Mágia‎ > ‎Újoncoknak‎ > ‎

Az oltár és az eszközök

eNagyon sokféle leírást lehet találni a neten, könyvekben az oltár, s az eszközök tulajdonságairól, leírásáról. Ha megkérdezünk három boszorkányt, öt fajta tanácsot kapunk. Mindenki másképp csinálja. Sokan a hagyományokat követik és semmiképpen sem térnek el tőlük, sokan egyénileg választják ki, hogy mely formát kedvelnék, egyesek pedig pénz és lehetőség hiányában úgy készítik el, ahogy azt tudják.

Személyes tapasztalataim alapján az eszközökbe többnyire belebotlik az ember. Amikor boszorkány lettem rögtön akartam az összes eszközt, fel akartam állítani az oltárt. Természetesen ez nem sikerült túl jól. Idővel sikerült megtalálnom a megfelelő tárgyakat, s azt hiszem az oltárom sem csúnya. Egyesek úgy tartják, hogy a tárgyakat készítsük mi, vagy ajándékba kapjuk, nem lehet vásárolni. Én úgy vélem nem sérti az isteneket a vásárlás, de jobban kötődünk hozzá, ha mi kínlódtunk meg a tárgyért. Szófecsérlés helyett, íme a bevezető a kezdő boszorkányok számára.

Példa egy oltárra és annak készletére.

Az oltár

A boszorkányok általában az oltárnál imádkoznak és varázsolnak, ritkább a szentély felállítás, ahol az imádkozás és áldozatok kapnak helyet. Nem elengedhetetlen, mert az istenek mindenhol meghallanak. Ám tiszteletadás, szeretetünk kifejezése, az ünnepekről való megemlékezés és számtalan oka miatt érdemes oltárt állítani, amellett, hogy itt is varázsolsz.

A szabadban könnyű dolga van az embernek. Egy nagyobb szikla vagy egy fatönk kiválóan megfelel. Az otthoni oltárok nehezebben választhatók ki, hisz a sziklát elég nehéz volna becipelni a szobába.

Hagyományos tekintetben bármi megfelel oltárnak. Raymond Buckland szerint "a facsapokkal összeerősített faasztal vagy láda sokkal jobb, mint a gyári darabok, melyekben szegecsek, csavarok, pántok, és szintetikus ragasztóanyag van. Amennyiben fém alkatrészeket is tartalmaz az a tárgy, a sárgaréz még elfogadható".

Szerintem ennyire nem kell szigorúan venni, mert nem mindenki jut rögtön egy efféle faasztalhoz vagy ládához. A kezdetekben tökéletes egy kisebb asztal, szék, amit naponta használunk, de egy-egy alkalomra oltárnak szenteljük. Ha alkalmunk van saját oltár készítésére vagy vételére még jobb a helyzetünk. Buckland véleményét annyiban támogatom, hogy ha esély van, akkor természetes anyagokból legyen az oltár. Lehet az oltár egy fatönk, vagy a törzsből kivágott lap lábakkal, láda, valamilyen faasztal, könyvespolc, éjjeli szekrény de a lehetőségek kimeríthetetlenek a természet adta kisebb szikláktól kezdve a félig-meddig szintetikus vásárolt asztalokig.



Példa kehelyre vagy kupára.
Magassága akkora legyen, hogy azt ülve tökéletesen elérjük. Általában a kör alakú a legmegfelelőbb, de választhatsz bármilyen formát, érdemes a praktikusságot is szem előtt tartani. Az oltárterítő színe teljesen mindegy, de néha varázslat vagy ünnep alkalmával áttérhetünk különlegesebb színre.

Az oltáron foglalnak helyett a gyertyák, az eszközök, szobrok vagy más istenség jelképek, a füstölő, esetleg kristályok és az áldozati ajándékok. Az oltáron általában 2 gyertya foglal helyet az isteneknek. Sok boszorkány kiválaszt két istenséget, egy isten és egy istennőt, akit tisztel vagy ők a patrónus istenei, de a két gyertya akár egy egész panteonnak is éghet. A wiccák az Istent és az Istennőt tisztelik meg a gyertyával, úgy tekintik az isteneket, mint az Isten és az Istennő különböző aspektusait, de egy-egy istenséget jelölnek ki.

