Bestiárium‎ > ‎Szellemek‎ > ‎

Szellemek

Írta: Salem

A mágikus társadalomban a szellemeket nem illik összekeverni a kísértetekkel. A kísértetek a halottak lelkei. A szellemek pedig különféle lények, amiket/akiket nehéz lenne a hely hiányában felsorolni.

A démonokról szóló részben már említettem a daimónokat. Az ókori Görögországban a daimónokat, olyan test nélküli létezőknek tartották, akik jót és rosszat egyaránt okozhattak az embereknek; félelemmel vegyes tisztelettel bántak velük, és rendszeres áldozatokkal próbálták rábírni őket, hogy hagyják békén az emberek világát. Nem a gonosz mivoltuk miatt, hanem csak kiszámíthatatlanok voltak. Később, ahogy az egyiptomi és babiloni elemek beszivárogtak, ezek a lények erősebb, határozottabb formát öltöttek. A daimón kifejezés általános kategóriává vált, minden olyan testetlen lény testetlen lény ide tartozott, amely nem volt se isten, se természetszellem, se halott lelke. Amikor ezeket a hagyományokat a latin nyelvű nyugati országok is megismerték, a spiritus szót kezdték el ugyanerre a fogalomra használni, amely eredetileg "szelet" vagy "leheletet" jelentett.

A római birodalom bukásával és a kereszténység elterjedésével a latin vált a nyugati világ nyelvévé a klasszikus kor utolsó századaiban. Az új vallás hívei kétkedve fogadtak minden olyan lényt, amely nem volt szerves része a saját teológiai rendszerüknek. Ettől a korszaktól kezdve a daimón kifejezés már nem volt morálisan semleges, elnyerte a mai, "klasszikus" démon alakját. A világban ekkor vita zajlott a semleges lények létezéséről. Egyesek hittek a neutrális érzelmű lényekben, míg mások tagadták létezésüket. A mágusok akkoriban az előbbi oldalhoz tartoztak, s mindig akadtak olyanok, akik kimondottan a démonok iránt érdeklődtek, így az eleve komplikált helyzet még összetettebb lett. A reformáció után a keresztény egyház végül egyetértett abban, hogy morálisan semleges szellemek nem léteznek.

Ám ugyanekkor olyan tudósmágusok tollából, mint például Theoprastus von Hohenheim (vagyis Paracelsus) és Jerome Cardan, fontos munkák születtek meg a szellemek természetéről és tevékenységeiről, amivel megteremtették a témával kapcsolatos legtöbb, a mai napig érvényes mágikus elmélet alapjait.

1700-ra tehát a szellemekkel kizárólag a különféle iskolákat követő mágusok foglalkoztak. Ők feldolgozták a mágikus szellemhagyományokat, az anyagot összegyűjtötték, összehasonlították és fokozatosan kialakították a ma is használatos szakmai anyagot.

Az 1980-as, 90-es években újra népszerűek lettek a "mitikus lények", ennek nyomán a könyvesboltokat elárasztották a képeskönyvek a sosemvolt manók és vámpírok képmásaival, ezeknek persze nem sok közük van a valódi tanokhoz.

Ma sincs tökéletes egyetértés bizonyos lényekről. Még én is számtalan levelet kapok olyanoktól, akik úgy gondolják, hogy "ilyen mégsem létezhet valójában", "ez nem is így van", s a többi...

Szellemek csoportjai

Rengeteg szellem létezik, s akár egy komplett Révait tele lehetne tölteni velük. Ám ez csak azoknak a mágusoknak lenne hasznos, akik szellemidézésre szakosodtak. Greer ír egy általánosabb csoportosítást, ám ez is egyszerűbb leírás, mert rendkívül összetett dologról van szó.

A varázshasználók körében négy átfogó elnevezés létezik - illetve ezzel is vitatkoznának páran... -: intelligenciák, szellemek, elementálok, lárvák.

