Bestiárium‎ > ‎Alakváltók‎ > ‎

A farkasember

Írta: Salem
A farkasemberről vagy vérfarkasról először a vicsorgó, félig ember, félig farkas hollywoodi alakjai jutnak eszünkbe. Ám a folklórban a farkasember, olyan férfi vagy nő, aki teljesen farkassá vált. Alapvetően ez egy tévedésen alapul. A teljes test átalakulása lehetetlen, ha valaha is lehetőség lesz rá a tudomány segítségével, még akkor is több hónapokig tartana az ilyen átalakulás, műtét, s nem pár percet, ahogy a hagyományok szólnak.

A tradíció nem mondja azt, hogy az ember fizikailag is farkassá változik. Szakmai szemmel olvasva a történeteket kiderül, hogy mit is értettek félre.

A vérfarkasok történelme

A hagyományok szerint a farkasok azok az emberek, melyek átok vagy varázslat hatására átváltoztak. Gervase, egy középkori krónikás volt az első, aki összekapcsolta az alakváltozás képességét a telihold időszakával. A későbbi írók át is vették a gondolatot. A legtöbb modern forrás egyetért azzal, hogy a vérfarkas ezüstgolyóval megölhető, ámbár ez inkább a regények hatása, s nem az eredeti népi legendák leírása. Egy vérfarkas állítólag a szív vagy az agy teljes elpusztításával megölhető, az ezüst nem fontos.

Számos ország és kultúra beszámol a vérfarkasokról, például: Franciaország (loup garou), Görögország (lükantroposz), Spanyolország (hombre lobo), Bulgária (varkolak, vulkodlak), Csehország (vlkodlak), Szerbia (vukodlak), Horvátország (vukodlak), Oroszország (oboroten', vurdalak), Ukrajna (vovkulak(a),vovkun, pereverten'), Lengyelország (wilkolak), Románia (varcolac) Skócia (werewolf, wulver), Anglia (werwolf), Írország (faoladh vagy conriocht), Németország (Werwolf), Dánia/Svédország (varulv), Portugália (lobisomem), Litvánia (vilkolakis és vilkatlakis), Lettország (vilkatis és vilkacis), Andorra (home llop), Észtország (libahunt), Argentína (lobizon, hombre lobo) és Olaszország (lupo mannaro).

Észak-Európában legendák szólnak arról, hogy emberek állatokká változtak, például medvévé vagy farkassá.

A skandináv mitológiában, Ulfhednar legendája (egy ősi kifejezés a vad harcosra, de inkább farkas tulajdonsággal, nem medveszerűekkel) megjelenik Haraldskvaeoi és a Völsunga sagában, s talán a vérfarkas mítoszok forrásai. Ezek a dühös harcosok hasonlóak a jobban ismert berserkerekhez; farkasbőrt hordanak, és azt beszélik, ezen állatok lelkét fel tudják idézni, erejük és vadságuk az állathoz hasonló lesz harcban; érzéketlenek a fájdalomra és kegyetlenül ölnek, mint a vadállatok. Ők is Ódinnal állnak kapcsolatban.

A lett mitológiában, a vilkacis egy olyan személy, aki egy farkasszerű szörnnyé változik, ámbár a vilkacis alkalomadtán hasznos.

A navahók között például, a yenaaldlooshik. vagy "bőrjárók" olyan boszorkányok, akik kutyává vagy prérifarkassá változnak, amikor a rettegett fekete mágiát gyakorolják. A "bőrjárókat" kannibáloknak tartják, és úgy hiszik, hogy holttestekből készült varázsport használnak. Ezek a tulajdonságok összekapcsolhatják őket az anasazival (a szó navahó nyelven 'régi ellenséget' jelent), egy régen kihalt, délnyugati kultúrával. Tagjainak néhány antropológus valamint a navahók ugyanezeket a kellemetlen szokásokat tulajdonítják. A "bőrjárók" nem pusztán a navahók földjén élő, misztikus alakok. Még ma is látják őket indiánok és fehér emberek, beszélnek velük és pusztító erejük ellen a mágia számos eszközével küzdenek.

