Könyvespolc‎ > ‎

D.J. Conway: Kelta mágia

Kiadó: Édesvíz Kiadó
Kiadási hely és idő: Budapest, 2000.
Eredeti címe és kiadási éve: Celtic Magic, 1990.
Fordító: Béresi Csilla; Verseket fordította: N. Kiss Zsuzsa

Nagyon régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy egy Conway kötetet mindenképpen értékelni fogok, s nem oly rég, pont szó esett róla, így le is írom a gondolatokat.

Mivel még nem írtam Conwayről az életrajzoknál, így röviden róla: 1939-ben született, nagyon sok könyvet írt a mágia, Wicca, Druidizmus, sámánizmus (ha jobban tetszik samanizmus), metafizika és okkult témakörökben. Életben nagyon kedves nő, de könyveiről inkább lejjebb szólnék.

Termékeny író, bár mindenképpen elgondolkodtató, hogy amilyen gyorsasággal írja a könyveit, mennyi háttérmunka állhat benne? Nem sok. Van olyan könyve, amely nagyjából ugyanaz, mint egy ugyanabban az évben kiadott előző kötete, csak a nevek mások.

Könyveiről általában elmondható, hogy inkább a nők felé tendál. Néha olyan érzése van az embernek, hogy a férfiakat háttérbe szorítja leírásaiban. Sőt… talán azt is lehet mondani, hogy kizárja őket.

Térjünk is rá, a Kelta mágiára. Mint említettem fent, van olyan könyve, mely másolatnak tűnik. Pont a Kelta mágia és az ugyanabban az évben kiadott, Norse Magic c. könyvéről van szó. De ezt ugorjuk is át, elég, ha erről a könyvről beszélünk. Ez a sorozata nem élt meg túl hosszú időt (szerencsére).

A könyv igen rövid, mindössze 250 oldalas. Nagybetűvel és sok hely kihagyással van megszerkesztve, így tölt ki ennyit. Formailag nincs problémám, az ábrák szépek, a könyv ennyi év után is egyben van, noha a papír már megsárgult.

Tartalmilag a negatívumok rengetegek. Ugye a kelta mágiáról kellene szólnia, ezt megteszi, de erősen Wicca köpenybe bújtatva. Talán a kelták inspirálóak voltak számára, de egyébként szinte semmi köze hozzájuk. Inkább a fikció részlegbe tenném a polcon. Vannak nagyon jó és komoly Wicca írók, ő nem hozzájuk tartozik. Mint tudjátok, én sem vagyok Wicca, így nem is ezen a vonalon értékelem, hanem a kelták és kelta mágia szerint.

Az első három fejezet a könyvben mintha kitöltésre lenne, mert a kelta mágiához köze nincs. Olyan dolgokról szól, amit más alapkönyvekben olvashatsz, méghozzá pontosabban, akkurátusabb mondandóval.

A negyedik fejezetben ezt írja:

"Egy mágus szemében minden varázslat négy elemre vezethető vissza, ezek a levegő, a tűz, a víz és a föld. Az okkultizmus bölcsei és a druidák egyaránt úgy tartották, hogy az élet egésze ezekből az elemekből épül föl, sőt nélkülük egyenesen elképzelhetetlen."

Nem tudom elégszer elmondani, hogy a druidák nem a görög-római négy elem teóriában gondolkodtak. Nem is folytatnám az idézetet, mert ez a fejezet kitér az égtájakra is, megint csak négy égtájként, mikor a keltáknál több volt. A fejezetben kitér az elementálokra is, ami szintén érthetetlen miért is szerepel ebben a könyvben. Az oldalon olvashatsz a druidák három birodalmáról részletesebben.

A hatodik fejezetben leírja, hogy hogyan is készítsük el a varázskört, mikor a druidák híján voltak ezen módszereknek, hisz nem vontak kört maguk köré, stb.

"A kelta mágiában szokásban van, hogy a mágus meghatározott irányban mozog vagy táncol a varázskörben."

Komolyan? A rituális táncok mindenhol előfordulnak persze. De ezt a mondatot akkor se merném így kijelenteni. Forrás?

"(Pentákulumról írja) Az engedetlen elementálok megjuhászítására is kiválóan alkalmas."

Csak a képzeletében.

"Az sem baj persze, ha több ruhájuk is van, különböző színekben. A színeket összepárosíthatják a megfelelések táblázatában közölt gyertyaszínekkel."

A színeknek persze van jelentősége a ruházatnál, de nem kell ennyi. S ha már kelta mágia, akkor a druidák sem nagyon hordhattak a szivárvány teljes színében ruhát. Alapvetően pedig, ha egy köpenyt használsz, akkor az a köpeny különlegesebb lesz, mintha minden napra lenne egy.

