Anima‎ > ‎

Vélemény a mágia kevésbé tündérporos részeirõl és a mágikus etikáról

Írta: Salem

Ahogy az évek során végigjártam én is a mágikus közösségeket, természetesen feltűnően sokan voltak oda a mágia azon részéért, mely a "légy harmóniában a természettel", "tündérekkel akarok dolgozni", "ne árts senkinek" elemeket tartotta magában. Ezekkel természetesen semmi baj nincs, de egy jó varázslónak/mágusnak/boszorkánynak, vagy nevezd, aminek akarod magad, meg kell ismernie az egészet, s nem elhaladni, mert az "fúj, undi, gonosz".

Kezdetnek tehát a vérmágiáról. Legtöbben persze lerázzák, hogy óh, az sötét és gonosz, mindenképpen kerüljük. Vérben születsz, vérben élsz és vérben halsz meg. Attól, hogy nem áldozol vért, attól még ugyanúgy benned él a vér mágiája, ha akarod, ha nem. Nem kell más élőlények vérét venni, mert az több helyen is kifogásolható, hogy finoman szóljak. De magadét -természetesen biztonságos keretek közt- fel lehet használni, s ettől nem fognak rád ugrani gonosz szellemek vagy démonok hordái. A vér erőteljes eszköz, ésszel kell használni, de nem kell félni tőle. S mivel természetesen személyes vérről van szó, figyelj oda, hogy minél használod, hisz belőled egy darab van.

S persze ilyenkor jön a fájdalom része. A fájdalom is -milyen meglepő- hatalmas eszköz a mágus kezében, hisz növeli a koncentrációt, vezeti az energiáidat. Ezért tartják sokan kezüket a láng fölé, mikor a varázslat céljára összpontosítanak. Logikus, hogy nem az égési seb a cél, tehát azért az agyad ilyenkor ne a farzsebedben legyen.

Fájdalomhoz szokták használni a korbácsot is, kevésbé praktikus, de erőteljes eszköz. Van, aki vizualizáció közben jobban szeret ezzel bánni, mint a lánggal. De ez természetesen több nyomot is hagy. Ugyanígy számos eszköz van még, mindenki megtalálja a magának megfelelőt. Aki nem szereti a fájdalmat, hát ne használja. De nem kell elítélni, mert a mágiát egyébként is komolyan kell venni, nem rózsaszín egyszarvúak tavaszi táncáról van szó.

E kettő az, ami általában közszájon forog, s kiemelnék, mert innentől kezdődik a mágikus etika része is.

Az elején tisztázva, magam részéről nem hiszek a "Hármas törvényben" vagy hasonló változataiban. Nem is tapasztaltam még ezt az effektet. Jót és rosszat is háromszor visszakapunk? Nekem nem ez az elvem. Én úgy hiszem, hogy ha valaki el akarja hitetni magával, akkor annak működni is fog. Pontosan úgy, mint ahogy az ember elhiszi magáról, hogy beteg és meg is fog betegedni.

Ámbár ez nem azt jelenti, hogy elvek nélkül rohangálunk a nagyvilágban. Nem vagyok híve a mások akaratát felülíró varázslatoknak, de az önvédelemnek igen. A saját utam nem osztható jobb és bal kéz ösvényére. Én járok egy úton, igyekszem egyensúlyban lenni a Természettel. Hisz a Természetben is ott az építés és a rombolás lehetősége. Néha pedig pusztítani kell, hogy felépítsünk valamit. Nem félek használni a tudásomat, ez a lényeg. De nem támadok először, mert egy jó szakértelemmel bíró mágus/boszorkány ura az érzelmeinek, képes kontrollálni magát. Másképpen nem is működnek túl hatásosan a varázslatai. Átkozzon csak a másik először, gondold csak végig, hogy nem jobb saját területeden dolgozni és visszahatni, mint ismeretlen vizekre evezni és ott támadni?

Szerelmi mágia? Szerelmi bájital? Kötődést hoz létre, nem szerelemet, így nem a legjobb választás. Természetesen ez a másik akarata ellen van, amit mint említettem nem támogatok. Van, mikor ezzel tudjuk csak kihúzni az illetőt egy ártó kapcsolatból, de a létrehozott kötődést néha elég nehéz kivakarni. Mert bizony nem csak rá, hanem rád is hat. Ha rájössz, hogy nem is ő kell neked, akkor aztán keresheted, hogy hogyan is szedd szét a kettőtök kapcsolatát. Gondolj bele, milyen rossz a másiknak, nem őrjítő-e, hogy van valaki, akit nem szeretsz, de mégis vissza-vissza kell menned hozzá valami különös okból? Lehet, hogy pont utálod, de mégis valami miatt muszáj vele lenned.

Nem minden dolog fekete és fehér, de fel kell építenünk egy elvet, ami vezet életünkben. Nem arra kell hajtanunk, hogy elpusztítsuk a másikat, mert akkor elveszítjük a másik oldalt, az építést. De oda se mehetünk, ahol csak építeni akarunk, mert van, ahol nem lehet építeni. Meg kell találnunk a kettő közt az egyensúlyt, mert ha sokat mozgunk valahol, akaratlanul is ragad ránk onnan valami, amit sokáig cipelünk. Pozitív és negatív is.

Felejtsük el, hogy fekete és fehér mágia. A mágiának nincs színe, nem mindenki gonosz, aki átkoz és nem mindenki jó, aki áld. Mert bármennyire is fáj, a fény és a sötétség is képes vakká tenni.