Intelligenciák

Az intelligenciák tudatközpontok: az értelmi képesség, a tudás, az éleslátás erőforrásai. Nehéz őket jellemezni, mivel elsősorban a valóság mentális szintjének létezői. Az elme teremtményei, és ha egyáltalán van bármiféle testük, az nem más, mint a tudat "mintája", amelyet mi ideának nevezünk. A mágikus meditáció bizonyos típusiban előfordul, hogy a meditáló valamilyen absztrakt fogalomról elmélkedik, és hirtelen rádöbben, hogy magában a fogalomban is van valami tudatosság, amely éppen őt figyeli. Ha ez történik egy intelligenciával lépett kapcsolatba.

Az intelligenciák folyamatosan körbevesznek minket. Életünk sok váratlan ötletét, előérzetét, sugallatát okozzák ezek a lények, akikkel többnyire tudat alatt, de valóban kapcsolatba kerülünk.

Sokféle intelligencia létezik: egyesek kisebbek, mások hatalmasak és erősek. A pogány múltunk számos istene és istennője valószínűleg erőteljes intelligencia volt, hiszen az emberek nem túl válogatósak abban, hogy kit vagy mit imádjanak, vagyis különböző időben és térben létezett kultúrákban már istenítettek angyalokat, szellemeket, kísérteteket, elementálokat, élő embereket és démonokat. Eltérőek a vélemények arról, hogy helyes-e az intelligenciákat isteneknek tekinteni, ám ez nem tartozik ide. De érdemes megjegyezni, hogy az intelligenciák bármilyen hatalmasak is, távolról sem közelítik meg a világegyetem legbölcsebb és mindenható lényeinek erejét.

Szellemek

A szellemek úgy viszonyulnak az energiához, ahogy az intelligenciák az elméhez. Az asztrálbirodalom lényei így bizonyos értelemben az intelligenciák alárendeltjei. A mágia "vak erőknek" tartja őket, tehát olyan energiáknak, amelyek csak kevéssé kapcsolódnak a lét spirituális szintjéhez. Ennek az a következménye, hogy kiszámíthatatlanok, különösen akkor, ha egy buta, avatatlan (értsd: szakképzetlen) emberek próbálják irányítani őket. A szellemeknek nincs egyensúly- vagy arányérzékük, és szó szerint azt teszik, amit mondanak nekik, még akkor is, ha a mágus, aki megidézte őket, valójában egészen másképp gondolta.

Egyesek szerint éppen ezért a szellemek gonoszak. Ám ez így túl egyszerű. A szellemek az erő hordozói, és az erő bármilyen forrása halálos veszedelem lehet, ha ostoba irányítás alá kerül. A hatalom bölcsesség nélkül egyenlő a halállal. Viszont, ha a szellemekkel intelligensen, őszintén és érdemük szerint bánunk, fontos szerepet játszhatnak mágikus munkánkban.

A szellemek tetteit könnyebb felismerni, mint meghatározni. A mágia szemszögéből nézve nem testetlenek, hiszen van asztrális, mentális és spirituális testük, viszont fizikai szinten nem léteznek, így nincs állandó formájuk. Mivel tudatuk és tetteik az asztrálszintre összpontosulnak, így elsősorban elménkkel és fantáziánkkal látjuk őket legtisztábban, nem pedig érzékeinkkel.

A mágikus invokációval kapcsolatot létesíthetünk például a szellemekkel. Ma is gyakorolják, s az igényesebb szertartásmágiával foglalkozó könyvekben meg is található. A mágia egyéb területei is kötődnek a szellemvilághoz, ilyen például a talizmánok felszentelése vagy a jövendölés bizonyos fajtái. Vagyis a legtöbb hely és tárgy, amelynek bármi köze van a mágiához, a szellemekhez is meglehetősen szorosan kapcsolódik, így ne lepődjön meg senki, ha valaki mágiahasználat közben szembetalálkozik eggyel.

Elementálok

Föld, víz, levegő, tűz. Ennek a négy elemnek a lakóiról van szó. Nem pont ugyanolyanok, mint amelyektől a nevüket kapták. Képzeljük el őket, mint szilárd, folyékony, légnemű anyagot és energiát, így nagyjából értjük is az elemeket. Azt pedig jegyezzük még meg, hogy mindig mindenben ott vannak.