A görög mitológiában Lycaon története a legkorábbi vérfarkas legenda egyike. Lycaon farkassá változott, és emberi húst evett; az, aki a Lycaon-hegyen áldozatot mutatott be, hasonló sorsot szenvedett el.

A római Pliniusz idézi Euanthészt, azt mondja, hogy Antaeusz családjából egy embert kiválasztottak és elvitték Árkádia egyik tavához, ahol felakasztotta ruháit egy kőrisfára és keresztül úszott a tavon. Ennek eredménye az lett, hogy farkassá változott és kilenc éven át ebben a formában vándorolt. Ezután, ha nem támadott meg egy embert sem, szabadon visszaúszhatott és visszaváltozhatott emberré. Valószínűleg a két történet azonos, noha nem hallottunk arról, hogy a Lycaon áldozatot tett volna egy Antaeusz leszármazott.

Egy középkori krónika arról szól, hogy Benoist Bidel halálos sebesülést szenvedett, mialatt húgát mentette a farkasember karmai közül. Halála előtt még elmondta, hogy melső lábai olyanok voltak, mint egy szőrrel borított emberi kéz.

Olaus Magnus szerint a skandináv farkasemberek egy korsó sör felett varázsigét mondtak, majd ezután történt az átváltozás.

A szláv népeknél varázskenőcsöt is használtak a farkasemberek, majd valamilyen farkastól eredő tárgyat vettek magukhoz.

A mai napig számos legenda szól és kering a világban. S a modern időkben már a filmek is ezeket terjesztik.

Az alakváltás

Az alakváltás nem fizikai jelenség. Már a középkorban is megjelentek azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy ez nem fizikai átváltozás. A mai mágia egyik vitatott alakja Eliphas Lévi is hasonlóan vizsgálta a folyamatot.

Számos legendában, s történetben a farkasember teste otthon, vagy egy bokor alatt feküdt, míg a farkas része az éjszakában kóborolt. Ahogy az Ulfhednarok esetében is, farkasbőrt viselt a test.

Jó néhány lycantropiával foglalkozó írás szerint varázsige kellett az átváltozáshoz. A fent említett szláv legendák szerinti kenőcs hasonló a boszorkánykenőcshöz. Nadragulyát, sisakvirágot, beléndeket és hasonló hallucinogén növényt tartalmaznak a fennmaradt receptek. Ám ma már kevésbé veszélyes metódusok is a rendelkezésünkre állnak, hogyha valaki megpróbálkozna a kísérletezéssel.

A visszaváltozáshoz elegendő, hogy a farkastól eredő tárgyat elengedje, a bőrt levegye, vagy folyóvízen ússzon át a farkas, illetve puszta akarat is megfelelő volt.

A védekezés ellenük egészen egyszerű. Sokan állítják, hogy ezüstfegyverrel legyőzhető. Ám mások szerint bármilyen fémfegyver tökéletes. A farkasemberek ereje egyesek szerint hasonló a normál farkasokéhoz. Franciaországban és Kelet-Európában is elterjedt az a számunkra fontos nézet, hogy a vas visszaváltoztatja a farkast emberré.

Farkasmágia

Hogy jobban megértsük a lycantropiát, kutatnunk kell honnan ered. Ha az eredetét nézzük, elfogadhatjuk azt a nézetet, mely szerint a farkasmágia a mai Oroszország déli részéből ered. A népvándorlások során a törzsek elvitték ezt a tudást Európába, ahol népcsoportokra szakadva megőrizték. Számos törzs Ázsiába eljutva, Perzsia és India északi részén telepedett le, a sztyeppéken átkelve a mai Törökország helyén megalapították a Hettita birodalmat.

Az eredeti hagyomány eredete bizonytalan. Egyik verzió az, hogy a fiatal farkasharcosok beavatásuk előtt az erdőben éltek akár a farkasok. Bőrüket viselték, nyers húson éltek. Erő és bátorságpróbát tettek, majd a törzsben beavatták őket a hagyományba.

