magyar szappangyökér és a földitök-gyökér feldarabolásakor alkalmazunk. Az előbbit rendszerint ferde korongokra (szalámi módjára), kb. 1/2-1 cm vastagságú szeletekre, az utóbbit szintén kb. 1/2-1 cm vastag korong alakra vágjuk. Jól jegyezzük meg, hogy a gyermekláncfű gyökerét nyersen sohase vágjuk keresztbe, mert így értékes fehér tej nedve kifolyik. Némely gyökér 4-6 mm nagyságú kocka alakra vágva kerül forgalomba, pl. a fehérmályva-gyökér. Itt célszerűbb, ha nyers állapotban vagdaljuk el. A gyökereket zúzni, porítani viszont csak a megszáradás után lehet.

A herbának való növényi részt rendszerint virágzáskor gyűjtjük. Ez annál értékesebb, minél kevesebb levél nélküli vastag szár-, illetőleg ágrészt tartalmaz. Gyűjthető a növény kinyüvésével vagy levágásával. Általában a vékonyabb és a 25-30 cm-t meg nem haladó növényt a földből egyszerűen kitépjük, utána lecsapjuk a gyökeret, vagy pedig a növényt föld felett lekaszáljuk, lesarlózzuk. A magasabb növésű növényekről, mint az üröm, apróbojtorján stb., csak a vékonyabb, leveles, virágos ágat tépjük herbának. Egyes herbák kötegelve kerülnek forgalomba, pl. az ezerjófű. Ezt marokra fogva vágjuk le késsel vagy sarlóval, és kb. 1/4-1/2 kg-os kötegekbe kötjük össze. Kötegelve szárítjuk és hozzuk forgalomba.

A leveleket virágzás előtt, alatt és után rendszerint egyenként tépdeljük a levélnyéllel együtt. Azokat a leveleket, amelyeket célszerűbb és könnyebb fosztással szedni, ilyen módon gyűjtjük. A csalánlevelet pl. úgy, hogy a növényt lekaszáljuk, s utána a leveleket lefosztjuk. Célszerű a fosztáskor kesztyűt húzni.

A virágokat, ha teljesen kinyíltak, száraz időben, illetőleg a harmat felszáradása után szintén kézzel szedjük. Egyes virágok szedésére megfelelő eszközt használunk. Pl. a székfűvirágot az un. székfűfésűvel, a hársfavirágot hernyózó ollóval, a bodza virágzatát pedig közönséges ollóval vágjuk le.

A kérgeket kora tavasszal, a nedvkeringéskor, lehetőleg fiatalabb törzsről és vastagabb ágról szedjük addig, míg simák, esetleg kissé repedezettek. A fát egy-két kis arasznyi távolságban, éles késsel gyűrűsen körülmetsszük, s a két gyűrű közti részt a gyűrűkre merőleges irányban, az ág két szemben levő oldalán hosszában felhasítjuk. A meglazult kérget azután lefejtjük.

A rügyet mindenkor kifeslés előtt, lehetőleg a kivágott fákról szedjük. Egyébként hernyózó ollóval lecsipkedjük a gallyakat, és úgy szedjük le a rügyeket.

A terméseket, magvakat rendszerint az érés után szedjük. A diótermés héját diószüretkor szedjük, tehát amikor a zöld dióhéj kezd felrepedni. A borókabogyót a cserje alá terített ponyvára vagy lepedőre botokkal verjük le, és utána zsákba szedjük.

Szárítás

Kifogástalan minőségű drogot a gyűjtött gyógynövények jó és helyes szárításával állíthatunk elő. Csak a helyesen szárított gyógynövény tartható és raktározható el anélkül, hogy tönkremenne. A hatóanyag is csak a megfelelően szárított gyógynövényben marad meg. A rosszul szárított drog elveszti színét, penészedik, ennek következtében hatóanyaga elbomlik, az áru értéktelenné válik.