Minden elemnek saját elementálja van. A földhöz a gnómok, a vízhez az undinék, a levegőhöz a szilfek, a tűzhöz a szalamanderek tartoznak. A mágia szerint az elementálok nem annyira önállóak, mint mi. Összefonódnak mind fizikai, mind a magasabb szinteken, és egy kollektív formát hoznak létre abból, amit a modern emberek "élettelen" anyagnak hívnak. Bár mindig és mindenhol körülvesznek minket, legnagyobb számban ott vannak jelen, ahol az adott elem ereje a legerősebb: a gnómok a hegyekben és a barlangokban, az undinék az óceánban, a szilfek a szélben és viharban, a szalamanderek a tűzben.

Az egyes elementálok intelligenciája nagyjából az okosabb állatokéval egyenlő, ugyanakkor mindannyian részesei egy jóval fejlettebb, kollektív tudatnak és intelligenciának is, melyet a mágia az egyes birodalmak "királyainak" tart. Ezek a "királyok" úgy viszonyulnak az elementálokhoz, ahogy az intelligenciák a szellemekhez, s a mágiában betöltött szerepük is hasonló. Éppen ezért talán emlékeztetnek a tündérekre, akik szintén királyságokban élnek, így gyakran nehéz megkülönböztetni őket. Egyes elementálok és tündérek valóban hasonlítanak egymásra, bár mindenki döntse el magában, hogy ez mennyiben a bűbáj eredménye.

Egyes mágikus írások pontosan megkülönböztetik az egy konkrét elemhez tartozó elementálokat a két-három elemből összetevődőktől (Az ember és más fizikai testek négy elemből állnak). A régi tanok szerint a több elemből álló elementáloknak és a tündéreknek sok közös tulajdonságuk van, így lehet, hogy a kettő ugyanaz.

A gnómok királyát Góbnak, az undinékét Nihsának, a szilfekét Paraldának, a szalamanderekét Dzsinnek nevezik, s a gyakorlat igazolja, hogy az elemi szellemek tudata hallgat erre a névre.

Természetesen nem minden mágikus hagyomány használja az elementálok kategorizálását.

Lárvák

A lárvák a szellemek alacsonyabb rendű osztályát képviselik. Éteri lények, csak az energia felsőbb szintjén élnek. Ahogy a fizikai világnak is megvannak a maga élősködői: a férgek, a gombák és társaik, amelyek lebontják a holttesteket és visszajuttatják összetevőiket az ököszisztémába, az éteri szinten ezt a feladatot a lárvák végzik el. Táplálékuk a halott emberek és döglött állatok levetett éteri burka, az ürülék, bármilyen egyéb hulladék és minden más, elhagyott éteri anyag. Előfordul, hogy a lassú, buta, kitartó lárva az élő ember sérült éteri burkára is rátapad, és így általános rossz közérzetet, gyengeséget, súlyos betegséget okozhat.

A lárvák nagy számban találhatók olyan környezetben is, ahol a halálesetek igen gyakoriak. Kórház és az öregek otthona így nem mindig a legideálisabb hely a betegek számára. A lárvák halvány, félig áttetsző buborékra vagy zsákra emlékeztető alakzatok, amelyek vagy levegőben sodródnak, vagy a táplálékforrás felett lebegnek. A mágia segítségével szerencsére viszonylag könnyű elűzni őket.

Hatásos módszer, ha éles, hegyes vas vagy acél tárggyal szúró mozdulatokat végzűnk az "áldozatuk" körül 10-15 centiméterre. Ha körben elvégeztük, sikeres ellenszere lehet a lárváknak. Ám tapasztalataim azt mutatják, hogy a lárvák ugyanúgy nem szeretik a fokhagymát, ahogy a vámpírok sem.

Ez tehát a négy fontos csoport. A világegyetemben semminek sem ismerhetjük a valódi természetét. Ebből nem az következik, hogy ne foglalkozzunk a mágiával.

