Almárium‎ > ‎Ösvények‎ > ‎

Margaret Alice Murray


(1863-1963)

Írta és összeállította: George Knowles
Fordította: Salem

Margaret Murray kiemelkedő és elismert antropológus, archeológus és egyiptológus volt. Az 1920-as években kezdte meg az írást a teóriáiról a boszorkányság eredetéről és szervezetéről a kereszténység előttről. Abban az időben sok kollégája kigúnyolta munkáját, ennek ellenére sok könyve még manapság is nagy klasszikusnak számít. Ezek például: Witchcraft, The Witch-Cult in Western Europe (Boszorkányság, A Boszorkánykultusz Nyugat-Európában) - kiadva 1921-ben, The God of the Witches (A Boszorkányok Istene) - kiadva 1933-ban és a The Divine King in England (Az Isteni Király Angliában) - kiadva 1954-ben.

Margaret Murray 1863-ban július 13-án született Kalkuttában. University Collage-ban tanult Londonban. Az első napokban a főiskolán antropológiát tanult és úttörő szüfrazsett volt és a nők jogaiért szónokolt. Sok archeológiai ásatáson vett részt egy neves egyiptológus, Sir William Matthew Flinders Petrie pártfogásában. Ők együtt dolgoztak Egyiptomban, Dél-Palesztinában és Angliában. Vezetésével később az egyiptológiára specializálódott és egyetemi tanársegéd lett.

Az a hír járta, hogy Margaret érdeklődése a boszorkányság iránt 1915-ben kezdődött azután hogy beteg lett miközben megkezdte az ásatásokat Egyiptomban. Visszatérve Angliába Glastonbury-ben lábadozott. Az önéletrajzában a My First Hundred Years-ben (Az első száz évem) /William Kimber, London, 1963/ ez áll: "Én választottam a lábadozást Glastonbury-ben, és nem ismertem igazán Arimátea-i József és a Szent Grál történetét. Amint visszatértem Londonba, óvatos kutatásokat folytattam. Ez vezetett a Egyiptian elements in the Grail Romance (Egyiptomi elemek a Grál-románcban) c. könyvhöz."

Érdeklődése lobbantotta lángra Margaretet, hogy megkezdje tanulmányait a boszorkányság témakörében. Megkezdte a munkát a korabeli boszorkányok és boszorkányperek nyilvántartásaiban, ezután folytatta a kutatást a középkori és reneszánsz dokumentumokban, beleértve a Jean D'Arc és Gilles de Rias nyomait is. Abban az időben tanulmányai egész Európán áthaladtak. Kutatási eredményeit első könyvében a Witchcraft: The Witch-Cult in Western Europe-ban (London: Oxford University Press, 1921.) publikálta. Teóriái állították, hogy a boszorkányság széles körben elterjed és mélyen gyökerező európai pogány termékenység kultusz, ami visszavezethető a paleolitikus korba. Ezek az állítások nagy ellenkezést váltottak ki.

Rettenthetetlen Margaret folytatta a boszorkányság tanulmányozását, mint mellékágként a főkarrierjében. Ravasz és kritikus tudós volt, de munkáját nem ismerték el az antropológia és egyiptológia területén. University Collage-ban, Londonban ő lett az egyiptológus professzor asszisztens 1924-ben, ezt a posztot 1935-ig töltötte be.

Második könyve: A boszorkányok Istene, a Boszorkányság Szarvas Istenével foglalkozott és elméletei visszavezették a palaeolitikus időkbe mint termékenység istent. A könyvet teljesen figyelmen kívül hagyták a Második Világháború utánig és az utolsó boszorkánytörvény visszavonásáig, 1951-ig. Az azt követő évben 1952-ben újra kiadták a könyvet az Oxford Egyetemi Kiadónál New Yorkban és a Faber és Faber-nél Londonban, ezután a könyv klasszikus bestseller lett.

Miután visszavonult az University College-ból 1935-ben, Margaret folytatta a tanulmányait a boszorkányság tárgykörében és utazásokat tett ez ügyben és azért hogy előadásokat tartson. 1945-ben misztikus gyilkosság történt Cotswold-ben. Rituális gyilkosságnak látszott. 1945. február 14-én, egy öregembert, Charles Waltont Al-Quintonból, egy fa alatt holtan találtak Meon Hillben. A hely rituális boszorkány találkozóhely volt. A test a földhöz volt szögezve egy vasvillával és a torka és mellkasa át volt vágva egy keresztet formálva. (február 14-e a gyertyaszentelő a régi kalendárium szerint).

A rendőrség tanulmányozta a gyilkosságot és segítséget próbált szerezni. Margaret álcázta és egy látogató művésznek adta ki magát és heteket töltött a területen vázlatfüzettel a kezében. Ő irányította a saját nyomozását és ez előny volt. Később nyilvánosságra hozta, hogy szerinte a gyilkosság áldozata azért halt meg, mert valaki nagyon félt hogy az áldozat, Charles Walton boszorkányos erőkkel rendelkezik.

1953-55-ig Margaret a Néprajzi Társaság elnöke lett, és 90 éves korában is kiváló teljesítményt nyújtott. Ezt követően 1954-ben kiadta a harmadik egyben legvitatottabb könyvét: Az Isteni Királyt Angliában-t (Faber és Faber, London). Ebben a könyvben írta le elméletét, hogy sok korai angol uralkodóm Hódító Vilmostól kezdve a 11. századtól, I. James-ig a 17.századig rituális gyilkosság áldozata lett. Ezek megőrizték a az ősi áldozati rítusokat a "Meggyilkolt Istent" és az "Isteni Királyokat" a pogány vallásban. Ez az elmélet heves vihart okozott a kollégái közt, akik visszautasítottak minden boszorkányság témájú könyvét.

Manapság sok tudós és történész még mindig vitatja és visszautasítja a könyveit, mint egyszerű nonszensz dolgot. Ma Margaret Murray könyvei, mint Sir James Frazer és Charles G. Leland könyvei, amik vezető inspirációt adtak Gerald B. Gardnernek és másnak, amik megreformálták a Wicca/Boszorkányság mozgalmait. Sajnos tanulmányai sokszor mellőztek minden alapot, de utat nyitott a további kutatásoknak.

Margaret Murray békésen halt meg 1963-ban, miután befejezte utolsó művét. 100 évesen megírta és publikálta a saját önéletrajzát. Címe: Az első 100 évem (William Kimber, London, 1963). Ez a cím mutatta hitét a reinkarnációban, hitt az emberi lélekben és a lélek túlélésében a halál után. Generációja egyik legfigyelemreméltóbb és legkiemelkedőbb asszonya volt.





Encyclopedia of Wicca & Witchcraft - Raven Grimassi.
An ABC of Witchcraft Past and Present - Doreen Valiente.
http://www.avalonia.co.uk