Mogyorófa

A mogyorófa (Corylus avellana) a nyírfák családjába (Betulaceae) tartozik. A kelta mondákban a mogyoró a tudás fája, különösen Írországban a mogyorók a nagy misztikus tudás szimbólumai. Körülbelül 15 fajta mogyoró létezik az északibb hőmérsékleti zónákban, számos változatos névvel. Egész Britanniában és Európában, Amerikában, Észak-Afrikában, Törökországban, Közép és Észak-Ázsiában megtalálható. Egy nagyobb bokor, akár egy fa, átlagos magassága 12-20 láb (3 - 6 méter), habár feljegyeztek egy 60 lábas (18 méter) fát is. Tölgyerdők közelében szívesen nő, és gyorsan nő nyirkos helyeken, tavak, kis folyások mellett, akárhogyan is, gyümölcsözőbb ott, ahol jó a vízellátása.

A mogyoró fája fehéres vörös és sűrű és rostos. Manapság főleg vöröses barna törzse miatt növesztik, ami szívós és rugalmas; erősen erezett és nagy gyökerei vannak. A fáját főleg vidéken használják, rugalmassága jó a kosarakhoz, karikákhoz, kerítésekhez, járóbotokhoz, horgászbotokhoz és sok-sok más használatra. Rusztikus székek és kosarak készülnek a kertekbe, a lakkozott kéreggel együtt rendkívül időtálló. A mogyoró kiváló tűzifa, a szenét rajzolószénként és puskaporokhoz is használják.

A mogyorófa kérge világosbarna és sima, kivéve néhány szivacsos foltot, lenticellákat, amik pórusként szolgálnak, és lélegzést biztosítanak a fának. A levelei 2-4 inch (5-10 cm) nagyságúak és kissé szív formájúak a leveli, fogazott éle hosszan végigfut rajta. A bimbóban sok hosszú hajtás van. A levelek kora tavasszal jönnek elő, egyedül nőnek egy kis ágacskán, ilyenkor sárgászöldek, világosak és kellemesek. A nyár folyamán közepesen zöld színbe fordulnak, majd sárgásbarna, pirosas rózsaszín ősszel. A levelek más fákkal ellentétben tovább maradnak fenn, néha decemberig is kitartanak, amikor sárgák, tompa narancsok és pirosak.

A mogyoró virágai januárban, vagy néha kora októberben megkapják a jó éghajlati körülményeket, noha gyakran nem nyílnak ki márciusig. A hím és nőnemű virágok egy fán vannak, de jól látható fürtökben vagy barkákban. A férfi barkák ingatagok és első pillantásra kolbász formájúak és unalmas barna színűek. Amikor kifejlődnek egy palás zöldessárga vagy halványsárga színt kapnak, és amikor elhullajtja a polleneket, akkor már zöldek. A nőnemű virágok kis tojásformájú bimbókban csoportosulnak. A virág maga 2 cellás magházból áll egy bársonyos csészeszerű szirmok közt, ami később a mogyoró hüvelye, héja lesz. Leküzdve a kis jelleget, két hosszú karmazsinvörös stigma formál egy bojtot a nyaláb tetején.

A mogyorófa "gyümölcsének" a növekedése különösen figyelemre méltó. A hím virágok az év végén rügyeznek, amíg a nőnemű virágok már majdnem elvégezték dolgukat. A legtöbb termőfa, amikor a virág megtermékenyítődött, a termés pontosan ugyanazon a helyen termelődik, de a mogyorófán különböző elrendezése van a helyeknek. Amint a növény termékennyé válik, a forrás ágtól messzebb egy friss ágon nőnek ki a levelek, majd a mogyoró a legvégén, ezért az új mogyoró néhány inchcsel odébb nő.

A mogyoró általában szeptemberben érik be és azonnal meg lehet enni a fáról. Gazdag ételforrás a kisebb állatok számára, mint például a mókusoknak és a peléknek. A madarak a hasadékokba szorítják a mogyorót és csőrükkel törik fel. Az ehetetlen mogyorók a földre esnek, ahol kicsíráznak. Később a tél megrepeszti héjukat, ahonnan tavasszal gyökeret eresztenek. A gyökeret egy új ág követi később. Amíg a gyökér csatlakozik a talajhoz és stabillá válik, törzs megerősödik és egy új facsemete születik.

A drog (Coryli folium) kevés illóolajat, 1,5 % cseranyagot, pamitinsavat, cukrot stb. tartalmaz. Teája izzasztó, vizelethajtó, bélhurutot megszűntető hatású. Külsőleg toroköblítónek, aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőnek, bőrkiütések ellen borogatóul használják. Tea és dohánypotló készítésére is alkalmazzák.

Mogyorócserje vesszőinek kérgét népi szerként használják, aranyérbántalmak kezelésében ülőfürdőnek, valamint bélhurut elleni teának. Összehúzó hatású.