A gyűjtött növényeket általában padláson szárítjuk. Első kelléke a szárító-helyiségnek, illetve padlásnak, hogy megfelelő szellős, mérsékelten huzatos - de nem légáramlásos - legyen. Legalkalmasabb az a helyiség, ahol a szellőztetőnyílások a padlás alsó részén, az oda felterített növény felső szintjével csaknem egy síkban helyezkednek el, az épület két szemben levő oldalán. Ez esetben, bármilyen alacsony is a padlás, a felterített növény sokkal szebben és hamarabb szárad, mint az olyan padláson, ahol a szellőztetők magasan, a tetőzeten vannak. Ha olyan padláson szárítunk, ahol csak az egyik oldalon nyílnak az ajtók vagy szellőztetőlyukak, néhány zsindely vagy cserép kiemelésével gondoskodjunk mérsékelt keresztlégáramlásról.

Második kellék, hogy a szárítóhelyiség tiszta legyen. Az évad kezdetén a padlást gondosan takarítsuk ki, ha földes, sározzuk le és mázoljuk fel.

Amilyen fontos a megfelelő tiszta és szellős szárítóhelyiség, éppoly szükséges, hogy elegendő raktározó területet biztosítsunk a szárítandó növények részére. Ez azért fontos, hogy a nyers növényi részek minél hamarább a szárítóba kerüljenek.

Ugyanazon a padláson egy időben két-, háromféle növényt csakis akkor szárítsunk, ha egymástól teljesen el tudjuk különíteni őket. Erős hatású (mérgező) növényt nem mérgezővel egy helyen szárítani nem szabad.

A szárításra igen alkalmas még a pajta, magtár, aszaló, dohányszárító helyiség, vagy jó szolgálatot tehet - főleg kevesebb növény szárításakor - a tűzhely teteje vagy a sütőkemence.

Nagyobb szabású gyűjtések során igen jól beválik a fűthető, un. mesterséges szárító. Az árut tisztán és tökéletesen megszárítjuk, s ami a legfontosabb, függetlenítjük magunkat az időjárástól.

Többféle növényi részt a szabadban, napon vagy árnyékos helyen száríthatunk. A növények szétterítésére használt terület tiszta és főleg állatjárástól (szárnyasok, macskák) védett legyen.

A gyökereket, gyökértörzseket, kérgeket, farészeket, ha az idő kedvező, a napon szárítjuk. Nedves időjárás esetén padláson terítjük széjjel vagy mesterségesen hőn szárítjuk. A szárítás addig tart, amíg az egyes darabok könnyen törhetőkké válnak. A mesterséges szárításkor ügyeljünk arra, hogy az áru meg ne süljön, ne pörkölődjék. Ha padláson szárítjuk, legfeljebb három-négy ujjnyi vastag rétegben terítsük szét a nyers anyagot, és a száradás alatt két-három naponként egyszer favillával forgassuk át.

A leveleket, leveles virágzó részeket (herba) - mesterséges szárítók hiányában - padláson vagy szárítókereteken szétterítve, árnyékos helyen, a szabadban szárítjuk. Ha padláson szárítjuk, kb. 2-4 ujjnyi vastag rétegben terítsük széjjel. Szétterítéskor a zsákokból kiöntött, csomókba összetapadt leveleket jól rázzuk szét, mert a szét nem rázott levélcsomók könnyen befüllednek. A száradás ideje alatt egy-két naponként az anyagot favillával forgassuk át.

A növényi részeket addig szárítjuk, míg a levelek morzsolhatókká, a legvastagabb ágrészek pedig könnyen törhetőkké válnak.

A virágokat, virágzatokat a padláson szárítsuk, egy-két ujjnyi vastag rétegben, lehetőleg papírlapokon szétterítve. Iparkodjunk az anyagot minél gyorsabban megszárítani, mert könnyen színét veszti. Kisebb mennyiségű virágot célszerű enyhe hőmérsékletű sütőkemencében, sütőlapokra helyezve vagy pedig ugyancsak sütőlapokon a tűzhely tetején szárítani. Sikeresen száríthatok a virágok a szabadban - napfény kizárásával -, tehát pl. szárítókereteken, nád-, illetőleg gyékényfonatokkal leterítve.

A terméseket, magvakat száríthatjuk szabadban és padláson egyaránt, de ponyván vagy lepedőn terítsük szét. Kedvezőtlen időjárás esetén természetesen mesterséges hőt is igénybe vehetünk.