Ha kiválasztotok egy panteont, például a kelta isteneket, az oltárdíszítést ki lehet egészíteni a kelta szimbólumokkal. Harmadik gyertyát gyújthatunk az aktuális ünnep vagy varázslat miatt. Több gyertya is éghet, de az oltár alap kellékei közé a három gyertya többnyire hozzátartozik. Általában az istenségeknek fehér gyertyájuk van. Az isteneket jelképező szobrok vagy képek bármilyenek lehetnek, a feltétel csupán annyi hogy nektek tessék.

Az áldozati ajándék isteneknek vagy bármely más lénynek felajánlott étel, ital, tárgy lehet. Ez általában tej, sütemény, keksz, bor vagy gyümölcslé, de szinte akármit lehet adni, kivéve olyat, ami bármely más élőlényt sért. Állatáldozat nincs. Az oltáron foglal helyet a többi eszköz is.



Üst
A kelyhek eleme a víz, üvegből, fából vagy fémből készül. Ebben az italáldozatot bemutathatjuk, vagy az ünnepek idején használt borok, gyümölcsleveket, tejet megihatjuk. Lehet ezt folyamatosan is használni, s mindig vizet tölteni bele, az elpárolog, majd újratölthetjük. Néhány boszorkány ivótülköt használ. Ha réz vagy ón kupába töltesz bort, inkább ne idd meg, hisz erősen mérgező vegyület jöhet létre. Vond be ezüsttel, mielőtt használod.

Az üst eleme szintén a víz. A kelták szent tárgya volt, Cerridwen istennő bőségüstjéből fakad a keresztények Szent Grál legendája. A boszorkányok üstje többnyire öntött vasból készülnek, három lábuk van. Sok mindenre használható, de fõleg azoknak jó, akiknek van kertjük, vagy sokat mozognak a szabadban, mert ott könnyen fel lehet állítani, s alágyújtani.

Esetleg a kandalló is megteszi. Ám manapság kisebb üstöket is lehet kapni, amikben főzhetünk bájitalokat, de égethetünk is kisebb tárgyakat. Lényegében használható tűz nélkül is. Gyógyfőzeteket lehet készíteni, számos varázslat eszköze, felesleges tárgyakat is elégethetünk benne. A kelta varázslatok létfontosságú eleme. Sose felejtsük el, hogy anyagának megfelelően tisztítsuk. A vas könnyen rozsdásodik, vizesen ne hagyjuk sokáig.

A füstölőedény lehet bármi, ami jól bírja az aktuálisan használt füstölőt, s nem szóródik ki a parázs vagy a hamu. Kúpfüstölőnél jobb a kerámia vagy fémtálka, a pálcáknál a fekvő fatálkák is megteszik. Szükség esetén egy földdel teli cserépbe is szúrhatjuk, vagy tehetjük a füstölőt.

A levegő és a tűz elemének felel meg. Égtája a kelet és a dél. A láncra fűzött füstölőt, amit ide-oda lóbálhatunk, hatásos ugyan, de talán kissé túlzás.



Átlagos füstölőtartó, de bármilyen megfelelő.

A füstölőt elkészíthetjük magunk is, s ezt egy izzó faszén darabra rátéve elégethetjük, de praktikusabb és biztonságosabb a boltban megvenni az adott eszközt, már nagyon sokfajtát kapni. A füstölő megtisztítás, kiűzés és a könnyebb ráhangolódás érdekében égethetjük.

A tálak egyszerűen a sót és a vizet tárolják. Külön-külön. Ezek a földet és a vizet (milyen meglepő) jelképezik. Külön tálkában tárolják az áldozati ajándékokat is.

Az athame egy szertartásos kés, amely néhol a tűz elemének felel meg, néhol a levegőnek (én inkább tűz elemeként használom, hisz már magában a megmunkálásban több szerepet játszik a tűz, mint a levegő). Ugyanígy egyes hagyományok a fekete nyelet kívánják meg, s egy másik fehér nyelű tőrrel vagy sarlóval (bolline) vágnak. Ha nincs más, lehet ez egy régi kés, de érdemes minden tárgyat megtisztítani. Alább egy egyszerűbb megtisztító és felszentelő varázslatot leírok. Nagyon sokféle athamét árulnak már, sőt el is lehet készíteni vagy készíttetni. Jómagam fekete nyelű, kétélű tőrt ajánlok, de bármelyik megfelel, hisz legyen az kanárisárga nyelű, tökéletesen működik. Ezekkel lehet a kötélvarázslatoknál elvágni a kötelet, megkeverni a sót és a vizet, főzeteket, varázskörbe írhatunk, megidézhetjük a fároszok (őrtornyok) urait, isteneket, határok kijelölése, a variációk végtelenek. Mint feljebb említettem egyes boszorkányok két tőrt használnak. Egyikkel csak vágnak, a másikkal az energiát vezetik, kijelölik a varázskör határát. Nem rossz ötlet, de a legtöbbünk kezdetben örül, ha egy tőrt is beszerez.

