Fenyő

Pinus 

Hazánkban a legelterjedtebb fenyőféle a fekete fenyő és az erdei fenyő, ám számos akad, melyet későbbi telepítéssel hoztak be, mint például a simafenyő, amit a 19. század elején hoztak be. Utóbbi igen elterjedt, mint díszfa. Az erdei fenyő csaknem egész Európában megtalálható. Északon a 70. szélességi fokig terjed (Norvégia, Kirkenes község). Keleten átmegy Szibériába egészen a Sztanovoj-hegységig, de megtalálható az Amur vidékén, az Altaj hegységben, Perzsiában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is. Délen előfordul a Balkán hegységben, az Appenninekben, Francia- és Spanyolország hegységeiben, míg nyugaton egész a tengerpartig elterjedt. Elsősorban a dombvidékek és előhegységek fája, de a síkságon is nagy területeket foglal el. Jó termőhelyeken elsőrendű, 30-40 m magasra nő, míg silányabb termőhelyeken 10-20 m-nél nagyobb magasságot ritkán ér el. Fiatal korában koronája kúposodó, ágai szabályos örvökben állnak. Észak-európai alakváltozata karcsú, vékony ágú, kúpos koronájú, dél-európai alakváltozata zömökebb, vastagságú, ellaposodó koronájú. 

Folklór és mítoszok A világ rengeteg fenyvese szolgált legendák helyéül. Az erdei fenyő ligeteket szentnek tartották a kelet-szibériai burjátok. A druidák hatalmas tüzeket raktak a téli napéjegyenlőség idején a fenyőből. Az irokézek a béke szimbólumának tartották és fenyőt égettek, mint füstölőt, hogy megnyugtassák a szellemeket és elűzzék a rémálmokat. Gyakorta égettek tobozokat, hogy megváltoztassák az időjárást, mivel összekötötték az esővel. A görög legendákban, Pitüsz nimfa változott fenyővé, mikor Boreász féltékenységében a sziklákról lehajította. Mindig, mikor az északi szél fúj, Pitüsz hullatja borostyán könnyeit, s lombjai alatt Pán dalol gyászéneket.

A rómaiaknál a fenyő a szüzesség és Diána szimbóluma volt, akit fenyővel koronáztak.

Kínában a cédrusok (szintén fenyőféle) a hűséges szeretők fája, ez más kultúrákban is előfordul. A legenda szerint a király börtönbe zárta a férjet, hogy a szépséges feleségének udvarolhasson. A férj meghalt a börtönben, s a feleség megölte magát. Testüket egymástól távol temették el a király parancsára, ám hatalmas cédrusok nőttek ki a sírokból, amik ágaikkal és gyökereikkel egymásba kapaszkodtak.

Mágikus és gyógyító felhasználása

A fenyőféléket az ételtől kezdve a gyógyszereken át az üzemanyagig mindenhol használják. Ételként a fenyőtűk C-vitamin forrásként is használhatóak, csupán 5-10 percig kell áztatni őket. Fontos megjegyezni, hogy néhány fenyőféle tűje mérgező, így például kerüld az araukária, tiszafa és sárga fenyő tűket.

A magvak mindegyik fenyőnél ehetőek, ám sok olyan kicsi, hogy nem gyűjtik őket. A kéreg belseje is ehető, ezt akár főzve, sütve, de nyersen is megették.

Gyógyszerként a gyanta antiszeptikus és fertőtlenítő hatású. Gombaölő és antibakteriális. A fenyőtű teája megfázás, hólyag és vese problémák esetén kiváló.

A fenyő maga a születést, a bőséget, termékenységet, szerelmet és szerencsét jelképezi. Vonzza a fellendülést, füstöléssel megtisztítva az otthon segít a nehéz időkben. A fenyő olajával felmosva azt mondják, távol tartja a rossz energiákat és a betegségeket. A tobozokat magunkkal hordozva segít a termékenységen és energiát ad idős korban.

Cultus Arborum ismeretlen írója szerint szél szellemek lakják, s a lyukak, csomók a szellemek ki- és bejárását mutatják. Sziléziában, ma Lengyelország területén található, gyermekek fenyőágakat hordoztak nagyböjt negyedik vasárnapján (Laetere vasárnap), melyre színes papírokat és szalagokat kötöttek. A menet gyógyító és védelmező erőt képviselt.

A fenyő istenségei általában: Artemisz, Diána, Ariadné, Kübelé, Dionüszosz, Bacchus, Pán, Druantia. Ásványa a smaragd.

Forrás: Szilágyi Ferenc: Fák és cserjék, Székelyudvarhely, 2001.