Bestiárium‎ > ‎Tündérek‎ > ‎

Lidércek

A lidérc a magyar néphagyományban egy olyan szellem, amely tüzes fénnyel, zavaros lángocskával száll végig az éjszakában. Kialakulásában és megteremtésében számos legenda szól a magyaroknál, de ezeken inkább lépjünk túl és foglalkozzunk kicsit globálisabban a témával.

Más helyeken will-o'-the-wisp, ignis fatuus (latin: ignis - tűz + fatuus - bolond/os/), hullafénynek, gunderslisliknek vagy szimplán wispnek hívják. Lejjebb kicsit jobban felsorolom hol és miként nevezik ezt a jelenséget/szellemet.

Mielőtt tisztázásába belevágnék, természetesen meg kell említeni a tudományos magyarázatot, amely néhány lidércjelenségre igaz, de alább elmondom, hogy másokra miért nem.

Ezt a kis fényecskét a tudósok kémiai reakciónak mondják, mikor is a metángáz reakcióba lép foszfinnal, amelyet a természetes rothadás termel, így fényt bocsát ki. Leegyszerűsítve mondom el, mert bonyolultabb magyarázatokba nem érdemes bocsátkozni. Ezek a kis tüzek nem gyújtanak fel maguk körül semmit, mert hőmérsékletük alacsony.

Néhány tudós szerint pedig élőlények fényei, melyeket visszavetítenek a Hold fényéről vagy éppen önállóan hoznak létre.

A néphagyományban a lidérc számos kultúrában megjelenik, akár ugyanolyan formában akár feltűnően hasonlóan. Néha keresztény legendákban, de a leggyakoribb a régi vallások legendái szerint találkozhatunk velük.

Egy történet Will a kovácsról szól. Hosszú sztori, de a lényege, hogy az ördögtől Will egy parazsat kapott, hogy míg lelke a földön vándorol, felmelegíthesse magát. Később Will a folyton égő parazsat vándorok mocsárba csalogatására használta.

Európában, főleg a kelta és a szláv kultúrákban, a lidércek trükkös, gonoszkodó lények, néha a halottak lelkei, néha más szellemek, amelyek az utazókat csalják el. Némely változatokban ezek a szellemek kereszteletlen gyermekek lelkei, melyek a menny és a pokol között ragadtak.

Dánok, finnek, svédek, észtek és lettek más csoportok mellett úgy hiszik, hogy a lidércek kincsek helyét jelölik a földön vagy a vízben, melyet csak akkor lehet elvinni, ha a tűz ott van. Néha mágikus trükkök szükségesek, hogy felfedjék a kincset. Finnországban és más északi országokban úgy gondolják, hogy a kora ősz a legjobb időpont a lidércek keresésére. A finnek szintén úgy gondolják, hogy a lény, amely őrzi a kincset, az aarni, tüzet használ (aarnivalkea), hogy megtisztítsa a becses fémeket.

A ciprusi folklórban ezt Horkatoszként említik, mely az éjszaka közepén szouvlát főz.

Britanniában a gonoszkodó szellem a lidérc. A walesi hagyományok szerint a "tündértűz" a púca vagy más néven pwca (ejtsd mindkét esetben: puka) kezében van, amely az utazókat vezeti le a helyes ösvényről. Ahogy a vándor követi a púcát a mocsáron vagy a lápon keresztül, a tűz kihuny, s az ember elveszve találja magát. Wirt Sikes, könyvében a "British Goblins/Brit Goblinokban" megemlít egy történetet a pwcáról.

Egy paraszt hazafelé tartott naplementekor és fényességet pillantott meg maga előtt. Közelebbről nézve egy lámpást pillantott meg, melyet egy ködös kis figura tartott, akit néhány mérföldön keresztül követett. Hirtelen egy szikla szélén találta magát, alatta pedig víz morajlott. Ebben a pillanatban a lámpás-vivő kioltotta a lámpa fényét, s otthagyta a parasztot messze az otthonától, szikla szélén sötétben álldogálva.

Ez általános legenda a lidércekről, noha az ignis fatuus nem mindig veszélyes. Ahogy említettem, a lidérc néha kincsek őrzője, s a legbátrabbak szerezhetik meg a kincset. Más történetek szerint olyan utazóknak segítenek, akik elvesztek az erdőben és kivezetik őket onnan.

Tehát a lidércek a tündérek tüzén keresztül önálló lényeken át nagyon sok helyen megjelennek. Ázsiában a halászok alejának nevezik a tüzeket a bengáli területeken. Néhány más helyen chir batti néven ismert.

Japánban a hitodama nevezetű jelenség, vagyis az emberi lélek fényeként is megjelenik. Hi no Tama, Aburagae, Koemonbi, Ushionibi, stb. nagyjából ugyanazokat a lényeket jelölik.

Dél- Amerikában a Boi-tatá (ejtsd: bojtatá) a brazil megfelelője a lidércnek. A név a régi tupi nyelvből ered, amely "tüzes kígyót" jelent (mboi tatá). Tüzes szemei vannak, melyekkel nappal majdnem vak, de éjszaka mindent lát. A legenda szerint a Boi-tatá az az óriáskígyó, amely túlélte a nagy özönvizet (ne keverd a keresztény legendával). Ez a lény nem igazán sárkány, hanem tényleg kígyó (ha úgy jobban tetszik mboi ->mboa -> boa).

Argentínában a lidérceket Luz Mala (gonosz fény) vagy Fuego Fatuo (hamis tűz) néven említik. A jelenséget nagyon félik a vidéki területeken.