A kard ugyanúgy használható, mint az athame. Nem elengedhetetlen eszköz, hisz ha már van egy tőr, minek a kard, de tekintélyesebb és hivatalosabb.



Athame, vagy rituális tőr




Kard
Nehezebb beszerezni, de külföldi oldalakról gyönyörűen kimunkált kardokat kaphatunk, sőt érdemes felvenni a kapcsolatot egy kováccsal. A várjátékok alkalmával a kirakodóvásárokon találkozhatunk velük, ritkák ugyan, de akiket én láttam, kiválóan értenek a dolgukhoz.

A varázspálca szintén oly "viták" célpontja, mint az athame. Az eleme a levegő egyesek szerint, mások szerint a tűz. A levegő inkább megfelel, bár anyaga szerint fa és akkor gondolhatnánk a földre, de az ág, amit levágunk előtte a szélben lengedezett, s a szertartás közben is a levegőben "integetünk" vele. Egy boszorkánynak akár több pálcája lehet, különböző varázslatokra használhatjuk. Tulajdonképpen egy is megfelel minden varázslatra, de a fa anyaga, vagy a belevésett jelképek meghatározhatják a varázspálca "kedveltebb" mágiaformáját.

Érdemes a készítésekor, vagy vásárlásakor megnézni, hogy az adott anyag vajon milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik. Például a szentjánoskenyérfa védelmező varázslatoknál hasznos. Ugyanígy fontos a díszítés, a hétágú csillag a tündér mágiában hasznos, nevezik még Tündércsillagnak. Esetleg ki lehet fúrni az alját és az üregbe gyógynövényt is tehetünk, majd gyanta segítségével eltömíthetjük. Tehetünk a fejére kristályokat is, hasonló megfontolás alapján, mint a faanyagnál. Az én első pálcám juharfából készült, nem volt különösebb áttekintés a tulajdonságai szerint. Csupán kertünkben egy lassan húszéves fa nő, akivel elég kellemes időt lehet eltölteni, és a legelső gondolatom ő volt mikor a készítésre került a sor. Tehát nem fontos minden esetben az ekkora körültekintés, ha megkérünk egy kedvenc fát, s ő beleegyezik, levághatunk tőle egy ágat, cserébe persze mindig hagyjunk ott neki ajándékot, amit a földbe ásunk mellé. Ezt minden növénynél végezzük el. A használata a kör felrajzolásától az idézésen át a megtestesülések létrehozásáig terjed. Igen változatos a hasznosítás. Általában maga a boszorkány készíti, hisz nem nagy ördöngösség, de ha vásároljuk, töltsük fel a saját rezgéseinkkel. Úgy tartják, hogy a könyök és a kézujjak végéig érő hossz a pálca ideális hossza.

A varázsbot tökéletesen ugyanolyan funkciót lát el, mint a pálca. Hasonlóan az athame kard variációhoz. A bot tekintélyesebb és nehezebb kidolgozni, de minden bizonnyal megéri. Kettő egyszerre is megfér, használhatjuk más-más munkára. Néhány hagyomány, koven megköveteli mindkét eszközt. A bot is a levegő uralma alatt áll. Úgy tartják, hogy nem haladhatja meg a vállmagasságot, de ez inkább személyes preferenciák függvénye.

Miután megtaláltuk a legjobb fát, s még friss, várjuk meg, míg kiszárad, legjobb a napon hagyni néhány hétre miután lehántoltuk. A kérget határozott mozdulatokkal vágjuk le a késsel, majd az apróbb hibákat csiszolópapírral elegyengethetjük. A faragásokat még azelőtt végezzük el, mielőtt lepácoljuk és/vagy lelakkozzuk. A pác (attól függ, milyet veszünk) szép színt biztosít, anélkül hogy elfedné a fa erezetét, s bizonyos fokig megvéd a víztől is. A lakk jobban fed, érdemes néhány réteget felvinni. A bot csúcsára akár kifaraghatjuk totemállatunkat vagy egy bizonyos hit szent állatát is, de nem néz ki rosszul a holdsarló, falevelek különböző formája, vagy bármely egyéb jelkép sem. Számos technika létezik, lehet domborműként vagy kis "szoborként" a bot tetején. A bot díszítése lehet bármi, a druidák spirális vonallal díszítették botjaikat.