Az ökörfarkkóró-virág csak akkor lesz szép, ha napon szárítjuk. A száraz ökörfarkkóró-virágot nyomban ládázzuk. Ha a ládát aznap nem töltöttük meg, a belenyomkodott száraz virágokat fedjük be zsákokkal, és az egész anyagot deszkából, kövekből vagy más alkalmas súlyokból rögtönzött prés alatt tartsuk mindaddig, míg a ládát színültig meg nem töltöttük. Ezután végleg lezárjuk a ládát.

A pipacs igen szépen szárad padláson vagy más árnyékos helyen. A felterítés előtt az összetapadt sziromlevélcsomókat szedjük szét, illetőleg rázzuk széjjel, mert könnyen penészednek.

A bodzavirág szárítása. Legértékesebb a szártól mentes, halványsárga színű bodzavirág. Ezt a következőképpen állíthatjuk elő: a nyers virágzatokat szárastul (kocsányostul) ponyván vagy lepedőn 2-3 ujjnyi vastag rétegben szétterítjük a napra. Ez esetben nem számít, bármilyen hosszúak is a szárak. A virág forró napon 4-6 óra alatt megszárad, a kocsány csak megfonnyad. A száraz anyagot még aznap rostáljuk át az előre elkészített papírral bélelt ládába, mert különben a virág a ki nem száradt szártól átveszi a nedvességet, éjjelre megszívósodik és bantui. Ezért mindig annyit szárítsunk, amennyit még aznap előreláthatólag át tudunk rostálni.

A székfűvirágot, ha mesterséges szárítónk nincs, padláson szárítsuk, legfeljebb egyujjnyi vastag rétegben szétterítve. Száradás alatt ne forgassuk, mert elporlik. A száraz árut seprűvel húzzuk össze.

A nyárfarügyet mindenkor a padláson szárítsuk, mert a mesterséges hőn a rügyek kifeslenek és értéktelenné válnak.

Raktározás

A megszáradt drogokat értékesítésükig, illetőleg elszállításukig raktározzuk. Amilyen fontos a drogok helyes és kifogástalan szárítása, olyan elengedhetetlen követelmény helyes tárolásuk is. Erre a célra alkalmas minden száraz, szellős helyiség, s ha a tűzrendészeti intézkedések engedik, a padlás is. A drogok raktározásakor tartsuk szem előtt a következőket:

1. A helyiség legyen száraz és szellős, mert különben a száraz növény könnyen felszívja a nedvességet, ami romlást, penészedést, dohosságot idéz elő.

2. Minden egyes növény - növényi szerv - külön-külön, egymástól távol, gondosan elválasztva raktározandó, nehogy összekeveredjenek. Különösen fontos, hogy a mérgező hatású növényt szigeteken raktározzuk az ártalmatlan növénytől, mert az összekeveredésnek súlyos, sőt halált okozó következményei is lehetnek.

A drogokat csak teljesen száraz állapotban raktározzuk. A gondos gyógynövénygyűjtő - még ha biztos is afelől, hogy az árut száraz állapotban raktározta - 1-2 napon át figyelemmel kíséri. Ha észreveszi, hogy az anyag nyirkossá vált vagy megszívósodott, gondoskodik utólagos szárításáról. Az állandó ellenőrzéssel megakadályozható az áru romlása.

Raktározásra legalkalmasabb a szakaszokra osztott helyiség. Az anyagokat a tárolóhelyükön rendszerint ömlesztve vagy zsákolva, bálákban, présbálákban vagy kisebb-nagyobb dobozokban tároljuk.

A nedvességet könnyen magába szívó anyagokból (pl. ökörfarkkóró, anyarozs stb.) kevesebbet uborkásüvegbe vagy bádogdobozba teszünk. Az üveget hólyagpapírral zárjuk le, a dobozt pedig, miután a tetejét rátettük, enyves papírral körülragasztjuk.

