Natura‎ > ‎Fák‎ > ‎

Magyal

Kép forrása: sxc.hu - Alfi007 - Alfred Borchard
A magyal (Ilex aquifolium), mint a jóakarat, a béke, az egészség és a boldogság szimbóluma, de gyakran kapcsolják a karácsonyi szezonális dekorációval. Angliában a magyal egy fontos őshonos örökzöld, de nő még Közép- és Dél-Európában, Amerikában, Kínában és Japánban. A tél terméketlen sápadtságában, a tél és a hó ellen a magyal formálja meg az erdőség egy meghatározó alanyát. Sima fényes levelei és skarlát/piros bogyófürtjei színt ad a levéltelen fáknak, feldobja a fáradt vándor szíveket. Számos karácsonyi ének tele a magyalra való utalással.

Kis faként vagy bokorként a magyal lassan növekszik, és ha egyenlő növekedésű fákkal ültetjük, elérheti a legmagasabb pontot, az 50 lábat (15 méter), de Britanniában a normális magassága 30-tól 40 lábig terjed (9-12 méter). Olaszországban és Franciaország erdőségeiben nagyobbra is képesek nőni. A magyalt gyakran megtaláljuk tölgyek és bükkfák társaságában. A magyalt eredményesen lehet sövényként használni, a megformált sövények sűrű és áthatolhatatlan falat alkotnak.

Ma a magyalnak körülbelül 400 fajtája van és sok, de nem mindegyik örökzöld. A fő észak-amerikai fajtát egyszerűen csak Amerikai Magyalnak hívják (Ilex opaca), természetesen növekszik az Atlanti-partvidéken és a Déli Államokban. Ezek a fák elérhetik az 50 lábat (15 méter) magasságot. A Kashi Magyal (I. Chinesis) Japánban és Kínában nő, ezt a kínai újévkor használják dekorációra. A termesztett variációit általában a színei miatt kedvelik, amelyek sárgák, mások a változatos levelei vagy a nagyobb tüske teszik szebbé, mint az átlagos típusokat.

A magyal majdnem minden talajfajtán megnő feltéve, ha nem túl nedves, de erősen nő, ha gazdag, homokos vagy erős termőföldbe ültetik megfelelő vízelvezetéssel és egy közepes nyirkossági fokkal a gyökereinél. Száraz helyeken általában fejlődésben visszamarad, de megnő bármilyen földben, ha nincs eláztatva. A legkedveltebb helye ritkásan ültetett tölgyek közt van, ha azokat egyszerre ültetik el. A madarak szeretik a bogyóit, ami magvakat tartalmaz. Repülés közben megemésztik és elpottyantják őket, ekkor készek a csírázásra. 2 évet vesz igénybe a csírázás és a viszonylag erős fiatal fává alakulás, de gyorsan nő az elkövetkező négy vagy 5 évben.

Ágakat növeszt, és a levelek a tetejétől a törzs aljáig belepik, egy bokros fejet vagy piramist formálva. A magyal törzse, mint a bükkfa, kisebb facsomókat tartalmaz, kisebb dudorokat alkotnak a kérgén, de könnyen elválasztható egy ügyes csapással. A kérge törékeny és vékony, színezete világos hamuszerű, lágy és szürke, néha gyenge karmazsinvörössel színezve. A kérge gyakran visel jellegzetes zöld algát, kedvelt a zuzmók által is, amik feketés vonalakat alkotnak, mint a keleti írás.

A fája erős, tömör és erősen rostos. Színe szép fehér csontszínű, szép magas fénye van. Ha frissen vágják, a fa zöldes színezetet kap, de később tökéletes fehér lesz, keménysége elsőrendűvé teszi más fehér fákhoz. Díszítő elemként és berakásként használják. A magyal hajlamos a nedvességre és a görbülésre, tehát jól ki kell szárítani és megedzeni, mielőtt használjuk. Amikor feketén színeződik ébenfekete megjelenése lesz és használhatjuk az ébenfa pótlékaként is. Matematikai eszközök, mint például időjárásmérők és barométerek készülnek belőle. Régen az egyenes magyalfákat használtak a vidéki úriemberek sétapálcának és hajtóostornak.

A magyal leveleinek bőrmintázatú és vastag, zöld és fényes. Normális esetben 2 inch hosszúak és 1 1 inch az átfogójuk,  tüskésen szegélyezett. A levelek nem olyan erős szagúak és sokáig kapcsolódnak a fához. Ha lehullik, sok idő kell ahhoz, hogy elrothadjon.

