Almárium‎ > ‎Ösvények‎ > ‎

Rosaleen Norton

1917. október 2. – 1979. december 5.

Rosaleen Miriam „Roie” Norton egy ausztrál művész, okkultista és boszorkány volt. Műveit számos alkalommal A.O. Spare munkáihoz hasonlították, s gyakran felháborodást keltett művei témáival (istenek, démonok, stb. gyakran szexuális tartalom is jelen volt).

Rosaleen 1917-ben született Dunedin városában, Új-Zélandon. Családja anglikán, középosztálybeli angol család volt, akik születése előtt költöztek az országba. Három nővér közül ő volt a harmadik, a legkisebb. Testvérei Cecily és Phyllis több mint tíz évvel idősebbek voltak. Későbbi időkben Rosaleen azt állította, hogy boszorkánynak született, bizonyos biológiai jellegzetességekkel, mint például hegyes fülek, kék jelek a bal térdén és egy kinövés a testén.

Nyolcéves korában családja Sydneybe költözött. Gyermekként sosem szerette a hagyományos dolgokat, nem kedvelte a többi gyereket, ahogy az irányító jellemeket sem, például édesanyját, Beenát, akivel kapcsolata igen feszélyezett volt. Édesapja, Albert tengerész volt, így nem is volt otthon túl sokat, de mégis volt annyi keresete, hogy a család kellemesen éldegélt.

Norton egyáltalán nem volt elégedett ezzel az élettel, nem is volt hajlandó velük élni, felállított egy sátrat a kertben. Három évig élt így, pókot tartott háziállatnak, akit Horatiusnak nevezett el, de később csatlakoztak hozzá macskák, gyíkok, teknősök, varangyok, kutyák és egy kecske.

Norton később egy leányiskolában tanult, ahol végül kicsapták bomlasztó magatartása és démonokat, vámpírokat, egyéb lényeket ábrázoló rajzai miatt. Később egy másik iskolában művészetet kezdett tanulni a szobrász Rayner Hoff keze alatt, aki bátorította Roseleen művészetét, s akit Rosaleen igen nagyra becsült.

Művészeti tanulmányai után írónak állt, s Smith’s Weekly-nél dolgozott. Kiadták néhány horror történetét 1934-ben, s írói munka mellett illusztrátorként is dolgozott. Noha illusztrációi nem nyertek el túl nagy tetszést, s elveszítette állását. Az újságot elhagyása körül veszítette el édesanyját, így el is költözött otthonról. Munkát keresve számos munkát elvállalt. Volt modell, konyhalány, pincérnő, játéktervező. Munkái közben időt is talált, hogy könyvet olvasson, méghozzá az ezoterikus tanokról.

1935-ben találkozott egy Beresford Conroy nevű férfival, akivel öt évvel később össze is házasodtak. Conroy később kommandósként elment a második világháborúba. Visszatérésekor Norton arra volt kényszerítve, hogy egy istállóban éljen, így válást követelt, ami meg is történt 1951-ben.

Egyedülállóként újra a rajzokhoz fordult, s munkát kapott a Pertinent c. lapnál, mely szabadgondolkodásáról volt híres. Szerkesztője a költő Leon Batt. Batt nagyon is kedvelte Norton munkáját, aki egyre jobban fordult a pogány témák felé.

A Pertinent-nél találkozott egy fiatalabb férfival akit Gavin Greenleesnek hívtak. Greenlees egy középosztálybeli családban nőtt fel, s már korán el kezdett érdeklődni a szürrealizmus iránt. Greenlees költőként dolgozott. Hamar barátok lettek, s 1949-ben Greenlees elkísérte, hogy Melbourne-ben Norton kiállításának helyet találjanak. A Melbourne-i Egyetemen találtak is helyet, noha a kiállítás nem ment túl jól. Két nappal nyitás után a rendőrség átvizsgálta a kiállítást és négy festményt el is távolítottak (Boszorkányok szabbatja, Lucifer, Diadal és Elkülönülés), melyeket obszcénnek kiáltottak ki. Nortont vád alá helyezték. A bírósági tárgyaláson ügyvédje, A.L. Abrahams azzal védekezett, hogy a Szexuálmágia története c. könyvben, amit az ausztrál cenzorok engedélyeztek, obszcénebb, mint Norton képei. Norton megnyerte a pert.

Norton és Greenlees ekkor már párt alkottak, s visszatértek Sydneybe. Új házuk a közismert „vörös lámpás negyed” része volt, ahol számos költő, művész, író is lakott. Itt Norton összeismerkedett számos helyivel, köztük Dulcie Deamer-rel, akinek verseskötete, Az ezüst ág, Norton egyik képét és tartalmazta. Jó néhány helyi kávézóban megtalálhatóak voltak a képei, s egyre ismertebb lett.

Sok látogatót fogadtak otthonukban, amelyet okkult díszítő elemeivel dekorált. Az ajtón pedig ez állt: „Üdvözlet a kísértetek, goblinok, vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, varázslók és kopogó szellemek házában!” A pár még néhány rendőrrel is összebarátkozott, noha a legtöbben így sem értettek egyet viselkedésükkel, s minduntalan valami bűnt kerestek, amivel megvádolhatják őket.

