Aleister Crowley

(1875-1947)Aleister Crowley talán az egyik legellentmondásosabb személyisége a modern okkultizmusnak és boszorkányságnak. Kora sajtója a "nagy bestiának", a "világ legbűnösebb férfiának" hívta.

Crowley 1875. október 12-én született Leamington Spa, Warwickshire-ben. Szülei, Edward és Emily Crowley jómódú, tiszteletreméltó sörfőzők voltak. Hithű keresztényként a Plymouth-i Testvériség tagjai voltak. Crowley már fiatalkorában lázadt a mélyen vallásos életmód ellen.

Életében valószínűleg nagy szerepet játszott a lázadás, a szülei és hitük ellen, noha édesapja 11 éves korában elhunyt.

Apja halála után Crowley nagyobb vagyont örökölt, számos forrás szerint a család egész vagyonát. Nem sokkal később el is költözött a családi házból, hogy a Trinity Főiskolán tanuljon Cambridge-ben. Itt számtalan verset írt, amellett hogy tanult is róluk. 1898-ban publikálta első verseskönyvét, az "Aceldama, A Place to Bury Strangers In" címmel, filozofikus kötet, melyet " A Cambridge-i Főiskola úriembere" álnéven adott ki. Ebben már az előszóban leírta, hogy hogyan verekedett meg az Isten és a Sátán a lelkéért.

Amíg a Trinity-n tanult, Crowley elkezdett érdeklődni az okkultizmus iránt, szobatársával Allan Bennett-tel, felkutattak mindent, ami elérhető volt számukra a témán belül. Crowley felfedezte, hogy izgatja őt a tortúrák leírása és a vér. Szeretett fantáziálni önmaga megalázásáról és bántalmazásáról egy bizonyos "Skarlát Nő" által, aki - leírása alapján - független, bűnös és domináns lény volt.

Kezébe került egy Arthur Edward Waite kötet, "The Book of Black Magic and of Pacts" (A Fekete Mágia és Paktumok Könyve). A könyv erősen célzott egy titkos okkult testvériségre, Crowley-t egyre jobban érdekelni kezdte ez a világ. Levelet írt Waite számára, több információ reményében. Edward megemlítette neki a "The Cloud upon the Sanctuary" (Felhő a Szentély felett) (írója Carl von Exkartshausen) című könyvet. A könyv mesélt a "Nagy Fehér Testvériségről" és Crowley elhatározta, hogy csatlakozik ehhez a csoporthoz. Ugyanebben az évben, 1898-ban november 18-án, ő és Bennett csatlakozott az "Arany Hajnal Hermetikus Rendjéhez", a Nagy Fehér Testvériséghez.

1899-ben Crowley jelentkezett, hogy tagja lehessen a George Pickingill egyik kovenjének, New Forrest-ben, ám ott nem látták szívesen sokáig. Állítólag megszerezte a "Második fokozatot" mielőtt elbocsátották a nőkkel szembeni megvető magatartása, a szertartásokon való szabályszegés, személyes egója és szexuális perverziói miatt. A koven egy papnője úgy emlékezik róla, mint egy "mocskos elméjű, gonosz hajlamú és rosszindulatú kis szörny".

Kitiltották és kirekesztették a New Forrest-i boszorkák köréből, s ez nem vetett rá jó fényt az Arany Hajnalban. Ez idő alatt Crowley kilépett a Trinity Főiskoláról diplomája megszerzése nélkül és kibérelt egy lakást a Londonban. Crowley-nak természetes érzéke volt a mágiához és szépen haladt felfelé az Arany Hajnal fokozatain, de a londoni páholy vezetői alkalmatlannak látták a második fokozatra. Crowley Párizsba költözött 1899-ben, hogy találkozzon S. L. MacGregor Mathers-szel, a rend vezetőjével, és meggyőzze, hogy a második fokozatra léphessen. Mathers ekkoriban nézeteltérésben állt Londonnal és Crowley-ban szövetségest érzett. A londoni páholy megrökönyödésére engedélyezte Crowley kérését és beavatta a második fokozatba.