Nagyobb mennyiséget bádoggal bélelt ládákban raktározunk. Ha nincs bádog, résmentes ládát használjunk. A láda aljára és tetejére égetett meszet rétegezzünk a következőképpen: sűrű szövésű vászonzsákba 3-4 ujjnyi vastagon rétegezzük a meszet. A zsákot a láda aljára helyezzük, a tetejét viaszos papírral borítjuk. Ezután a tárolandó anyagot (pl. ökörfarkkóró) beleöntjük a ládába, majd kezünkkel vagy deszkadarabbal jól lenyomkodjuk.

Ha ez megtörtént, viaszos papírral beborítjuk, legfelülre pedig - úgy, mint a láda aljára - meszes zsákot helyezünk. Ezután a ládatetőt rátesszük és leszögezzük.

A drogok tárolásakor a különböző anyagokat jelző-, illetve névtáblával lássuk el. Legcélszerűbb a táblácskákat a rekeszek benyílásánál elhelyezni. A táblácskákon a drog nevét tisztán és olvasható betűvel jelöljük.

Osztályozás

Mielőtt a drogokat osztályoznánk, sűrű kézi rostán pormentesítjük, majd megfelelő helyen átválogatjuk őket. A rosszul száradt, foltos vagy hibás darabokat kidobáljuk, azután a küllemet véve alapul, külön tesszük a teljes kifogástalan, szép példányokat, vagyis az I. osztályú (príma) árut. Ezenfelül megkülönböztetünk II. osztályú (secunda) és III. osztályú (tertia) árut is. E minőségi fokok a növény elnevezése mellett is szerepelnek.

Csomagolás és szállítás

Mielőtt árunkat becsomagolnánk, még egyszer győződjünk meg, hogy teljesen száraz-e. Ha úgy találjuk, hogy nem, a csomagolást halasszuk el, és utószárítás céljából terítsük széjjel az árut a padláson. A nem tökéletesen száraz áru megpenészedik és súlyából is veszíthet.

Csomagoláskor a zsákokat, bálákat fordítsuk át, és gondosan rázzuk ki, hogy az előző szállítmányból esetleg bent maradt növényi részek kihulljanak belőle.

A drogok legnagyobb részét - a gyökereket, gyökértörzseket, gumókat, kérgeket, termést, magot - zsákokba csomagoljuk és szállítjuk. A kényes, könnyen morzsolódó és értékesebb árut, pl. a mentalevelet, ökörfarkkóró-virágot, az 1. és 11. osztályú székfűvirágot ládába csomagoljuk. Az ökörfarkkóró-virág csomagolására használt ládát rendszerint bádoggal, a mentalevélhez és a székfűvirághoz használt ládát pedig papírral béleljük ki. Ládákba csomagoljuk a kőrisbogarat, mert - még a legsűrűbb szövésű zsákból is - a bogár letöredezett részecskéi könnyen kihullnak. Márpedig ezek akár szembe vagy szájba, akár a bőr felületére jutnak, kellemetlen, sőt súlyos bajokat okozhatnak. A kőrisbogár szállítására használatos ládák egymásba eresztett deszkákból készülnek.

Nagyobb tömegű herba vagy levél csomagolására présbálákat használunk. A préseléshez a közönséges szénaprést vesszük igénybe.

Nyáron, ha a drog törékeny, száraz, legcélszerűbb eső után vagy hajnalban csomagolni. A reggeli nedves levegőn ugyanis az áru rugalmassá válik.

Ha kedvezőtlen időjárás ellenére is kénytelenek vagyunk a száraz árut csomagolni, a raktárhelyiségnek azt a részét, ahol árut nem tárolunk, pár órával előbb locsoljuk fel, hogy a képződő párás levegőben a száraz levelek megszívósodjanak.

Növényi szervek elnevezései

A növényi szerveket két csoportba osztjuk: I. földben levő, II. föld feletti szervek.

I. Földben levő szervek

Gyökér (gyökérzet) - Radix. Pl. Zilizgyökér - Althaeae radix.

Gyökértörzs - Rizóma. Pl. a vérontópimpó-gyökértörzs - Potentillae rhizoma.

Gumó - Tuber. Pl. őszikikerics-gumó - Colchici tuber. Ez helyesebben Bulbo-tuber (hagymagumó), de a drogkereskedelemben nem használják ezt a kifejezést. Gumódrogunk a kosbor gumója (Salep tuber).