Mitológia és folklór:

Régen, a mogyorófa nagyon kedvelt volt a rómaiak körében. Mivel sokan voltak Skóciában, úgy hívták Kaledónia. Latinizált név, a "Cal-Dun" szóból ered, ami a "Mogyoró völgyét" jelenti. A mogyoró sok helyen megtalálható Európában, ahol a vadmogyoró bőséggel nő a prehisztorikus idők óta, ott a mogyoró alapvető táplálékként szolgál. Más régi szokás volt, hogy a mogyoró ágakat a szőlő mellé kötötték karónak. A szőlő Bacchus (az ittasság és szabadság római istene) szent növénye és minden kecske talál ételt, ahol a neki (Bacchusnak) szentelt mogyoró karók vannak.

A középkor óta a fákat szentnek tekintik. Írországban különösen három fa kap speciális jelentőséget, az alma a szépségéért, a mogyoró a bölcsességéért és a tölgy az erejéért. Valóban szentek, ha valaki indokolatlanul megsérti, kivág egy alma, mogyoró vagy egy tölgyfát, azzal halálbüntetést von magára. A szépség, bölcsesség és erővel való kapcsolatuk miatt a fák anyagát gyakran kombinálták temetési máglyákhoz. Ezekben az időkben, amikor különleges tiszteletet adtak a mogyorófának a bölcsességgel való kapcsolata miatt, sok mogyorópálcát találtak a koporsókban. Az ősi idők vezetői és uralkodói közt egy mogyorópálca a hatalom és a bölcsesség jelképe volt.

A mitológiában a mogyoró a római istennek, Merkúrnak (Mercurius) a fája, aki összekapcsolható a görög Hermésszel. Merkúr/Hermész az istenek hírnöke és a kereskedelem, a manuális szakértelem, szónoklás, intelligencia, utazás és tolvajlás istene. Régen gyakran ábrázolták mogyorófa bottal vagy pálcával, amit caduceus néven hívtak, ruhája pedig világos utazókalap és szandál volt. A görög legendák szerint, néhány órás volt csak mikor kiszökött a bölcsőjéből és kutatóútra indult. Ekkor zsinórt erősített egy teknősbéka páncélhoz és lantnak használta. Később éhes lett és két marhát ellopott Apollótól (a napisten), elbújt egy barlangban és megölte őket. Amikor Apolló felfedezte mi történt, Hermész elbűvölte a lantjátékával és Apolló büntetlenül hagyta. Hermész Apollónak adta lantját, aki Hermésznek a varázspálcát adta, a caduceus-t, amiben bölcsesség, egészség és jólét volt, és mindent arannyá változtatott, amihez hozzáért.

Merkúr/Hermész, az istenek hírnöke képes arra, hogy gyorsan átvágjon a levegőn és a tengeren. A művészi befolyásolásnak hála, a szárnyak a hajában helyet váltott és a kalapján kapott helyet, és a szandálon a bokájánál is két szárny segítette. A caduceus-t gyakran ábrázolják két szalaggal, hogy könnyebben ábrázolják repülését. Később a szalagok helyett kígyók lettek, és a caduceus adoptálva lett a gyógyászatba és a gyógyító művészetek szimbóluma lett. Két kígyó körbefonódik a bot körül, szimbóluma az egészségnek és a betegségnek, az életnek és a halálnak, az ősi szimbolizmusban a kígyó mérgét használhatták gyógyításra és mérgezésre is.

A haldokló Conlach és Cuchulainn (James Alexander illusztrációja, 1995.)

Sok más ír legendában a mogyorófára vonatkozólag összekapcsolják a vízzel és a lazaccal. Egy Conlach (Aoifa és Cuchulainn fia, apjától távol nőt fel. Amikor Ulsterba érkezett, részt vett a bajnoki címért folyó küzdelemben, párviadalban csapott össze Cuchulainnal, amelyben életét vesztette. Az apa csak ekkor ismerte fel fiát, és bevitte haldokló fiát a házba, akit aztán maga siratott és temetett el.) kútjáról szól, úgy hitték, hogy a Shannon folyó forrása. A kút kilenc mogyorófával van körülvéve, amik virágot és gyümölcsöt (szépség és bölcsesség) teremnek. A gyümölcsök (a mogyorók) beleesnek a kútba, a lazacok, amik ott élnek, megeszik őket és amennyi mogyorót megesznek, annyi pont lesz a testükön. A lazac így minden tudás címzettje lesz. A mogyorófának kapcsolata van a levegővel és mozgás sebességével is, ez a kapcsolat a lazac miatt jött létre, mert gyorsan úsznak, és nagyokat ugorva a levegőben repülnek.