Általánosságban

A szellemek nagyon ritkán avatkoznak bele közvetlenül az anyagi világ életébe. Ezt tartsuk észben mielőtt bizonyos eseményekért a szellemeket tennénk felelőssé más szörnyek helyett. Még az elementáloknak sincs nagyobb befolyásuk az őket közvetlenül körülvevő anyagra, mint a halnak az óceánra. Bizonyos körülmények között azonban kapcsolatba kerülhetnek az anyagi világgal, azonban majdnem mindig valamilyen mágikus szertartás során. Tehát érdemes megvizsgálni magukat a rítusokat is, mert sok mindent elárulnak a szellemekről.

Nem szabad mindent persze mindent készpénznek venni, amit az önmagáról elárul. G. K. Chesterton szerint: a szellemekről csak egy dolgot tudhatunk biztosan: hogy ügyesen hazudnak.

Bánásmód

A szellemek saját motivációval rendelkező, önálló lények, akik a világegyetemet is a maguk módján értelmezik. Az, hogy miként viselkednek velünk, bonyolult és kiszámíthatatlan.

A lárvák kivételével - akik rendkívül ostobák -, a szellemek könnyen kommunikálnak velünk. Általában nem rossz ötlet, ha valaki egy találkozás során megszólítja őket, hiszen még ha a válasz nem is őszinte, akkor is hasznos információkkal szolgálhat. Ha egy szellem többször is megjelenik nekünk, kérdezzük ki részletesen, hogy mi is a látogatása célja, mik a tervei. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nem minden szellem becsületes. Az hogy nincs fizikai testük, nem egyenlő azzal, hogy jóindulat és felsőbbrendű tudás is a rendelkezésükre áll.

Ha a szellemről kiderül, hogy hazug, akkor száműzzük. A szellemek különösen fogékonyak a mágikus szertartásokra, így bármelyik módszert sikerrel alkalmazhatjuk, ha meg akarunk szabadulni a betolakodótól. Végszükség esetén az ördöggyökér égetése elűzi a szellemet, legalább egy rövid időre.

Az elementálokkal más a helyzet. A mágikus tanok szerint az elemi királyságok fejlődéséhez fontos az emberekkel való kapcsolat, mert csak így tudnak kiszakadni a kollektív állapotból, és önálló személyiséggel rendelkező független lénnyé válni. Tehát mi vagyunk az elemi királyságok beavatói, ennek minden felelősségével, bár ők is nagy kezdeményező erőről tehetnek bizonyságot.

Az Arany Hajnal ezt teszi hozzá:

"Az elementálok és társaik nem olyan teljesek, mint az ember. Spirituális tudatuk élénkebb, ám a spirituális felsőbbrendűség organikus alsóbbrendűséggel társul. Ők a legelső ember alkotói, az elemi emberé, de más és nagyobb feladataik is vannak a világban és a szférákban. Olyanok, mint a gyermek, tehát az ember felelős értük, mégis sok igazságtalanságot okoz nekik."

Az elementálokkal való munkának is megvannak a maga veszedelmei. Ezek elsősorban akkor kerülnek előtérbe, ha az ember kizárólag egy bizonyos elementállal kerül kapcsolatba. A tanok szerint odáig fajulhat, hogy az ember, aki túlságosan szoros kapcsolatba kerül az elemi birodalmakkal, végül elveszti ember voltát és fizikai testét, és az elemek részévé válik. Elkerülhetjük, ha mind a négy elementállal dolgozunk és egyensúlyban tartjuk őket.

A lárvákról pedig. Szükségesek és hasznosak, az emberekre károsak, így hamar el kell űzni őket. Egy kis tányér ecet is elegendő, ha a lárva sújtotta helyen párologtatjuk el, ahogy bizonyos füstölők és mágikus technikák is elkergetik őket.

Források
John Michael Greer: Mágikus Lények Kalauza, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2003.
P. Williams és D. Hill: The Supernatural, Sigent, N. Y., 1967.
M. F. Lindemans: Encyclopedia Mythica.
Arthur Cotterell: The Encyclopedia of Mythology. Smithmark, New York, 1996.
Dion Fortune: The Mystical Qabbalah, Aquarian Press, 1987.