Hagyma - Bulbus. Pl. Scillae bulbus.

II. Föld feletti szervek

A növény föld feletti része a herba. Pl. ezerjófű - Centaurii herba.

Kéreg - Cortex. Pl. kutyabengekéreg - Frangulae cortex. Egyesek helytelenül Cortex nucum Juglandisnak nevezik a diótermés zölden lefejtett burkát a drogkereskedelemben. Helyesen Juglandis pericarpium névvel jelöljük. A kérget nemcsak a szárról fejtjük, hanem némely növény gyökeréről is. A drogot ez esetben is cortex névvel jelöljük, de kifejezésre juttatjuk, hogy a kéreg a gyökérről fejtődött. Pl. a borbolya gyökerének kérge: Berberidis radicis cortex.

Virág - Flos. Pl. papsajtvirág - Malvae flos.

Flosnak nevezzük gyakran az egész virágzatot is. Tehát a bodza, a hársfa vagy a székfű virágzatát egyszerűen Sambucii flos, Tiliaeflos és Chamomillae flos névvel jelöljük.

Flosnak nevezzük többnyire a drogkereskedelemben azt az árut is, amely tisztán sziromlevelekből áll. Pl. ha a pipacsvirágról csak a sziromleveleket tépjük le, ez adja a Rhoeados flosi. Helyesebben Rhoeados petala volna a neve.

Szárképlet - Stipes. Pl. cseresznye vagy meggy "szára", helyesebben kocsánya - Cerasi stipes. A fagyöngy leveles gallyait (lombját) Visci stipes, az eb-szőlő (csucsor) 2-3 éves levéltelen ágait pedig Dulcamarae stipes néven ismerjük.

Fa - Lignum. E drogot a növény törzse, ága vagy gyökere, farésze szolgáltatja. Pl. a boróka fája - Juniperi lignum.

Levél - Folium. E drogot a növény lomblevelei adják. A leveleket rendszerint nyelükkel együtt gyűjtjük, pl. beléndeklevél - Hyoscyami folium vagy papsajtlevél - Malvae folium stb.

Bibe - Stigma. Pl. sáfrány bibéje - Croci stigma.

Mag - Semen. Pl. kikericsmag - Colchici semen vagy a lenmag - Lini semen. A gyakorlatban sokszor magnak nevezik helytelenül a felnyíló száraztermést is. Pl. az ánizst, édesköményt stb. A rózsabogyó "magja" sem mag, hanem aszmagtermés. Ezeket legtöbbször semen néven jelöljük, holott voltaképpen ezek termések. Ezért helyesen Anisi fructus-ról, Foeniculi fructus-ról\ beszélünk. Fructus néven jelöljük a gyakorlatban sokszor a bogyót - baccá-t, illetőleg a bogyó alakú termést is. Bár szabatosabb a borókabogyó Juniperi fructus neve, de Juniperi bacca néven is szokásos.

Termésfej - Caput. Pl. mákfej - Papaveris caput.

Ágvég - Frons. Pl. a tujafa ágvége - Thujae frons.

Rügy - Gemma. Pl. a feketenyárfa-rügy -Populi gemma.

Mérgező és erős hatású drogok

Mérgező hatású drogjaink a következők: az anyarozs, beléndek, ebszőlő, bürök, fehérzászpa, foltos kontyvirág, hunyor, maszlag, nadragulya, őszi kikerics és a kőrisbogár. Kevésbé mérgező (erős hatású) a gyöngyvirág, mákfej, pipacs, tavaszi hérics.

E növények gyűjtésekor a következőket tartsuk szem előtt: csak felnőttek szedjék. Erős és nem erős hatású növényt egyszerre ne szedjünk. A hámozást, fosztást, tisztítást lehetőleg még a mezőn, vagyis a helyszínen végezzük el. Felesleges, ártalmas hulladékokat ne cipeljünk haza. Ha a munkát mégis kénytelenek vagyunk otthon végezni, a hulladékot ássuk vagy égessük el, hogy emberben vagy állatban kárt ne tehessen.


Forrás: Gyógynövényeink, 2003, Black & White Könyvkereskedés Kft.