Mindamellett elkötelezettségük nehézkes volt, Mathers Crowley-hoz hasonlóan erős mágus és versengő ember volt. Mathers tanította Crowley-t az Abra-Melin mágiájára, de nem sikerült további rangokat szereznie. Vitáztak és állítólag mágikus háború alakult ki. Mathers azt mondta, hogy asztrális vámpírt küldött, hogy támadja meg Crowley-t, aki egy démoni sereggel válaszolt, amit Belzebub vezetett. 1900. áprilisában Mathers a londoni páhollyal való problémáinak köszönhetően, visszaküldte Crowley-t Angliába, mint "speciális küldött", ahol sikertelen kísérletet tett, hogy visszaszerezze az irányítást. Röviddel ezután Mathers-t és Crowley-t eltávolították a rendből.

Ezután Crowley megkezdte az utazásait, tanulmányozta a keleti okkult rendszereket és a tantrikus jógát; tanulta a buddhizmust is és az I Ching-et is. Ezután egy időre elköltözött és elkülönülve élt a Loch Ness tó partján Skóciában. Nem sokkal ezután 1903-ban találkozott és elvette Rose Kelly-t, a jól ismert művész, Sir Gerald Kelly testvérét. Rose egy gyermekkel ajándékozta meg. Következő évben, 1904. április, egyiptomi nyaralásuk során, ő és Rose egy mágikus rituálén vettek részt, amelyen állítólag üzenetet kaptak az istenektől. A kommunikáció eredményét leírta a leghíresebb könyve első három fejezetében, a "Liber Legis, the Book of Law" címűben. Ez a könyv tartalmazza a sokszor idézett mondatát: "Tedd azt amit akarsz, s ez lesz a törvény teljessége. A szeretet a törvény, a szeretet az akarat alatt áll", s máig ez Crowley tanításainak és életének alapja.

1909-ben Crowley asszisztensével, a költő Victor Neuberg-gel elkezdte felfedezni az asztrálsík szintjeit az énokiánus mágia segítségével. Crowley hitte, hogy átlépte az akaratot és egyesült az öntudata az univerzális tudattal. Leírta utazásait a "A vízió és a hang" című írásban, amit először az időszakos "The Equinox' nevű magazinjában közölt, majd posztumusz 1949-ben újra kiadták.

1909-től 1913-ig, Crowley folytatásokban közölte az Arany Hajnal titkos rituáléit a magazinjában, ahol természetesen a költeményeit is kiadta. Mathers, aki a legtöbb rituálét írta és a még mindig a legnagyobb ellenfele volt, megpróbálta legális végzéssel megállítani, de elbukott. Ez az akciója Crowley-nak csak még nagyobb sajtóvisszhangot és hírnevet adott.

Crowley gyorsan hírhedtté/híressé vált, mint fekete mágus és sátánista, nyíltan identifikálta magát a 666-os számmal, a bibliai Antikrisztus számával. Körülvette magát Skarlát Nők csoportjával, a legismertebb közülük Leah Hirsig, az úgy nevezett "Ape of Thot" (Thot majma). Együtt kedvüket lelték az ivászatban, drogokban és szexuális mágiában. Úgy hírlik, Crowley a hölgyekkel számtalan alkalommal próbált létrehozni egy ún. "mágikus gyermeket", kísérleteit a "Moonchild" című könyvében írta le 1929-ben.

1912-ben Crowley beavatott lett az O.T.O. brit részlegébe (Ordo Templi Orientis vagy a Kelet Templomának Rendje), egy germán okkult rendbe. Majd átköltözött Amerikába és ott élt 1915-től 1919-ig, majd 1920-ban Szicíliába költözött, ahol megalapította a Thelema Kolostorát Cefalu-ban.