Májusban kivirágzik. Ezek halvány rózsaszínűek belül és tiszta fehérek kívül. A hím és a női virágok általában különböző fákon nőnek. A termékeny női virágokat a rovarok porozzák be, mint a vadméhek, akiket vonz a virág édes illata. A virág ezután közeli fürtökké alakul és skarlát/piros bogyók nőnek rajta. Ha a fa jól terem egy évben, akkor a következő évben pihen, mielőtt újraterem.

A bogyókat megeszik a madarak és az állatok, de az emberek és gyermekek számára mérgező, ne egyenek belőle. Télen a szarvasok megeszik a leveleit és a birkák szépen fejlődnek belőle. A régi időkben a vidéki parasztok begyűjtötték a fiatal hajtásokat, és a nyájat etették belőle a tél idején. A fiatal hajtásokat kiszárítva és elcsupaszítva háromszor adták egy nap a teheneknek. A tehenek ezután jó tejet adnak, a vaj ebből, úgy mondják, kiváló. Tökéletes nyúltáp, a magyal visszahozza az étvágyukat.

Folklór és Mítosz:

A magyalt az egész világon használják karácsonyi dekorációként, a szokás a korai rómaiaktól jött, akik a magyal csokrokat ajándékokkal küldték a barátaiknak a Saturnaliák alatt (ez agy római Szaturnusz fesztivál, amit december 17.-e környékén tartanak, és a téli napfordulót ünneplik általánosan lakomákkal és mulatozással). A házi dekoráció szokása a druidáktól ered, akik kunyhóikat díszítették örökzöldekkel a tél alatt, a sylvan szellemek tiszteletére (az erdők szellemei). A korai keresztények átvették a szokást.

Egy keresztény legenda szól arról, hogy az első magyal Krisztus lábnyomában nőtt, ahogy taposta a földet és tüskés levelei, skarlát bogyói olyanok mint a vércseppek, szimbolizálva szenvedését. Európa számos részén a magyalt Krisztustövisnek vagy szent fának hívják, különösen az idősebb írók, Turner hívja így a "Gyógynövény" című 1568-as könyvében. A régi keresztény kalendáriumokban karácsony előestéjét gyakran "templa exornantur" (jelentése a templomok fel vannak díszítve) jelzővel illetik és a hagyomány ma is folytatódik.

A folklórban a magyalt összekapcsolják a növényzet szellemével és a természet fogyatkozó erőivel, amelyek megjelennek a mitikus Magyal Király figurájában. A Magyal Király uralja a természetet nyárközéptől télközépig, amikor a téli napforduló idején legyőzi őt egy rituális harcban a testvére, Tölgy Király, aki uralja a következő időszakot. A Magyal Királyt gyakran öregemberként jellemzik, aki téli öltözéket visel egy ág magyallal a fején, és egy magyal bot segítségével sétál. Hagyományosan karácsony idején egy férfi magyal ágakba és levelekbe öltözik, egy nő pedig borostyánba bújik (a feminin alakmása a magyalnak). Együtt végig vonulnak az utcákon, kéz a kézben vezetik a régi évet az új felé. Ez egy szimbolikus termékenységi rítusa az Istennőnek és az Istennek. A legsötétebb ideje az évnek elmúlik és az új fénye a napistennek utat tör felfrissítve a növekedést és megújítva a növényzetet. Mára a Magyal Király stilizált formája a Mikulás/Télapó.

Plinius (idősebb Plinius i. sz. 23-79, egy római természettudós, könyve "Historia naturalis" egy enciklopédikus tanulmánya a növényi és állati életnek és sokáig egy elismert szaktekintély) meséli nekünk, hogy a magyalt a ház vagy a tanya mellé ültessük, elhárítja a mérget és jó védelem a villámlás és boszorkányság ellen.  A virágai előidézik a víz megfagyását, a fáját, ha egy állathoz dobjuk úgy, hogy az nem érinti őt, kényszeríti az állatot, hogy visszahozza és letegye mellé.

Gyógyászati használat:

A magyal levelek izzasztóhatásúak és hurut, hörghurut, tüdőgyulladás, influenza, mellhártyagyulladás és himlő esetén használható. Váltóláz és reuma esetén gyógyító tulajdonsága miatt is használják. A friss levelek leve sárgaság esetén hasznos és szagolva segít a taknyos orron. Ecetbe áztatva és egy napra és éjszakára otthagyva tyúkszemet kúrálva ajánlatos. Egy régi orvoslása a fagydaganatra, hogy egy ág magyallal kell ütögetni, ami elűzi a fagyást, de ez elég fájdalmas.