Nehéz lenne minden lidérc jelenséget úgy magyarázni, hogy ez csak a gázok játéka. Gyakran intelligenciát mutat a fény. Akár tündérek "lámpása", akár önálló lény mindenképpen megfontolandó létezése. Lényként még saját alakot is fel szokott venni, s úgy mozog, amelyre gáz nem feltétlenül képes önállóan.

Két változata él a lidércnek tehát, egyik a tündérek lámpása, s a másik az önálló lidérc. Mindkettő elég valószínű, hogy létezik. Hiszen nem szaladhatunk el ennyi legenda mellett csak annyival, hogy ez bizony csak egy gáz jelenség.

Találkozás velük két esélyes, így megfelelő óvatossággal és kíváncsisággal forduljatok feléjük.

Nevei szerte a világban - neveknél egyéni betűkaraktereket sajnos nem mindig tudom jelölni -:

Aleja: Bengáliban (lásd fent).

Bataklik yakamozu: Török területeken.

Bledny ognik: (eltévedt pislákolás) Lengyelországban.

Bludicka: Csehországban.

Boitatá (Tupi-guarani: tűzkígyó): Brazíliában, tűzkígyó, amely megvédi a vadvilágot.

Brujas: Tulajdonképpen boszorkányok, amelyek fényekként jelennek meg Mexikóban.

Candileja (kandílaha) Kolumbiában.

Canwyll Corph: (hullagyertya) Wales és környező területén.

Chir Batti: Indiában.

Corpse light (hullafény): Skóciában és környező területeken.

Doggaebi bul: Koreában a Doggaebi a hagyomány szerint egy barátságos szörny, egy vagy két szarvval a fején. A "bul" tüzet jelent.

Dwaallicht: Vándorló fényt jelent a dánoknál, s az embereket a lápokba csalja ok nélkül.

El Jacho (spanyol: a fáklya): Puerto Ricóban. Olyasmi, mint a mumus, megijeszti a gyermekeket és kísérteties figuraként írják le, aki lángokkal van körülvéve.

Feux Follets: Boldog tüzeket jelent nagyjából a francia és a francia-kanadai területeken. Noha vidám neve van, a folklór szerint ezek a lények a bűnözők vagy rossz katolikusok kísértetei, akik a Sátánt szolgálták. Néha pedig a Loup-garou vagyis a Farkasemberrel működtek együtt.

Foc follet: Katalán területeken, a foc tüzet jelent, a follet őrültet. Goblinszerű lényecskékre utalnak a legendában.

Fogos-Fátuos: Portugáliában és Brazíliában.

Gandaspati: Indonéziában és Jáva szigetén, ez a csalfa szellem sárkányformát is képes ölteni, s megöli azt, aki megérinti.

Gui huó: Kínai, szó szerint kísértet tűz. Temetők környékén vagy hasonló hullagyűjtő helyeken jelenik meg.

Hinkypunk: A walesi pwca egy változata valószínűleg.

Irrbloss: Svéd szó, irra (nagyjából össze-visszavándorlás) és a bloss (fáklya) szóból.

Irrlicht: Német az irre(n) (bolond, őrült, elveszett) és a licht (fény) szóból. Gonosz szellem, aki elcsalja az embereket.

Ken Yang Ba-Shing: Tajvanon.

Kolli vai pisaasu: Tamil kifejezés. Pisaasu - kísértet, parázs (kolli) a szájában (vai).

Kra Szue: Tajvani. Tüzes fénygömb.

Lán tinh: Vietnámi.

Lidérc: Magyar.

Luz Mala: Gonosz fény Argentínában és néhány dél-amerikai részen.

Lygtemaend (dán), lyktemenn (norvég) vagy lyktgubbar (svéd): Jelentése lámpás-ember. Nevéből kiderül a legendája.

Malduguns: Lett lény. Durván félrevezető tüzet jelent.

Mekong fény vagy Nekha fény: Laosz és Thaiföld területén.

Min-min: Néhány ausztrál aborigin csoportban, lidércszerű lények, amelyek az elveszett, vagy meg-nem-született gyermekek lelkeit takarják. Úgy hiszik veszélyesek az emberre, főleg a fiatal gyermekekre.

Onibi: Japán, kísértet/démon tűz. Néha összekapcsolják vagy összekeverik a hitodamával. Más japán mítoszban a kitsune fényeként jelölik meg.

Pwca vayg Ellyll-dan: Gonoszkodó láptündérek a walesi folklórban. Lámpásukkal félrevezetik az utazókat.

Spunkie: Skót alföldeken nevezik így.

Vettelys: Norvégiában, szó szerint Vette gyertyájaként említik. A Vette egyfajta goblin vagy törpeszerű figura, aki a dombokban lakik.

Virvatuli (pislákoló fény): Észt és finn területeken. Más finn nevei az aarnivalkea (lásd fent) és a liekkiö, amely a megölt gyermekek lelkeit takarja.

Witte wieven: Twente kultúrában. Fehér asszonyok, akik az elveszett utazókat lápokba és mocsarakba vezetik.

Yan-gant-y-tan: a breton emberek között egy lidérchez nagyon hasonló lény, aki öt ujján öt gyertyát hordoz.

Zaltvykslé: Litvániában, durván annyit jelent, hogy pislákoló zöld fény.


Források:

en.wikipedia.com
Mizuki Shigeru. Graphic World of Japanese Phantoms. 1985.
J. G. Owens: Folk-Lore from Buffalo Valley, 1891.
Marie de Garis: Folklore of Guernsey.
Willem Elsschot: Het dwaallicht.
William Corliss: Remarkable Luminous Phenomena in Nature.