" A kelták a természet férfiúi és női aspektusát a Fehér Hold Istennőjében és a Szarvas Istenben látták megtestesülni."

Tényleg? Erről nem kéne a keltákat is tájékoztatni? Mert ők bizony nem duoteisták (két istenhitűek), hanem politeisták voltak.

"A Fehér Hold Istennője és hitvese, a Szarvas Isten a legrégibb istenségek."

Szólni kéne például a suméroknak és az egyiptomiaknak is, hogy panteonjuk Conway szerint újabb, mint a keltáké.

"A Wicca Árnyak könyve - vagy ahogy egyik barátom hívja, a boszorkányok szakácskönyve - a boszorkányok rítusait, bűvölő formáit és varázslatait foglalja össze. Nevével arra utal, hogy minden amiről beszél, mindössze a Túlvilág árnyéka."

Az Árnyak könyve elnevezése nem erre utal. Röviden annyi, hogy bár Gardner (életrajzáról olvashatsz az oldalon) nem írta le sehol ezt a kifejezést, de Doreen Valiente állítja, hogy ő találta egy magazinban. A magazinban egy ősi szanszkrit jóslásról írtak, amely kifejtette, hogy hogyan lehet dolgokat megmondani egy ember árnyékának hosszúságáról. Így vette át Gardner a varázskönyvre a nevet.

"A kelta év tizenhárom holdhónapból áll, amelyet fák és növények után neveztek el."

Iszonyatosan gyakori hiba. Elterjedt a nézet ugye, hogy a kelták felosztották az évet, s mindegyik valamilyen fa vagy növény nevet kapott. De ez egyáltalán nem igaz. Nincs is erre semmilyen történelmi feljegyzés. A történet annyi, hogy egy kiváló író, Robert Graves A fehér istennő c. könyvéhez alkotott egy fiktív naptárat. Képzeletbeli kalendárium, azt hiszem nem is kell magyaráznom.

A fejezetben még szó van az ünnepekről, de mint itt a honlapon is olvashatjátok, a druidák nem ünnepelték mindet. A megfelelései, imái pedig egyenesen borzalmasak.

"A druida papok erkölcsi tanítását a következőképpen összegezhetjük: az isteneket imádd, ne a gonoszt, légy erős és bátor."

Milyen gonoszt? Ez nem éppen keresztény tan?

"Nagy a valószínűsége, hogy a boszorkányság akkor keletkezett, amikor a druidákat földalatti ténykedésre kényszerítették."

Azt hiszem minden kifejtés nélkül belátható, hogy ez ostobaság. Lehet vitatkozni, hogy mit is nevezünk boszorkánynak, de mágiát már elég régóta használnak, s nem a druidákkal kezdődött.

" (…) A történeti feljegyzések ezeket a papnőket driádoknak nevezik, akik szent ligetekben éltek."

A fordítás kicsit eltér az eredetitől, de a lényeg nem ez. Nagyon röviden: A druida szó, vagyis a druid a latin druides szóból származik, mely a elő-kelta druwid szóból származik. Ez a szó a deru és a weid szóból áll össze. Számos variáció fordul elő, de a deru tölgyfát jelent (illetve erősnek lenni,stb.), a weid pedig látni. A driád vagyis dryad szónak semmi köze nincs a kelta nyelvhez (legalábbis nem így ahogy Conway állítja), a görög nyelvben a drys tölgyet jelent ugyan, mely az indoeurópai derewo szóból ered, ami fát jelent. A driád szóra nincs bizonyíték, hogy egyáltalán használták a kelták.

A következő fejezetekben a legendákra ki se térnék, számos jobb könyv akad a témában. A megfelelések pedig rögtön el is vethetők, mert kutató munkát nem vagy éppen felületesen végzett Conway.

Pozitívumok? Szépek a kelta ábrák. Ennyit tudok mondani.

Ha valaha is kiadnak még könyvet Conwaytől, vagy belefutnál valaha is. Nem ajánlom megvételre. Nem tudom az összes hibáját felsorolni, nem is szeretném, de remélem átlátható, hogy túl sok hiba van benne ahhoz, hogy értékes könyv legyen.

A fordításról: Sokszor téves, bár inkább apróságokban ferdít. Van, amit feltételezésnek ír Conway, de a fordításban híre sincs, hogy azt úgy írta volna.

Értékelés

Fél pont, még ennyit se adnék neki. De nem vagyok kőből így a vers az elején, az ábrák és a magyar borító miatt ennyit megkap.