Szicíliában elmerült az olasz okkultizmus tanulmányozásában és 1922-ben az Ordo Templi Orientis feje lett. Mindamellett (ahogy eddig is tette) vonzani kezdte a rossz hírnevet. A sajtó a világ legbűnösebb férfijának nevezte az állítólagos sátánista gyűlések miatt. Számos vádaskodás hamisnak bizonyult ugyan, de hatásuk eléggé kellemetlen volt Crowley számára. 1923-ban Mussolini, Olaszország diktátora közbelépett és kicsapta Szicíliából.

Crowley ezután körbeutazta Tunéziát és Németországot mielőtt letelepedett Franciaországban. Amíg itt időzött, egy másik törekvő mágus, Israel Regardie a titkáraként dolgozott. Regardie később híres lett és kiemelkedő szerepet játszott az Arany Hajnal teljes rituáléinak a felfedésében. Crowley folytatta utazásait Európában, eközben erősödött a heroin függősége, amit a további éveiben sem tudott leküzdeni. 1929-ben visszatért Angliába, itt találkozott Maria Ferrari de Miramar-ral, akit később el is vett. Az esküvő Lipcsében történt, Németországban.

1932-ben Crowley találkozott Sybil Leek-kel, egy későbbi másik híres boszorkánnyal és gyakori látogatója lett otthonának. Sybil - állítása szerint - öröklött boszorkány volt, s találkozásuk idején még csak 15 éves. Később önéletrajzában, az "Egy boszorkány naplójá"-ban leirta, hogy Crowley beszélt neki a boszorkányságról, meg tanította a szavak erejéről és adta meg az instrukciókat, hogy bizonyos szavakat használjon a vibrációs minőségük miatt a mágiában.

Crowley nem sokkal ezután belekeveredett egy rágalmazási ügybe. 1934-ben beperelte Nina Hamnett-et, a kiváló szobrászt. Nina könyvében (Laughing Torso / Nevető Torzó) megrágalmazta Crowley-t, hogy fekete mágiát gyakorol. Az ügyet alátámasztotta Crowley bizarr életstílusa és felháborító írásai, így sok esélye nem volt. Crowley elvesztette az ügyet és csődbe jutott, a bulvár sajtó nagy örömére, akik újra szabadteret és alapanyagot kaptak.

Utolsó előtti évében, 1946-ban, egy közös barát, Arnold Crowther bemutatta Crowley-t Gerald B. Gardner-nek. Találkozásaik Gardner-rel végül Gardner Árnyak Könyvének eredetéről szóló vitához vezetett. Állítólag Gardner fizetett Crowley-nak, hogy írja meg neki. Noha tartalmazta Crowley írásait, ezek George Pickingill kovenjeiben használt lejegyzett rituáléi voltak, melyet Crowley es Gardner együtt bővített ki. Doreen Valiente későbbi könyveiben sokat kutatott, hogy végre kiderüljön az igazság.

Gerald Gardner-rel való találkozásai alatt Crowley már egy gyenge öregember volt, s egy magánhotelben élt Hastingsben, a drogok miatt már alig volt benne élet. Itt hagyta el a világot 1947. december 1-én. Bűnbánat és meghajlás nélkül távozott. Meghagyta az instrukciókat, hogy hamvasszák el a hagyományos vallási szertartással, az ő "Himnusz Pánhoz" és más szemelvényeiből, írásaiból idéztek a szószékből. Végül a hamvait tanítványainak küldték el Amerikába.

Aleister Crowley nem volt egy közkedvelt ember, de befolyással és hatással volt a modern boszorkányságra.




ForrásokThe Encyclopedia of Witches & Witchcraft - Rosemary Ellen Guiley.An ABC of Witchcraft Past and Present - Doreen ValienteEncyclopedia of Wicca & Witchcraft - Raven GrimassiWitchcraft for Tomorrow - Doreen Valiente