1951 szeptemberében meg is vádolták a magyar „közveszélyes munkakerüléshez” hasonló „bűnnel”, amit persze mindenkire ráfoghattak akkoriban, akinek nem volt állandó munkája. Ekkor sietett segítségükre Walter Glover (1911-), s asszisztensi munkát ajánlott nekik. Miután látta a pár munkáját, úgy döntött, hogy kiad egy könyvet, melybe Norton képei és Greenlees versei jelennek meg.

A könyv 1952-ben adták ki 500 példányban. Természetesen nagy felháborodást keltett, Glover-t obszcén kiadvány megjelentetéséért megvádolták, s Nortonnal együtt bíróságra citálták. A bíró úgy döntött, hogy két képet távolítsanak el a már megjelent kiadványokból. Az Egyesült Államokban pedig minden példányt megsemmisítettek. Norton munkáit ezután már többen keresték, noha Glover csődbe ment.

1955-ben a szellemileg nem éppen ép Anna Karina Hoffman káromkodott egy rendőrnek, s perbe is fogták, tárgyalásán azt vallotta, hogy élete akkor romlott el mikor részt vett Rosaleen Norton Sátáni fekete miséjén, állítása persze szenzációként jelent meg. Norton, aki nem volt sátánista, magát inkább pogánynak vallotta, tagadta a vádakat. Később Hoffman is elismerte, hogy kitalálta az egészet. A sajtónak ez nem számított, s Nortont ördögimádónak titulálták, s olyan történeteket találtak ki, mint például Norton állatáldozata, mely gyakorlaton még Norton is felháborodott.

A nyilvánosság miatt a rendőrség még jobban ellene kezdett dolgozni, s azok ellen, akik támogatták. 1955-ben egy étterem tulajdonost perbe is fogtak, mert Norton munkáit kiállította. Ugyan ebben az évben a rendőrség házkutatást tartott Nortonék otthonában, s megvádolták „természetellenes szexuális cselekedettel”, s a „bizonyíték” amit felmutattak egy fénykép volt, melyen Greenlees a rituális ruhájában volt, s Norton fenekét korbácsolta (a szónak a kevésbé brutális értelmében). Később kiderült, hogy a képeket Norton születésnapi partiján készítették, s két koventag, Francis Honer és Raymond Ager lopta el, amit el akartak adni a Sun magazinnak 200 fontért.

Eközben egy sikeres komolyzenei karmester és zeneszerző Sir Eugene Goossens (1893-1962), aki Ausztráliában tartózkodott ezalatt, elolvasta a könyvet, s írt Nortonnak. Meghívta őt és Greenleest, akikkel barátok és szeretők is lettek. 1956 márciusában Goossenst letartóztatták, mert 800 erotikus fényképet, filmet és rituális maszkokat próbált Londonba vinni. A bíróságon bűnösnek vallotta magát, 100 fontra büntették, s visszavonult a Sydney-i Szimfónikus Zenekar és a Dél-Walesi Zenei Konzervatórium állásaiból, visszatért Angliába, s nemzetközi karrierje véget ért. Nortonnal való kapcsolata is véget ért. Norton élete összeomlott, mikor nem sokkal később Greenlees kórházba került skizofréniával. Norton látogatta és támogatta őt, és 1964-ben ki is engedték ideiglenesen, de skizofréniás rohama lett és megpróbálta megölni Nortont egy késsel. Greenlees később 1983-ban meghalt.

Az 1950-es években a bulvár annyira felkapta, hogy turisták jöttek, s keresték fel őt. S noha a boszorkányság illegális volt, Norton nyíltan vallotta magát boszorkánynak. Próbálta elmagyarázni hitét a riportereknek, a hangsúlyt hitében a panteizmusra téve. Képei mellett talizmánokat és amuletteket adott el az embereknek, s varázslatokat hajtott végre pénzért, hogy fenntartsa magát.

Rövid ideig Norton testvérével, Cecilyvel élt, majd 1967-ben visszaköltözött a Kings Crossra. Utolsó lakhelye már a Roslyn Gardensben volt, ahol visszavonultan, állataival élt. 1979-ben vastagbél rákban hunyt el. Élete végéig Pánt követte. Nem sokkal halála előtt azt mondta: „Bátran jöttem a világra, bátran is fogok eltávozni.”

Egy plakettet állítottak neki a Kings Crosson.

Norton nagyon is megosztó személyiség volt, ám saját útját követte, megvolt a saját ösvénye. Noha életében két fő férfi volt, Norton biszexuális volt. Nehéz megbízható forrásra találni, hisz a bulvár kitalált róla számos történetet, ám testvére Cecily elmondta, hogy kovenje nem volt igazán koven, inkább "okkult barátok csoportja". 


Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Rosaleen_Norton
http://www.physicsroom.org.nz/log/archive/10/norton/
http://www.nevilldrury.com/nevill-drury-articles-rosaleen-norton-2.htm
http://adb.anu.edu.au/biography/norton-rosaleen-miriam-11261
Nevill Drury: Pan's Daughter: The Strange World of Rosaleen Norton.
Nevill Drury: Homage to Pan: The Life, Art and Sex-Magic of Rosaleen Norton.
www.witchcraftandwitches.com/witches_norton.html
http://www.controverscial.com/Rosaleen%20Norton.htm