Mágia‎ > ‎Újoncoknak‎ > ‎

A varázserő

Írta és összefoglalta: Salem

Kaptam pár levelet a varázserővel kapcsolatban, hogy mi is ez, honnan ered és hasonlók. Azt hiszem az alapokhoz erről is befér egy cikk, sőt elég fontos.

A természeti népek hite szerint az egész univerzumot áthatja egy személytelen mágikus erő, melyből kisebb-nagyobb arányban minden létező részesül. Ezt az erőt az ausztrál bennszülöttek a kuranita, a mezopotámiaiak a me az irokézek az orenda, dakoták a vakan, az algonkinok a manito, a melanéziai bennszülöttek pedig a mana néven neveznek. Mana lakozhat minden megszokott és szokatlan tárgyban, kövekben, növényekben, állatokban, emberekben, sőt halottakban is.

A régi mezopotámiaiak szerint a me titokzatos, határtalan, megfoghatatlan természetfeletti energia, amely az egész teremtett világot átjárja és irányítja. Hitük szerint a me ott rejtőzik minden természeti jelenség és minden emberi megnyilvánulás hátterében, de még az emberi alkotások, a városok és a templomok is rendelkeznek ezzel a mágikus őserővel. Természetesen az istenek jóval több me-energiát birtokolna, mint a természeti jelenségek, a tárgak az élőlények, az emberek vagy emberi alkotások, de ők sem rendelkezhetnek vele korlátlanul. A me kimeríthetetlen tárháza és forrása az Abzu (akkád Apszú), a föld mélyében rejlő ősóceán, amely még az istenek számára is tiltott terület.

Az ősvízzel párhuzamba állítható azzal a nézettel, amely a természetfeletti képességeket és a mágikus erőt az érzékelhető világ színfalai mögött rejtőző, mindent átható finom közegből (asztrális fény, éter, akasa, káoszszféra, mauve zone, etc.), illetve az emberi psziché őstípusokat rejtő mélyrétegéből, a kollektív tudattalanból eredezteti.

Egyiptomban a varázserőt meg is személyesítették. Ő volt Heka, akiről a legkorábbi ábrázolás az V. dinasztiabeli Szahuré fáraó halotti templomában látható. Az ember alakú Hekával kezdődik a templom falait díszítő istenek sora. Mellette Thot, a bölcsesség, az írás, a tudományok és titkos tanítások íbiszfejű istene látható, ami arra utal, hogy a tudás (főleg a rejtett tudás) és a mágia szorosan összetartozó fogalmak. Heka első helye az istenek során egyes kutatók szerint azt jelzi, hogy a kezdetben nyilván személytelen, később azonban már megszemélyesített varázserőt az Óbirodalom idején még eredendőbbnek, előbbre valóbbnak tekintették az isteneknél. Ha valóban így van, remek illusztrációja lehet annak a mai vallástörténészek által képviselt álláspontnak, amely szerint a személytelen mágikus őserőben (mana, me, orenda, vakan, etc.) való hit időben megelőzte a személyes istenek tiszteletét. A. De. Buck egyiptomi koporsószövegeket és sírfeliratokat magáról: "Én vagyok az, aki élteti az isteni kilencséget, én vagyok az, aki akarata szerint cselekszik, én vagyok az istenek atyja... Az enyém volt minden, mielőtt keletkeztetek, ti istenek, ti kik engem követve szálltatok alá. Én vagyok a Varázslat."

Elfogadott az a nézet, hogy egyesek nagyobb hatalmú mágusok, míg mások kevesebb erővel rendelkeznek. Valaki született boszorkány (nem összetévesztendő az öröklött boszorkányokkal), mások pedig tanulják. Tehát valaki eleve nagyobb "készséggel" születik, fogékonyabb a mágiára, nagyobb az ereje, míg mások tanulás útján sajátítják el, fejlesztik a koncentrációjukat, növelik erejüket. Nem feltétlenül az lesz a jobb mágus/varázsló/boszorkány, aki már fiatalon elkezdte tanulmányozni a mágiát, vagy családja által öröklött hagyományokat, elve mágikus nevelést kapott.

A varázserő összefügg a tudással is, a hatalom nőhet az idők során, ha fejlesztik. Nem kell kétségbeesni, ha valaki crudusként, más néven zöldfülűként, kiforratlanként csak lesi mit is csinálnak a "nagyok". Másrészt pedig a tudás nélküli hatalom vérengzésbe torkolhat. Avagy ha bölcsebbek, okosabbak leszünk, könnyebben kontrollálhatjuk, irányíthatjuk az erőnket. Ebből következik, hogy az sem jobb mágus, akinek noha nagyobb mértékkel rendelkezik varázserővel, de nem tudja használni úgy, mint "csekélyebb" erővel bíró társa.


A varázserőt érzékelni is lehet. Ahogy megfogunk egy folyó által csiszolt követ, s érezzük természetes varázserejét, úgy egy ember közelében is érezhetjük az erőt. Persze ez is emberfüggő, van aki jól rejti képességét, van aki pedig mások energiát nem feltétlenül érzi. Viszont, ha már egy ideje dolgozunk a manával, természetes készségünkkel felismerhetjük, ha közelünkben a mágia folyamatai játszanak (pl. valaki varázsol[t]), illetve megérezhetjük a létezők erejét. Van aki nem érzi például a szellemek (nem kísértetek) jelenlétét, ám azt érzi, hogy szokatlan "manafolyam" járja át a területet ahol áll.

Források:

Yliaster Daleth: Élő mágia. Bioenergetic Kft., Budapest, 2001.

Thorkild Jacobsen: The Treasures of Darkness. A History of Mesopotamiam Religion, Yale University Press. New Haven-London, 1976.

M. F. Lindemans: Encyclopedia Mythica.