A bogyók teljesen más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a levelek. Erős hánytató- és hashajtóhatásúak, egy kevés is igen nagy hányást okozhat, miután lenyelték. Culpepper szerint a kéreg és a levelek kitűnőek a törött csontra, kificamodott tagokra. Hascsikarásra a bogyók kiválóak. Óvatosan bánjuk a használatukkal, a bogyók mérgezőek a gyermekek számára.

Azt a levet, amely kitűnő madarak és rovarok fogására, a fiatal hajtásoktól megfosztott fakéreg erjedésével készítjük. A kérget nyárközép idején tiszta vízben áztatjuk, ezután addig forraljuk míg rétegekre nem különül. Ha ez megtörtént a belső zöld rész kis halomba helyezésével megkezdődhet az erjedés. Két hét alatt nyúlós ragacsos valamivé alakul, amelyet pasztává lehet törni, újra átmosni és félretenni folytatva az erjedést. Ha olajos valamivel keverjük össze, mint például a libaháj, akkor már használatra kész. Ez kiválóan elpusztítja a káros rovarokat.

A magyal leveleit a Fekete-erdőben a tea helyettesítésére használták. Brazíliában a "Paraguay Tea" a kiszárított levelekből és fiatal hajtásaiból készült egy másik magyal fajtának (Ilex Paraguayensis), mely Dél-Amerikában nő. Más típusa is használt teakészítésre (Ilex Gongonha) és (Ilex Theezans), amelyek mint az (Ilex Paraguayensis), kitűnő izzasztó és vizelethajtó hatásúak. Az (Ilex Paraguayensis) és más fajták levele kitűnő kelmefestő, akárcsak az éretlen gyümölcsei az (Ilex Macoucoua) fajtának. A gallok szívesen használták a gyapot festésére.

Mágikus használat:

Számos más fákkal együtt a magyal védelmi tulajdonságokkal van fedve. A magyal megvéd a villámlástól, mérgezéstől és kártékony szellemektől, és ha az otthonunk mellé ültetjük, megvédi a lakosokat a gonosz varázslóktól. Ha vadállatokba ütközünk, vessünk eléjük egy magyalbotot, ez rábírja őt hogy egyedül hagyjon. Egy darabka magyalt hordozva, azt mondják, jó szerencsét ad, különösen a férfiaknak, mert a magyal férfi növény (a borostyán az ellentétes női). A magyal levelek a párnád alá téve megvalósítják álmaidat.

Néhány régi történet meséli nekünk, hogy amikor a tél eljött, a druidák azt tanácsolták az embereknek, hogy vigyenek magyalt az otthonaikba, így védjék az elfeket és tündéreket, akik ezáltal képesek csatlakozni a halandókhoz anélkül, hogy bajt okoznának. De ezek a történetek figyelmeztetésről is szólnak, hogy a magyalt távolítsuk el Imbolc előtt, mert egy levél is balszerencsét okozhat. Egy skót hagyomány beszél arról, hogy a magyal égetése vagy bántása szerencsétlenséget okoz. Ennek ellenére egy kis csokor magyal a Yule dekorációból megmaradva, a házon kívül felakasztva megvéd a villámlástól.

Rituális használatban a magyalt a halállal és az újjászületéssel kapcsolják össze, a tél szimbolizmusa. A magyal a szentséget, a felszentelést, az anyagi javakat, pszichikus bosszút, szépséget és a halhatatlanságot képviseli, akárcsak a békét, jóakaratot és egészséget. Segít megbirkózni a halállal, segít békés álmokat álmodni. A magyal a télközép fesztiválokkal áll kapcsolatban és az ősi kelta hagyományokban a napisten születését a téli napforduló idején a segítségével ünnepelték.

A magyal fája elégetve nagyon meleg és szenét kovácsolás alkalmával szívesen használták. A régi kovácsok és fegyverkészítők nagy mágusoknak voltak kiállítva a tűz és föld elem használata miatt. Emiatt a druidák a tűz elemével kapcsolták össze a magyalt. Az Ogham ábécében a magyalt "Tinne"-nek hívják, amely a tűz jelentésű "tinder" szóból ered. A mai kor rituáléiban a magyalt a tűz elemével kapcsolják össze, a magyal füstölő pedig a mágikus kés (athame) megszentelésére használják.

A magyalnak számos népi neve van, pl. Krisztustövis, Denevérszárny, Szent fa. Istensége Tannus, Taranis és Thor. Neme férfias. A Mars az uralkodó bolygója és eleme a tűz. A magyalt használják a mágiában: védelemre, gyógyításra, béke, jóakarat, szerencse céljából és más tűzzel kapcsolatos dolgokra.