Bodza

(Sambucus nigra) 

Az angol bodza szó -az elder-, az angolszász szóból az "aeld"-ből ered, ami tüzet jelent. A puha belseje a bodzának alkalmassá teszi arra, hogy csövet formáljanak belőle, majd ezzel szítsák a tüzet. A régi népi nevei is erre utalnak: Pipe-tree (cső-fa), Bore-tree (furat-fa), Bour-tree, az utóbbit Skóciában használják. Más korai nevei: Eldrun, Ellhorn, és a XIV. századtól Hyldor vagy Hyllantree. Németországban Hollunder néven ismert. Botanikai neve a bodzának -Sambucus- Plinius írásaiban is felbukkan, sőt más régi íróknál. Felvett szó a görög 'Sambuca' szóból, hangszer melyet a rómaiak is szívesen használtak. Építkezéseken is szívesen használták megfelelő keménysége miatt. Pánsípok, furulyák készültek belőle.

Plinius nyilvántartotta a hiedelmeket a falusiaktól, említenek éles sípokat és telt hangú kürtöket, amik olyan bodzából készültek amelyek távol nőnek a ez emberektől és a kakas v. varjú hangjától. Ezek a hangszerek és a bodzapuska Plinius szerint akár évszázadokig is megtartják épségüket. Culpepper, egy másik régi mester azt mondta, hogy: "Szükségtelen bármilyen leírás a bodzáról, mert minden fiú, aki játszott már egy bodzapuskával, nem téveszti össze más fával.". A modern időkben az olasz parasztok készíteni szoktak egy egyszerű sípot is bodzafából, amit "Sampogna"-nak hívnak.

A nyáron a fehér virágai illatoznak, később követi ősszel a lehulló lilás-fekete bogyók, a bodza megszokott látvány az angol vidéken. Termékenyen nő akár a legrosszabb termőföldön is és megtalálható a pusztaságon, az erdőben, élő sövényként és ligetekben. Normális, hogy a bodza bokorként, cserjeként vagy kis faként nő, és később meghaladhatja akár a 30 lábat is (9 méter). A vadonban a bodza újra nő akár a megrongálódott ágból is, könnyedén növeszt gyökeret bármelyik részéből. Beleszúrhatjuk a földön bárhova később tele lesz gyümölcsökkel.

Jellemző a bodzára a növekedési módszere. A bodza törzse nem nő egyenesen, hanem a súlyeloszlás miatt bokorformát ölt. Néha a törzse eléri a két láb méretű átmérőt (60 cm). Manapság persze szerencsések lehetünk, ha találunk ennek legalább a felét. Az öreg fa kérge durva és világosbarnás-szürke színű, az ágai simábbak és kellemes világoszöldek, de apró barnás pontok vannak rajta, ezek a növény pórusai, ahol lélegzik. A törzs fája kemény és nehéz. De belőle játékot, vagy hentesbárd-nyelet, horgászbotot, tűt a hálószövéshez készítenek. Különféle hangszereket is formálnak belőle.

A bodza levelei 5 levélkéből állnak összekapcsolva egy középszárral. Júniusban virágzik ki. A virágok szintén 5 fehér sziromból áll, amit 5 csészelevél tart meg. Közben minden szirom rendelkezik 5 porzószállal körülvéve a krémszínű bibét. Ezt könnyen meg tudják termékenyíteni a pollent hordozó rovarok, akiket az illatos növény nagyon vonz. Alulról nézve olyanok akár a kis esernyők. A virág illata kábító hatású, a halál kihívója, a levélzet szaga erős és kellemetlen.

A drog (Sabuci flos) izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzióenzimet tartalmaz. A teája hűléses betegségekben használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású. A bodzavirágtea sok embernek mindennapi reggeli és üdítőitala is, mert íze kellemes, még melegít is. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz.

A bodzabogyót érett állapotban kell gyűjteni. Szintén fürtösen kell szedni és ugyancsak felaggatva megszárítani. Szárítható napon is. A bogyót "borsszárazra" kell szárítani, majd a kocsányokról lemorzsolni. A bogyókhoz hullott kocsánytöreket többszöri átrostálással lehet eltávolítani. Kb. 5 kg fürtösen szedett friss bogyóból lesz 1 kg száraz, kocsányaitól megtisztított áru.

A levél teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, és lázcsillapítónak használják. Koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is használják.

Mítoszok és folklór:

Sok babona kering a bodzáról, sokat örökül hagytak az ősök. Egy középkori hiedelmet mesél el Shakespeare "A felsült szerelmesekben", ez az áruló Júdás apostolról szól, aki felakasztotta magát egy bodzafára. Mivel ez a fa igen alacsony, rejtélyes miként szolgált akasztófaként.

Sok országban a bodza közeli kapcsolatban áll a mágiával és a boszorkánysággal, és sok rég népmese mond el történeteket a boszorkányról, aki ebben a fában élt. Egy hasonló történet Hylde-Moer-ről szól, a bodzafa-anyáról, aki a fában élt és figyelt rá. Sokan úgy gondolták, ha bútort vagy hasonlót készítenek belőle akkor Hylde-Moer követni és vadászni fogja őket. Ha vágni akarunk a fából, mindig kérjünk engedélyt. Ez persze minden fára vonatkozik.