A farkasharcosok általában nem tudtak uralkodni állati énjükön. Az indoeurópai nyelvek farkasmegnevezései - indoeurópai gyökere, a vark számos, a nyelvcsaládhoz tartozó más nyelvben is megtalálható: angol wolf, szanszkrit vrikas, óperzsa varka, német warg, ónorvég vargr, ószláv velku, hettita hirkas - egyszerre jelentették a farkast és a törvényen kívülit.

A transzformációs test

A testünkön kívül több burok is körülvesz minket. Az éteri, az asztrális, a mentális és a spirituális. Bizonyos helyzetekben az ember magasabb szintű teste elhagyhatja az alacsonyabbat vagy kettéoszthatja az éteri síkot, egy részét a fizikai testben hagyhatja, a másikat pedig testen kívüli utazásra használhatja. Az elsőt nevezzük asztrálprojekciónak, a másodikat éteri projekciónak.

Az éteri kivetítésnél általában megmarad az emberi alakunk. Ám egyes módszerek szerint az éteri burkot állat alakúra is lehet formázni, és feltölteni testen kívüli forrásokból nyert éteri energiával. Ha ezt jól csináltuk, az állat ereje és érzékei átszállnak az éteri burokra. Ennek az eredménye a transzformációs test, egy majdnem fizikai alak, melyet az alakváltó irányíthat.

Ezek nagyon hasznos kellékei a mágusnak és a boszorkánynak. Két ok miatt is: A transzformációs állattest az igazi állat tulajdonságait is viselni fogja. Másodszor pedig az átalakult test sokkal erősebb és ügyesebb, így sokkal komplikáltabb feladatokat is végre tudunk hajtani.

A teliholdnak annyi szerepe lehet az alakváltásban, hogy a Föld éteri hullámait a Hold irányítja, és ezek teliholdkor érik el a csúcsukat, így a legtöbb alakváltó ezt az időpontot választja az átalakulásra.

Az éteri testtel foglalkozó, mágikus tanítások a farkasember megsebesítésének vagy megölésének a módjait is igazolják. A sűrű, éteri alakzatok többé-kevésbé teljesen ellenállnak a legtöbb közönséges, fizikai tárgynak, azonban a fémnek -elsősorban a vezetőknek, mint az ezüst - nem. Mivel az alakváltó saját éteri testéből is merít transzformációs testéhez, és mivel az éteri test formázza meg a vázat, amelyen a fizikai test sűrű anyaga elrendeződik, az állattest bármely sérülése megjelenik az emberen is. Ezt a fogalmat a mágusok visszaverődésnek nevezik, és minden testelhagyásos élmény egyik kockázati tényezője.

A transzformációs testbe hatoló fémvezetőknek jóval drasztikusabb a hatásuk. Ha az alakváltó saját fizikai testétől bizonyos távolságra vetíti az állattestet, az eredmény legtöbbször azonnali halál. Az állattest szétrobban, és az alakváltó, mivel megszűnik a kapcsolat a fizikai testével, azonnal a Második Halál állapotába kerül.

Ha az alakváltó fizikailag is jelen van az állattestben, akkor az eredmény kevésbé végzetes, de valószínűleg elég kábultan vagy életveszélyesen sokkos állapotban tér vissza a fizikai valóságba. Viszont mindkét mód azt bizonyítja, hogy mágikus szempontok szerint, a farkasember ezüsttől való félelme igazolást nyer.

Bánásmód

Greer ezt írja:

Legtöbbször az a legjobb, ha semmi rendkívülit nem teszünk, viselkedjünk ugyanúgy, mintha egy közönséges példánnyal állnánk szemben. Az alakváltók ilyenkor el vannak foglalva saját ügyleteikkel, ami nem biztos, hogy ránk irányul, és ilyenkor nincs semmi okunk közbeavatkozni.