Varázspálca




Varázsbot
Ezenkívül szintén lehet bármi, egyszerűbb mintáktól kezdve az érdekesebb képekig. Minden a kézügyességtől függ, noha bizonyos nehezebb faragásokat a józan ész is létrehozhat. Például, ha nehéz egy csőr vagy egy orr kifaragása, a levágott, kidobásra ítélt részek megtartása jól jöhet. Az állat vagy ember arcát vízszintesre csiszoljuk ott ahol a csőr/orr/mancs/láb helyezkedne el, majd az egyik kis fadarabból nekiállunk faragni. Ha elkészült, fogunk egy kis enyvet (szegény ember vízzel főz: vagy fogunk egy kis pillanatragasztót) és felragasztjuk a helyére. Tartós és bármelyik kidomborodó résznél el lehet készíteni. Ne is siettesse senki, az elhamarkodott munka nem is lesz jó. Tervezzük meg mi hova kerül, és mit is akarunk ábrázolni. Akár rúnákat is véshetünk rá, vagy különféle ábécék használatával felírhatjuk boszorkánynevünket, vagy ami eszünkbe jut. Több varázsbotunk is lehet akár a pálcánál, de boszorkány legyen a talpán, aki legalább egy évig nem örül, hogy nem kell több botot készítenie. Egy nagyobb fánál elég nehéz tökéletesen lecsiszolni, sokáig tart és rettentően fárasztó. Ezek mellett mindig él, hogy a minta, a gyógynövények (amit szintén bele lehet tömni, mint a pálcánál), a kristályok (amiket kis mélyedésekbe ragasztunk) meghatározzák a bot használati területét. Lehet általános bot is, de ha vagyunk olyan őrültek, és több botot akarunk, figyeljünk erre. Nevezd el esetleg a botod, egyesek szerint különleges kapcsolat köt majd hozzá.

A mozsár is kiváló szolgálatot tehet. A gyógynövényeket a főzetekbe, zsákocskákba, stb. értelemszerűen szétmorzsolhatjuk benne. Nem feltétlenül alapeszköz, de igen hasznos és kevesebb piszokkal jár, mint egy rongyban széttörve őket. A vegyészek a márványmozsarat ajánlják, de mi mivel nem dolgozunk kémiai elemekkel, így tökély egy porcelán, fa, fém vagy kőmozsár is. Na jó a fém kicsit idegen hatást kelt. És persze a legfontosabb: szükség esetén kehelynek is beillik.

Néhányan használnak kar- és fejpántokat vagy sisakokat a varázsláskor, sőt van, aki minden egyes nap fejpántban és ünnepi ruhában jelenik meg (remélem mindenki tudja ki is ez az úr). Azt hiszem ez nem olyan fontos, hisz az istenek, elementálok és más lények nem azért fognak felfigyelni ránk, mert van egy ordenáré szarv a fejünkön, esetleg egy holdsarlót erősítettünk a koponyánkhoz. A koncentrációnk sem javul, de a mágia sem lesz hatásosabb. Egyes sisakok és fejpántok igen szépek, de nem túl lényeges. Bár egyesek így kívánják tiszteletüket kifejezni az istenek előtt, vagy megszemélyesítik az adott istenpárt, s ez nem elítélendő dolog. Nem olyan fontos, csupán jelképes eszköz, de ha tetszik, nosza rajta.