Mágikus felhasználás:

Az éveken keresztül a mogyorófa mindig is mágikusnak volt tekintve, elsődlegesen jósereje miatt használták. A mogyorófa használata a víz felderítésére szolgált. Tipikus jósrúd az "Y" alakú bot. A két ágat az ökölbe kell szorítani és a bot vége arra irányul, ahol a víz fellelhető.  Más változatok szerint a bot le van hántva, és csak egyszerűen a tenyérben kell tartani. A 17. század előtt a mogyorófa botot a tolvajok, gyilkosok és kincsek megtalálására alkalmazták.

A jóslás művészete szerint ezt a fajtát "rhabdomanciának" nevezzük. Evelyn szerint (John Evelyn, 1620-1706. Angol író, akinek a "Naplója" (1640-1706) fontos forrása a 17. századi angol politikának és vallásnak) a rhabdomancia művészete: "Csodálatos, ahogy ez az okkult virtus, a kétágú bot felfedi nemcsak a bányákat, a föld alatti kincseket és a vízforrásokat, hanem a gyilkosok, stb. bűneit is. Természetesen a csodának szüksége van erős hitre is." Linnaeus (Carolus Linnaeus (eredetileg Carl von Linne) 1707-78. Svéd botanikus a modern botanika atyjának tekinthető) utóbbit alá is támasztotta.

A mogyorófa jóslás gyakorlata manapság is él. A helyi babonák szerint (Cornwall-ban), a bot elvezet a vízhez vagy barlangi forrásokhoz az őrző tündérek vagy a koboldok a germán bányászok segítségével. Aki ezt a rítust elvégzi váratlan gyorsulást vagy lassulást, hideget vagy meleget érez a felfedezés pillanatában. Más fák mint a  fűz használhatók még erre.

Valószínűleg az a babona, hogy a mogyorók (a termés) kapcsolatban állnak a jövendő mondással, a mogyorófa használata miatt van a divinációban. Skóciában régi szokás a szerelmi jövendölésben még mindig él Halloweenkor, két mogyorót (term.) elneveznek a szerelmesekről, és izzó parazsakon helyezik el őket. Ha csendben égnek és egymás mellett maradnak, akkor a szerelmesek hűségesek maradnak, de ha a mogyorók eltörnek és arrébb gurulnak, akkor a pár  nem összeillő és egyikük hűtlen.

A mogyorófa pálca rituáléi általában a merkúri energiákkal állnak kapcsolatban, amik költői és mágikus inspirációt adnak. A pálcát használhatjuk még a jóslásra alkalmas helyeken, ahol mágiát használunk. Egy régi módszer szerint egy pálca vágásához, keresünk egy fát, amelyik még nem termett, és szerda (Merkúr uralta nap) napfelkeltéjén és egy vágással vágjunk egy ágat a sarlóval. A mogyorófa kora tavasszal, amikor tele van nedvekkel és ősszel, amikor a nedv és az energia el van raktározva és a kész a termés betakarítására, akkor a legerősebb. A legjobb jósbot, azt mondják, "visít, mint a malac" ha a víz alatt tartjuk.

A mogyorók (term.) - az általános használat szerint - szerencsét hoznak, ha felfűzzük őket és fellógatjuk a ház körül. Ha megesszük a mogyorót, bölcsességet ad és emeli a termékenységet. Régen, jóslás előtt ettek mogyorót, hogy növelje az ösztönzést, az ihletet.

Szintén régen, azok a hajlékony ágak, amelyek a fa koronáján volt, "kívánság sapkának" hívtak. Ha viselted és erősen kívántál, akkor a vágyaid teljesültek. A tengerészek hittek abban, hogy megvédik őket a viharoktól a tengeren ezek a "kívánság sapkák". Az ősi druidák úgy hitték, előidézhetik a láthatatlanságot, ha viselik. A mogyoró ágacskái az ablakban megvédenek a villámlástól és 3 mogyorószeg a falba verve megvédi a házat a tűztől.

A fizikai használata a mogyorónak kevés, de a fő virtusa a bölcsességgel kapcsolatos, ezek gyakran a talizmánként viseléssel kapcsolatos, az egészséges életért és azért, hogy mindezt bölcsességgel töltsük.

Két mogyorót (term.) kell vinni a zsebünkben, vagy egy kis zsákocskában, ha meg akarjuk akadályozni a fogfájást. Ha megharap egy kígyó, mogyorófából egy egyenlő szárú keresztet tegyünk rá és meggyógyít. A mogyoró belseje (term.) nagyon finom mézes vízzel és azt mondják, jó a köhögésre, és ha paprikával keverjük, kitisztítja a zavart elmét.

A mogyorót nevezik még: A költők fája, Csöpögő mogyoró. Istenségei: Merkúr, Thor, Mac Coll, Aengus, Artemisz és Diana. Uralkodó bolygója: Nap és a Merkúr. Eleme a levegő, de jó kapcsolatban áll a vízzel. Nem férfias. Erejét használják: Védelemre, Termékenységre, Szerencsére, Anti-villámlásra, Kívánságra, Inspirációra és minden levegő elemmel kapcsolatos dologra.