Ugyanakkor ez remek alkalom, hogy bővítsük a helyi farkasember-hagyományról szóló ismereteinket, és akció közben figyelhessük meg a pletykák és hagyományok valóságalapját. Ha valaki tudja, milyen szokásai vannak a helyi farkasembereknek, és mit lehet tenni ellenük, máris sokkal higgadtabban tudja kezelni majd a helyzetet, ha szemtől szembe találja magát eggyel.

Ám egyes alakváltó-hagyományoknak negatív kötődései vannak: fekete mágia, bűncselekmények, erőszak, így nem zárható ki, hogy ha valaki ilyen környéken lakik, fizikai vagy mágikus támadásoknak teszi ki magát. (?)

Ha fennáll a fizikai támadás valós veszélye, egy körülbelül egyméteres, keményfából készült, ezüstfejű sétapálcát használjunk (a fejet ékszerész készítse), amelynek önvédelmi célra való alkalmazása nem ütközik törvénybe. Önvédelmi vagy vívótanfolyamokon könnyen elsajátítható hatékony használata, sőt, könyvekből is megtanulható, csak addig kell gyakorolni, amíg biztosan tudjuk forgatni. Természetesen ezt - ha lehet - még kipróbálás előtt tegyük meg, mert más önvédelmi eszközökhöz hasonlóan, a botot is okosan, körültekintően, józanul kell használni. Hiszen, hogy finoman fogalmazzunk, elég ostobán venné ki magát, ha valaki puszta önvédelemből a farkasember helyett egy családi kedvencet, a farkaskutyát verné agyon.

Egyéb fegyverek használata számos, komoly jogi és biztonsági kérdést vet fel, és kizárólag rendkívüli esetekben ajánljuk. Ha valakinek fegyvertartási engedélye van, és tudja is használni a fegyvert, a klasszikus ezüstgolyók megfelelnek e célnak. Ez viszont annyira drasztikus eljárás, hogy tényleg csak végszükség esetén alkalmazható.

Ha valakire valóban farkasember (vagy bármilyen más alakváltó) támad, jusson eszünkbe, hogy elképzelhető, hogy a transzformációs testben ott az emberi is, amelynél talán fegyver van. Mindenképpen az a legjobb, ha az állattestet támadjuk. Ha sikerül eltalálni a közepét valamilyen fémmel, mint például az ezüsttel, majdnem biztos, hogy szétrobban, és vagy ott marad a helyén a megzavarodott alakváltó, akinek fogalma sincs, hogyan került oda, vagy pedig a semmi.

Az előbbi esetben ne felejtsük el, hogy a törvény a lycantropiában szenvedőket is éppúgy védi, mint bárki mást, és nem valószínű, hogy a bíró elfogadná azt az érvet, hogy önvédelemből cselekedtünk, mert ránk támadt egy farkasember. A második esetben pedig arra készüljünk fel, hogy másnap reggel egy teljesen váratlan helyen ott fekszik egy holttest, mert a súlyos éteri visszalökés halálos lehet az állatformát vetítőkre. Mindkét eset súlyos jogi következményeket vonhat maga után. A helyes fellépés a farkasemberekkel szemben az - mint bármiféle más, potenciális támadóval szemben is -, hogy amíg lehet, kerüljük a fizikai összecsapást, és még mielőtt erőszakos eseményekbe sodródunk, tudjuk meg a várható jogi, etikai és egyéb következményeket. A bölcs a szóból is ért.

Ajánlott könyvek és Források
John Michael Greer: Mágikus Lények Kalauza, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2003.
Edda - Óészaki mitológikus és hősi énekek, Európa, Budapest, 1985.
Eliphas Lévi: Transcendental Magic, Rider, London, 1984.
S.L. Mathers: Astral Projection, Ritual Magic, and Alchemy, Destiny Books, 1987.
Petronius: Satyricon, Magyar Helikon, Budapest, 1963.
T. W. Rollestone: Celtic Myths and Legends, Avenel Books, New York, 1986.
Serge Kahili King: Urban Shaman, Simon and Schuster Inc., New York, 1990.
Rosalyn Greene: The Magic of Shapeshifting, Samuel Weiser, York Beach , 2000.


Kép forrása: Wikipédia