A ruhát érdemes kifejezetten varázslásra alkalmas köpenyre cserélni. Több változat is él: lehet ez egy egyszerűbb, hosszú ujjas, lábfejig érő, csuklyás talárfajta (ne is jusson eszedbe a varázslóiskola), de lehet egyszerűbb ruha, amin egy vállakra vethető kapucnis köpeny van. Egyesek meztelenül, "égruhában" végzik a szertartást. Kissé szokatlan, nem ítélem el, de azért valljuk be, elég perverznek hat a kívülállók szemében. De amúgy nem is gondolom, hogy különbség lenne a két módon elvégzett rítus között. Ám azok akik ruhában végzik annyi előnyről számolhatnak be, hogy bármilyen helyzetben képesek felidézni, felerősíteni a mágikus erőt, koncentrációt. Nem kell ahhoz a meztelenséghez tartozó felfokozott állapot. Például gyakorló mágusnak/boszorkánynak szüksége van a személyes védelmi varázslatokra, és gyakran ehhez a megfelelő energiát/állapotot nem tudják a meztelenséggel felhozni. Érdemesebb a nehezebb utat választani a könnyű helyet. A másik pedig: nem értem azt, aki mindig dísztalárban látható (fejpánttal a fején?), hisz nem cégére lesz munkájának, hanem bizonyítvány elméjéről. Körülbelül olyan mintha az iskolai ünneplőnkben, vagy a díszegyenruhánkban járnánk egész héten. Felvesszük a ruhát, hogy megtiszteljük az isteneket a varázslás, ima vagy meditáció alkalmával, átalakulunk, felvesszük a "mágikus" hangulatot vele, ha mindennap hordjuk, elveszik a jelentősége. Elkészítése változatos, ügyesebb varrók bámulatos talárokat és köpenyeket készíthetnek, de rábízhatjuk ezt varrónőre is. Ha gyógynövényt varrunk bele, megerősítettjük védelmét. Bármilyen színű lehet, sokan a feketére esküsznek, de a teljes színskála a kezünkben van. Több talárunk is lehet, minden szín szintén más-más varázslatoknál alkalmazható, de akár a kedvenc színünk, akármilyen megfelelésekkel rendelkezik is, általános talárként tökéletesen megfelel bármire.

A pentákulum egy ötágú csillag, mely egy körben foglal helyet. Gyakran látható fa, fém vagy üvegtáblákon. A korong tökéletes helyet foglal az oltáron, a tárgyak felszentelésére kiválóan alkalmas. Egyszerűen is meg lehet oldani, hogy egy üveglapra felfestve az oltárodra teszed, de manapság sok helyen meg lehet kapni ezt kicsit "profibb" kivitelben is. Azt mondják, ha új otthonba költözünk, el kell törni a pentákulumot.

Az Árnyak Könyve vagy Grimoire, a boszorkányok varázskönyve. Ebbe írhatjuk a varázslatokat, megfeleléseket, tapasztalatokat, naplóként is funkcionálhat, sőt az álmokat is idegyűjthetjük. Helyet foglal benne az erkölcsi tanítások, a filozófia. Le lehet jegyezni bármit, amit akarsz, de nem úgy mint egy általános jegyzetfüzetbe. Úgy gondolom az Árnyak Könyve maradjon a varázslattal kapcsolatos dolgoknak. Kinézete bármilyen lehet, manapság egyesek nyomtatják az oldalait, és igazából azzal sincs baj. Ha valakinek az írása igazi macskakaparás akkor csak rajta. Sőt kevesebb helyet is vesz el és kiváló betűtípusokat lehet letölteni. Mindenki döntse el maga, hogy hogyan kívánja elkészíteni a varázskönyvét. A könyv lehet akár egy egyszerűbb füzet is, de vehetünk manapság kifejezetten erre való üres könyvet. Borítójára a kedvenc varázslényünktől kezdve a védelmező szimbólumokon át a rúnákig bármit felrajzolhatunk.


A legfontosabb, hogy lehetőleg az eszközeinket rajtunk kívül más ne érintse. Ha kovenben dolgoztok ez szükség esetén feloldható, de talán az egyéni használathoz utána inkább tisztítsuk meg.

A megtisztítás

Vedd a kezedbe az eszközt, érezni fogod, hogy az fel van-e töltve negatív rezgésekkel. Ha ártó rezgéseket érzel, és mégis meg akarod tartani a tárgyat, akkor tisztítsd meg a varázskörön belül; hintsd meg megszentelt vízzel (só és víz keveréke) és tartsd a füstölő füstjébe.

A felszentelés

Nem mindig fontos a felszentelés, ha a varázslat közben használod, már önmagában megadja a felszentelés hatását.

A legegyszerűbb, ha az adott eszközöket a négy elemmel szenteled fel. Tartsd a füstölő fölé a levegőért, hintsd meg vízzel a víz elemért, a gyertya fölé a tűz elemért, és szórd meg sóval a föld elemért.